A kirendelt védői rendszert nem szabad a büntető igazságszolgáltatás mostohagyermekeként kezelni

A Magyar Helsinki Bizottság korábbi években több kutatást és tanulmányt készített a kirendelési rendszer megismerése és annak alkotmányos működése érdekében tett javaslatokról. Most a legutóbb készült, de a kirendelt védői rendszer átalakításakor figyelembe veendő, máig érvényes megállapításokat tartalmazó tanulmány aktualizált összefoglalóját tesszük közzé.

***

A kirendelt védői rendszert nem szabad a büntető igazságszolgáltatási rendszer mostohagyermekeként kezelni. Ez a rendszer azoknak az embereknek a jogvédelmét hivatott biztosítani, akik a leginkább kiszolgáltatott helyzetben vannak, mert saját érdekérvényesítő képességük korlátozott, és anyagi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy jogi szolgáltatásokat fizessenek meg. A társadalomnak és a jogalkotónak kötelessége a legmagasabb szintű védelmet biztosítani a hátrányos helyzetű állampolgárok számára is.

A Magyar Helsinki Bizottság egy 2008-ban készült kutatásában négy olyan tényezőt azonosított, amelyek a mai napig érvényesek, és alapvetően befolyásolják a rendszer hatékonyságát:

1. A kirendelt védői munka díjazása, ideértve az ügyvédek költségeinek megtérítését.
2. A kirendelési funkció, azaz a kirendelt védők biztosítása olyan esetekben, amikor az kötelező vagy egyébként szükséges.
3. Minőségbiztosítás, amely két ágból áll:
   • Az egyéni minőségbiztosítás, vagyis a konkrét ügyekben eljáró ügyvédek tényleges védői tevékenységének vizsgálata.
   • Az általános minőségbiztosítás, amely magában foglalja a rendszer működésére vonatkozó adatok szisztematikus gyűjtését, elemzését és a rendszer működésének értékelését.
4. A költségvetési funkció, vagyis a teljes kirendelési rendszer költségvetésének megtervezése és végrehajtása.

***

1. Díjazás

A legkézenfekvőbb és leggyakrabban megfogalmazott kritika, hogy a kirendelt védők díjazása jelentősen elmarad a piaci áraktól. Jelenleg sincs lehetőség bizonyos, a védelem érdekében szükségszerű tevékenységek megfelelő díjazására, például az eljárási cselekményekhez kapcsolódó beadványokszerkesztésre, az úton töltött, valamint a terhelttel való kapcsolattartásra fordított időre, illetve az ehhez szükséges utazási költségek elszámolására.

Bánáti János a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke 2005-ben 5000 forintban határozta meg a minimálisan szükséges óradíjat (Bánáti, 2005). Ehhez képest 2007-ben eljárási cselekményeken való részvétel esetén 3000 forintos óradíj járt, ugyanennyi az irattanulmányozásért. 2020-ban emelték a díjazást óránként 6000 forintra, amely csak az eljárási cselekményeken való részvételért jár, párosulva a 20%-os felkészülési díjjal. Az ügyekben nyilvánvalóan szükséges személyesen egyeztetni a terhelttel, a családtagjaival, enyhébb kényszerintézkedés indítványozása lehet indokolt. Ezeket a hatékony védelem biztosítása érdekében elengedhetetlenül szükséges feladatokat a kirendelt védőnek díjazás nélkül kell végeznie. Az „ingyenmunkában” azonban jellemzően és érthető módon a védők nem motiváltak, ezeket a kötelezettségeket hátra soroljak a teendőik között vagy lehetséges, hogy végrehajtásuk nem a legmagasabb (egyéni) szakmai sztenderdeknek felel meg. Egyes feladatokat „csupán” a tisztességes védelem elve ír elő, míg mások törvényi kötelezettségként hárulnak a védőre. Ugyanakkor e kötelezettségek egy része nem kötött eljárási cselekményhez, így ezért nem jár díjazás sem.

Probléma, hogy a védői díj nincs arányban sem az ügy összetettségével, sem a védő aktivitásával. Ugyanazt a díjazást kapja az a védő, aki egy többórás tárgyaláson csendben végigül a sokadrendű vádlott képviselőjeként, és perbeszédében csupán csatlakozik az elsőrendű vádlott védőjének másfél órás védőbeszédéhez (adott esetben teljesen indokoltan), mint maga az elsőrendű vádlott védője. Érzékelhető tehát, hogy csak a leginkább elkötelezettek, a tanulni vágyók vállalkoznak arra, hogy kirendelt védőként alapos, illetve tisztességes munkát végezzenek, emiatt a terheltek kevésbé hatékony jogvédelemmel, alkotmányos jogaik csorbulásával kénytelenek beérni jellemzően csupán annak következtében, hogy anyagi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy védőt hatalmazzanak meg.

