Adják vissza a kárpátaljaiaknak a támogatott szálláshelyeiket!
„Most ugyanolyan helyzetben vagyunk, mint mikor jöttünk átfele: nem tudjuk mi lesz velünk. De nem akarjuk a gyerekeket hazavinni a semmibe” – mondják az utcára tett anyák.
Nincs hova mennie a kilakoltatott ukrajnai menekülőknek, miután a magyar kormány elrendelte, hogy augusztus 21. után csak azoknak a menedékeseknek járjon lakhatási támogatás, akiknek egykori lakóhelyén fegyveres harcok folynak. Akik nem ilyen területről menekültek Magyarországra, méltányossági kérelmet adhattak be, amit átláthatatlan szempontok szerint és különös szigorral bíráltak el. A kérelmezők kb. 80%-át elutasították, hiába indokolták volna egyéni körülményeik, hogy továbbra is támogatott lakhatást vehessenek igénybe. Emiatt a Magyar Helsinki Bizottság segítségével számos gyerekeit egyedül nevelő anya fordult bírósághoz.
Országszerte összesen mintegy 2-3 ezer ember lakhatása vált így bizonytalanná. A Kocs településen hajléktalanná vált 120 ember csak a jéghegy csúcsa. Ott a támogatott szállásukról kilakoltatott 80 gyerek a korábbi szállásadójuk jóvoltából éjszakára matracokat kapott és az udvarban alhatott, amíg fél 5-kor ki nem nyitott a bolt, mert akkor ki kellett menniük. Az anyák, nagymamák maradtak az utcán és virrasztottak.
Pál Norbert kormánybiztos és a Karitatív Tanács egészen addig nem reagált érdemben, amíg a független sajtó be nem számolt a botrányos helyzetről. 22-én délutánra átmeneti megoldás született: mintegy 80 embert buszokra tettek, hogy biztonságos szálláshelyre vigyék őket augusztus végéig. A kocsi menekültek nagy része így került előbb Dorogra, majd tisztázatlan okból az éjszaka folyamán onnan is tovább szállították őket Esztergom-Kertvárosba. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat kötött hét napra szerződést a szállásadóval, a Vöröskereszt pedig ez idő alatt gondoskodik az élelmezésről, ám nem tudni semmit arról, mi lesz velük augusztus 31. után.
Augusztus 21-én Kocson kívül még többek között Kiskunhalason, Szentesen, Egerben, Hajdúszoboszlón, Tatabányán és Érden jártak a Magyar Helsinki Bizottság munkatársai, hogy tájékozódjanak a kilakoltatásra váró vagy már utcára tett ukrajnai menekülők helyzetéről. Ma is négy településen voltunk, hogy kiderítsük, a családok mire számíthatnak vasárnaptól, de a szállásadók és a menedékesek maguk sem tudnak semmi biztosat. A kormány tájékoztatása híján így maradnak a találgatások és félelmek. Ez az állami felelőtlenség minősített esete, hiszen gyerekek százait fenyegeti a hajléktalanság.
Egyes szálláshelyeket már elhagytak lakóik, mire oda érkeztünk, de akadt olyan is, ahol még csak készülődtek a költözéshez. A szerencsésebb családok találtak albérletet, amit ki tudnak fizetni a következő időszakra. Találkoztunk viszont olyan jövedelem nélküli súlyos betegekkel, fogyatékkal élőkkel, kisgyermekes anyákkal, akiknek nincs se rokonuk, se ismerősük vagy munkáltatójuk, aki segítséget ajánlhatna a szorult helyzetben. Többségükben magyarul beszélő, ukrán állampolgárságú roma emberek lakták ezeket a helyeket, akiknek nincs lehetőségük saját maguknak szállást fizetni, és ha lenne, akkor is nehezen találnának olyat, aki kiadja nekik az ingatlanát.
Néhány családot a saját szemünkkel láttunk hazaindulni Ukrajnába, ahol lakhatatlanná vált házaik várják csak őket és a szirénazaj. Van, aki úgy tudja, a hátrahagyott házába már rég idegenek költöztek, és olyan is akad, akinek a kifosztották régi otthonát, és még a nyílászárókat is eltüzelték, mióta a háború elől elmenekültek onnan.
Munkatársaink Vitnyéden is meglátogattak egy szállást, ahol 93 kárpátaljai magyar – köztük 42 kisgyerek – lakik. Ők még nem hagyták el az épületet, ám a jövőjük bizonytalan. A településen a szülők, nagyszülők a közelben keményen dolgoznak, a gyerekekhez tanítónő jár a szálláshelyen kialakított iskolába. Ha elküldenék őket, újra el kellene szakadniuk az ottani közösségeiktől, amelyekbe már éppen sikerült beilleszkedniük a háború okozta megrázkódtatások után.
A határon túli magyarok sorsáért szavakban aggódó kormány felelőssége, hogy a menekülők emberhez méltó, méltányos és jogszerű fogadtatásra leljenek Magyarországon. Ez következik az ország nemzetközi és uniós kötelezettségvállalásaiból és az Alaptörvényből is. A menekülők védelmi státuszát nem üresíthetik ki. A hosszú távú megnyugtató megoldás a támogatott lakhatás megvonásáról szóló júniusi kormányrendelet visszavonása lenne, vagyis az, hogy visszaengedik a kilakoltatott embereket a közösségi szállásokra.
Túl a jogi segítségnyújtáson és a helyzet alakulásának folyamatos nyomon követésén, dolgozunk azon, hogy felhívjuk az Európai Unió és az Európai Bizottság figyelmét a bajba jutott menekülőkre, hogy külön forrásokat biztosítsanak számukra, illetve tegyék meg azokat a jogi lépéseket, amivel nyomást helyezhetnek a magyar kormányra.