A kegyeleti jog a fogvatartottat is megilleti
Egykori fogvatartott nyert pert a strasbourgi bíróságon az állammal szemben, mert önkényesen akadályozták meg, hogy ott lehessen édesanyja és testvére temetésén. Pedig alig volt hátra a büntetéséből, és mintarabnak számított. A férfit a Magyar Helsinki Bizottság képviselte a strasbourgi perben.
2022-ben és 2023-ban összesen 182 kérelmet nyújtottak be fogvatartottak, hogy részt vehessenek hozzátartozóik temetésén vagy meglátogathassák sírjukat. Ebből csak 46-ot engedélyeztek, mindössze minden negyediket. Ez különösen annak fényében visszás, hogy a törvény szerint a börtönparancsnok csak kivételes és jól indokolt esetben tagadhatja meg a fogvatartott temetésen és sírlátogatáson való részvételét. Ehhez képest a gyakorlatban a kivétel lett a fő szabály. Túl kevés elítéltnek biztosítják a kegyeleti jogot a hazai börtönökben.
R. Mátyással is ez történt. A négyéves büntetését töltő férfi megrázó hírt kapott otthonról: édesanyja elhunyt. Azonnal a tököli börtönparacsnokhoz fordult, hogy saját költségén szeretne ott lenni a temetésén. A szertartás után pedig visszatér az intézetbe. Joggal bízhatott abban, hogy bő két hónappal a büntetése lejárta előtt ez már nem jelenthet gondot.
Ráadásul a negyvenes évei végét taposó, először elítélt R. Mátyás önként és időben vonult be szabadságvesztése letöltésére. 23 jutalma mellett egyetlenegyszer sem fenyítették. Ez utóbbi különösen nagy szó négy év fogság alatt. Kérelmét mégis elutasították. A döntést még érthetetlenebbé tette az indoklás:
„Magatartásával gond vagy probléma nem volt szabadságvesztése ideje alatt. Társaival konfliktushelyzetbe nem keveredett. […] a szabályokat betartja. A felügyelőkkel, reintegrációs tisztekkel mindig tisztelettudóan beszél, a kapott utasítást végrehajtja. Egyéni feladatok elvégzésére jelentkezik […]. A részleg építő-szépítő tevékenységében részt vesz. […] Munkáját magas színvonalon végzi” – szólt a parancsnok minősítése.
Aztán jött az újabb tragikus hír: meghalt a testvére is. 47 nappal szabadulása előtt ismét abban bízott, hogy most engedélyezni fogják neki az eltávozást. Csalódnia kellett: ismét elutasították.
Ráadásul mindkét határozatot a gyászszertartás után hozták meg.
A Magyar Helsinki Bizottság segítségével R. Mátyás az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. A strasbourgi bíróság minapi ítélete kimondta, hogy a magyar állam megsértette a panaszos magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogát. Mert ugyan a kegyeleti jog az elítéltnek nem feltétlen joga, amit minden körülmények között biztosítani kell a börtönnek, de ez esetben semmiféle kényszerítő ok nem indokolta a parancsnok elutasító határozatait. Márpedig ha nincs valós indok a megtagadására, akkor az állam nem járhat el önkényesen a hozzátartozójától végső búcsút venni akaró rabbal sem. A bíróság ezért 3000 euró igazságos jóvátételt ítélt meg a panaszosnak. Ez a Magyar Helsinki Bizottságnak a 111. nyertes strasbourgi ügye.
A civil jogvédő egyesület korábban már két hasonló témájú strasbourgi pert nyert meg, mert megsértették a fogvatartottak kegyeleti jogát. Pedig a hatóság fellépésének ilyen esetekben is szükségesnek és arányosnak kell lennie, arról nem is beszélve, hogy a kegyelet lerovásának megtiltása súlyos pszichés következményekkel járhat a gyászolóra nézve, és megnehezítheti a társadalomba történő sikeres visszailleszkedést is.
„Mindenkinek jobb lenne, ha jóval több fogvatartott lehetne ott hozzátartozója temetésén vagy látogathatná meg sírhelyét, azaz érvényesülne a törvény és az emberiesség diktálta fő szabály. Igen, a parancsnoki mérlegelésnél a biztonsági szempont maradjon meghatározó, de ne legyen kizárólagos” – kommentálta az ítéletet Tóth Balázs, a panaszos helsinkis ügyvédje.
A Magyar Helsinki Bizottság célja, hogy humánus és alapjogi szempontok is legyenek hangsúlyosak a parancsnoki döntéseknél, sokkal hangsúlyosabbak, mint most. Ezért a civil jogvédő szervezet mintabeadványokat készített azoknak a fogvatartottaknak, akik szeretnének kegyeleti célú eltávozást kapni a családtagjuk temetésére. Ezek itt találhatók.