A megfelelő díjazás biztosítása elengedhetetlen annak érdekében, hogy a kirendelt védők listáján elegendő számú, magas színvonalon és elkötelezetten dolgozó ügyvéd álljon rendelkezésre. Ennek hiányában a rendszer visszatérhet a korábbi működési gyakorlathoz, amelyben – különösen a nyomozati szakban – rendszerint ugyanazok a védők látják el a védői feladatokat.

Hollandiában a díjazási kérdések megoldására olyan rendszert vezettek be, amely tipizálja az ügyeket, és az ügy összetettsége, időtartama, illetve speciális jellege alapján határozza meg a díjazást. Egy hasonló rendszer Magyarországon is alkalmazható lenne, amelynek kialakítása a korábbi ügyek átfogó vizsgálata és értékelése alapján történhetne, mielőtt bevezetésre kerülne.

2. Kirendelési funkció

Az új Be. a kirendelési funkciót jelentős és valóban pozitív módon alakította át: forradalmi változást hozott azzal, hogy már nem a vád, hanem egy független hatóság, ráadásul automatizált rendszer keretében jelöli ki a védőt. Korábban kirívóan sokszor ugyanazt a védőt rendelték ki az esetek jelentős részében, akik ráadásul sokszor nem jelentek meg. Ez a gyakorlat kétség nélkül veszélyezteti a védői függetlenséget és a hatékony jogvédelmet. A kutatások egyértelmű példákkal és adatokkal támasztják alá a korábbi kirendelési rendszer hiányosságait, amelyek megmutatták, hogy a régi gyakorlat súlyos problémákat okozott a rendszer működésében.

A Be. előírja, hogy a területi ügyvédi kamara a védő kijelölését olyan információs rendszer működtetésével végzi, amely lehetőség szerint biztosítja a kijelölés azonnaliságát és a kijelölt védők tényleges elérhetőségét. Az azonnaliság jellemzően teljesül, hiszen a kamara szinte kivétel nélkül perceken belül küld értesítést a sorrendben következő ügyvédnek. A lehetőség szerinti elérhetőség – legalábbi budapesti gyakorlata szerint – sokszor valóban csak lehetőség maradt, mert egyáltalán nem jelent tényleges elérhetőséget. A védő tényleges elérhetősége nem ismert (kérdés, hogy vajon szabadságon van-e, esetleg beteg), ezért sokszor olyan ügyvéd kerül kijelölésre, aki nem tud részt venni az azonnal lefolytatandó eljárási cselekményen. Ilyen esetekben a hatóság helyettes védőt jelöl ki.

Jelenleg továbbra sincsenek olyan informatikai megoldások, amelyek a puszta listánál hatékonyabb módszerekkel működnének, például lehetővé teszik az ügyvéd azonnali be- és kijelentkezését, időszakos feliratkozását vagy azt, hogy a hatósághoz legközelebb tartózkodó és ügyeletet vállaló védőt jelöljék ki, miközben biztosítják a kirendelések arányosságát is.

A szofisztikáltabb vagy technikai módszerek bevezetése hozzájárulna ahhoz, hogy elkerülhető legyen a helyettes védők, a korábbi „házivédős” rendszer irányába történő előretörése. Ennek hiánya miatt a rendszerbe visszatérhet a korábbi házivédős rendszer, amelyben a kirendelés gyakorlatilag a „vád” kezébe kerül.

A másik oldalon problémát jelent, hogy helyettes védőt csupán egy „alkalomra” lehet kijelölni. Ennek következtében, ha a kijelölt védő huzamosabb ideig nem elérhető (például betegség miatt), a terheltnek egyazon eljárás során több védője is lehet. Ez pedig a védelemhez való jog másfajta csorbulásához vezethet, mivel a jogi képviselet folyamatossága nem biztosított.

További problémát jelent, hogy a kirendelt védőt nem értesítik automatikusan a terhelt elérhetőségéről. Ennek hiányában az ügyvéd kénytelen a hatósággal felvenni a kapcsolatot, hogy megszerezze védence telefonszámát, és eleget tehessen alapvető feladatainak, például az ügyfelével való kommunikációnak.

3. Minőségbiztosítás

Kirendelt védő bármelyik ügyvéd lehet, az is, aki soha nem foglalkozott büntetőjoggal. Nem belépési feltétel a minimális szakértelem és a szakmai képzés sem. Az ügyek ellátásának módját senki nem ellenőrzi, nincs – egyelőre – kifejezett képzési kötelezettség a kirendelt védők számára. Ennek eredményeként a tényleges egyéni minőségbiztosítás hiányzik a magyar rendszerből. Ideális esetben a minőségbiztosítási rendszert egy független, főszabály szerint ügyvédekből álló testület végezhetné, amely számszerűsített formában és tartalmilag is mérhetné a védői teljesítményt. A bírói és ügyészi rendszerben is sor kerül a munkatársak teljesítményértékelésére, miért éppen az ügyvédi szakma lenne ez alól kivétel?

Az általános minőségbiztosítás a rendszer egészének figyelemmel kísérését, a rendszer működésére vonatkozó adatok szisztematikus gyűjtését és elemzését, a rendszer működésének értékelését jelenti. Noha ez a funkció tenné lehetővé, hogy megítélhető legyen: betölti-e a kirendelt védői rendszer azt a szerepet, amelynek érdekében működtetik, ezt a feladatot egyetlen szerv sem látja el Magyarországon. Tény, hogy a kirendelési rendszerben érintett szervezetek, így elsősorban az ügyvédi kamara – legalábbis a Budapesti Ügyvédi Kamara – és a rendőrség, ügyészség időről időre egyezteti a felmerült nehézségeket, ugyanakkor a rendszer átfogó, szisztematikus és rendszeres ellenőrzésére nincs intézményesített mechanizmus vagy módszertan.

4. Költségvetési funkció

Az egyes eljárási szakaszokban a tényleges kifizetéseket is más és más szerv teljesíti attól függően is, hogy mely hatósági szerv járt el, ezért például nem létezik a nyomozati, ügyészi és bírósági szakot is felölelő összesített kimutatás az egy adott évben kirendelt védői díjakra és költségekre kifizetett összegről. Vagy ha az elmúlt években ezt létre is hozták, az nem elérhető, átlátható vagy nyerhető belőle adat a szakma számára. Tudomásunk szerint az eljárásban résztvevő egyes szerveknél sem áll rendelkezésre könnyen kezelhető, naprakész kimutatás az általuk kirendelt védők számára teljesített kifizetésekről, a díjak és az úti-, másolási és egyéb költségek szétszálazása pedig közel lehetetlennek mutatkozik számukra.

Arra nézve sem áll rendelkezésre kimutatás, hogy mennyi előlegezett költség folyik vissza a terheltek által visszafizetett bűnügyi költség révén. Így a rendszer összköltségvetése teljességgel tervezhetetlenné válik. A rendszer bekerülési költsége tehát továbbra sem ismert, így nem is tervezhető. Részleges megoldást jelentene, ha egyetlen szerv teljesítené a kifizetéseket, amely egyben adatgyűjtés is végezne, és akkor az egységesség alapján könnyebben lehetne információkat kapni.

5. A költségkedvezmény diszfunkcionális működése

A védelemhez való jog nemzetközi és alapjogi kérdés. Ebben gyökeredzik az is, hogy a Be. nemcsak a büntetőeljárás szempontjából kiszolgáltatott személyeknek rendel védőt, hanem azoknak is, akik rossz anyagi helyzetben élnek: a védelem nem lehet anyagi helyzet kérdése. Ha valaki szegény, akkor magának kell indítványoznia a védő kirendelését. Nehezen elképzelhető, hogy a terhelti tájékoztató érthetetlen nyelvezete és számos tájékoztatása között megérti a terhelt, különösen, ha nem képzett, hogy joga van ügyvédet kérni. A feltevések szerint emiatt elvétve találkozunk olyan esettel, hogy a hatóság szociális alapon rendelt volna védőt a terheltnek. Ha valamilyen kötelező ok alapján rendel védőt a hatóság, a terheltnek akkor is lehetősége van a jogi segítségnyújtó szolgálattól kérnie, hogy a kirendelt védő díját az állam fedezze, mert maga rászoruló. Ha a védő van is olyan tisztességes, hogy tájékoztatja a védencét erről a lehetőségről, és odaadja neki a kérelmi lapot, feltehetően a terhelt akkor sem tudja majd kitölteni a formanyomtatványt és benyújtani a szükséges igazolásokat. Azaz az állam csupán formálisan biztosítja a költségkedvezmény jogát a terheltnek, a védő rászorultsági alapon történő ingyenes igénybevétele minden bizonnyal csak illúzió marad.