A külügyminisztérium pert vesztett a Magyar Helsinki Bizottsággal szemben

A kormány 2020. május 26-án vezette be az úgynevezett nagykövetségi eljárást. Ennek értelmében a menekülőknek a kérelem beadásához először a belgrádi vagy a kijevi (!) magyar nagykövetségen – és csakis ezen a két helyen – lehet benyújtania az úgynevezett „menedékkérelem benyújtására irányuló szándéknyilatkozatot”, amelyet az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) bírál el. A Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) felügyeli a nagykövetségeket, amelyeknél a kérelmezők benyújthatják „a szándéknyilatkozatot”, és ha az OIF valami csoda folytán kedvezően bírálja el azt, a KKM adja ki az egyszeri beutazásra jogosító okmányt. 

Az aligtól a dupla nulláig

Az Európai Unió Bírósága uniós jogba ütközőnek ítélte a teljesen abszurd szabályozást, és arra kötelezte az államot, hogy szüntesse meg a magyar menedékjogot lényegében felszámoló menekültelhárító rendszert. Ez máig nem történt meg, a kormányerő ezt a jogerős ítéletet sem hajtotta végre. 

A Magyar Helsinki Bizottság 2023 óta negyedévente kér nyilvánvalóan közadatnak számító statisztikai adatokat arról, hogy hány „szándéknyilatkozatot” adtak be a két követségen, hány időpontot biztosítottak a kérelmezőknek, és hány egyszeri beutazásra okmányt állítottak ki. 

A statisztikák siralmas képet mutattak. 2020-ban mindössze 26 „szándéknyilatkozatot” nyújthattak be az üldözöttek a magyar nagykövetségeken, 2021-ben 55-öt, 2022-ben 16-ot, 2023-ban 2-t (kettőt!) és 2024-ben 6-ot. 2025 első negyedévében pedig csupa nulla volt a minisztérium válaszában: egyetlenegy „szándéknyilatkozat” nem adhattak be, egyetlenegy menekülőt nem hallgattak meg, és egyetlenegy beutazási engedélyt sem adtak ki. 

Megtagadás és tagadás

A KKM tavaly októberig hajlandó volt ezeket az adatokat kiadni. A civil jogvédők kérelmére az adatgazda tavaly októberben mondott először nemet. Szijjártó Péter miniszter meglepő módon arra hivatkozott, hogy Magyarország külpolitikai érdekeivel ellentétben áll az adatok nyilvánosságra hozatala. 

A Magyar Helsinki Bizottság közadatpert indított a minisztérium ellen. A pofonegyszerű statisztikai adatok megszerzésén túl a civil jogvédők arra is kíváncsiak voltak, a korábbiakhoz képest vajon mi változott tavaly ősszel, mik a minisztérium részletes indokai az adatok eltitkolásához. A perben túlzás nélkül elképesztő dolgok derültek ki.

Tudnivaló, hogy a kijevi és belgrádi nagykövetségeken nem az ukrán vagy a szerb állampolgárok kezdeményezhetnek menedékjogi eljárást, hanem a távoli országokból érkező üldözöttek. Az eddig megismert adatok szerint eddig egyetlen ukrán kért menedékjogot Magyarországtól még 2023-ban (ő sem valószínű, hogy a kijevi magyar nagykövetségen tette). De hát rendszert eleve nem is erre találták ki.

A külügyminisztérium viszont éppen azzal igyekezett indokolni az adatok kiadást, hogy a kijevi követségen egyre több ukrán kér menedékjogot. Márpedig az ukrán hatóságoknak a tárca szerint ez nem tetszik, mert minden hadra fogható állampolgárt mozgósítani akarnak. Diplomáciai érdek fűződik tehát ezeknek a statisztikai adatoknak az öt éves titkosításához.

Valójában szó sincs erről. Magyarország – mint minden más uniós tagállam – Ukrajna orosz megtámadása, vagyis 2022 februárja óta minden esetben ideiglenes védelemben részesíti az Ukrajnából menekülőket. Az ő esetükben nincs szükség tehát nagykövetségi eljárásra, szabadon jöhetnek, ha tudnak, mert védelmet kapnak itt. Ezért sem jöhet tehát egyetlen ukrán „szándéknyilatkozat” sem a kijevi nagykövetéségünkről. (A belgrádi nagykövetségi statisztikák visszatartására még ilyen faramuci indok sem volt. A miniszter azt egyáltalán nem indokolta.) 

Nem diplomáciai irat

Hogy mi, polgárok milyen az állami szerveknél keletkező adatokat ismerhetünk meg, azt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény határozza meg. Az általános szabályozástól eltérni csak igen szűk körben, más törvényi előírások esetén van lehetőség. Egy ilyet próbált előráncigálni a külügy is. Sikertelenül.

A miniszter a külszolgálati törvényt hozta fel ürügyül a megtagadáshoz. A bíróság mostani ítélete azonban rávilágít arra, hogy az a törvény valójában a külképviseleteken, külszolgálatokon dolgozó személyi állomány jogállási törvénye, ami a megtagadásnál nem mérvadó. Már csak azért sem, mert a hazai menekültügyi eljárásokban, a hazai hatóságok között keletkező adatok semmiféleképpen nem tekinthetők diplomáciai iratoknak, adatoknak. 

Semmilyen törvényes alapja nincs tehát az adatok visszatartásának, titkosításának. A Külgazdasági és Külügyminisztériumnak 15 napon belül meg kell küldeni azokat a Magyar Helsinki Bizottságnak.

„A minisztérium kétségbeesetten próbálta megindokolni a megindokolhatatlant, jogszerűnek beállítani a jogsértést. Eközben sokszorosan leplezte le magát. Elismerte a perben például azt is, hogy a kijevi nagykövetségen ≫technikai okokból szünetel≪ a szándéknyilatkozatok befogadása, így menedékkérelem benyújtására ott még csak elméleti esély sincs. Ez azt jelenti, hogy az egész világon egyedül Belgrádban lehetséges menedékjogot kérni Magyarországtól. Sem Magyarországon, sem más nagykövetségen nincs erre mód főszabály szerint. A per ismét rávilágított arra, az állam a nagykövetségi rendszer leple alatt lényegében felszámolta az egyik Alaptörvényben garantált emberi jogot, a menedékjogot” – kommentálta a bíróság ítéletét Bieber Ivóna, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje.