Vak vagy végtaghiányos és fogva tartják? Veszélyben vannak az alapjogai
A hazai börtönökben sok száz – vagy akár ennél is több – fogyatékossággal élő ember raboskodik. Az intézetek felében még sincs akadálymentesített zárka, nem biztosítanak megfelelő feltételeket. A Magyar Helsinki Bizottság célja, hogy rabtársaikkal egyenlő körülmények között élhessenek a fogyatékos emberek, és azt a büntetést töltsék le, amit a bíróság kiszabott, ne járjon extra hátránnyal a fogyatékosság.
Az Alaptörvény rögzíti, hogy külön intézkedésekkel kell védeni a gyerekek, nők és idősek mellett a fogyatékossággal élőket is. A nálunk is hatályos fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) értelmében az államnak biztosítani kell, hogy ha fogyatékossággal élő személyeket fosztanak meg szabadságuktól, akkor őket olyan garanciák és elbánás illeti meg, hogy jogaikat másokhoz hasonlóan gyakorolhassák.
A perek
Richter Gyula két pert indított az őt fogva tartó börtönök embertelen, megalázó bánásmódja miatt. Neki hiányzik az egyik lába. A pandémia miatt elrendelt gyakori fertőtlenítések alatt az egész körletét az udvarra terelték az állampusztai börtönben. Ilyenkor az idős férfinak a többi fogvatartottal együtt a kapaszkodó nélküli lépcsőt kellett használni. Amikor nem akadt az elítéltek között senki, hogy támogassa a feljutásban, négykézláb vonszolta magát és az összecsukott járókeretét az emeletre. A napi sétán sem tudott részt venni, esélye sem volt rá. A lépcső mellett ennek az is akadálya lett volna, hogy az egy órás udvari tartózkodást – pad vagy kapaszkodó hiányában – végig araszolva vagy a kerítésnek támaszkodva kellett volna töltenie.
A fürdést egy kapaszkodók nélküli zuhanyzóban kellett megoldania, ahová vagy a zárkatársai vitték utána a stokit (kisszéket), vagy a zuhanyzó falán próbálta megtámasztani magát állva. Gyakran maradt segítség nélkül. A zárkában található WC sem volt megfelelően felszerelve, és nem volt elég tágas sem ahhoz, hogy probléma nélkül tudja használni: a járókerettől nem tudta rendesen bezárni az ajtaját. A Magyar Helsinki Bizottság segítségével indított pereket a kecskeméti és miskolci bíróságok még tárgyalják.
De a civil jogvédő egyesületnek van már jogerősen megnyert pere is ilyen ügyben. Vak ügyfele az egyik újabban épült börtönben volt fogva tartva. Egy átlagos cellában helyezték el, és ugyanolyan napi rutinja és kötelezettségei voltak, mint a többieknek. Ennek következtében nem tudott a cellatársai segítsége nélkül szabadon mozogni, nem tudott vásárolni, nem zuhanyozhatott, nem telefonálhatott, nem Skype-olhatott, nem jutott le a szabad levegőre. Panaszt, beadványt sem tudott előterjeszteni. Nem tudta kitakarítani a zárkát, és nem rendezhette el egyedül a holmiját. Nem vehetett részt a szabadidős tevékenységekben, nem dolgozhatott, nem kapott rádiót, sem fehér botot, sem segítő kutyát, sem Braille-írásos könyvet.
Szinte soha nem kapott segítséget a börtön személyzetének egyik tagjától sem, így kénytelen volt a zárkatársait megkérni, hogy segítsenek neki valamennyi napi tevékenységeiben. Mindez különösen kiszolgáltatottá tette a zárkatársaival szemben is.
A szabályok
A fogyatékossággal élő fogvatartottakat a többi fogvatartotthoz hasonló jogok illetik meg (például jogosultak tisztálkodásra vagy szabad levegőn való tartózkodásra). Ahogy az ombudsman is megerősítette: a hátrányok csökkentésében, a fogyatékosságok kompenzálásában az államnak tevőleges szerepet kell vállalni, nem tárhatja szét a kezét tehetetlenül.
Ennek érdekében a börtönökben például akadálymentes és biztonságos épített környezetet kell kialakítani, hogy a mozgáskorlátozott fogvatartottak hátrányait enyhítsék, a helyzetüket a többi rabéhoz tegyék hasonlóvá. A vak és gyengén látó, valamint más fogyatékossággal élő fogvatartottaknak pedig külön segítséget kell biztosítani, mert ellenkező esetben – a Magyar Helsinki Bizottság ügyfelének debreceni ítélőtáblai jogerős ítélete szerint – a börtön akkor is megsértheti az emberi méltósághoz, magánélethez, egyenlő bánásmódhoz és egészséghez fűződő személyiségi jogaikat, ha fogvatartásuk alatt az elítéltek emiatt nem terjesztenek elő panaszt a börtönnek.
A strasbourgi bíróság a kínzás, embertelen, megalázó bánásmód tilalmát állapította meg olyan ügyekben is, ahol a fogyatékossággal élő fogvatartottak zárkatársaik jóindulatára voltak bízva, vagyis csak az ő segítségükkel tudtak tisztálkodni, szabad levegőre jutni, felöltözni vagy levetkőzni.
A Magyar Helsinki Bizottság tapasztalatai azt mutatják, hogy a hazai börtönökben sok esetben nincs biztosítva a fogyatékossággal élők akadálymentesített környezetben történő elhelyezése, a személyzet nincsen felkészítve az ilyen emberek segítésére, sőt olykor fel sem merül, hogy ez a börtönnek kötelezettsége lenne. Az ilyen emberek nemcsak azokat a jogaikat veszítik el, amelyektől a bíróság megfosztotta őket, hanem másokat is elvesz tőlük a börtön.
A számok
A Magyar Helsinki Bizottság több közérdekű adatigénylést is benyújtott a fogyatékossággal élő rabok helyzetéről. Az egyikből kiderül, hogy 2024. december 31-én 30 hazai börtönből 16-ban egyáltalán nem volt akadálymentes zárka mozgáskorlátozottaknak. Az összesen 75 zárkában mindössze 122 fogyatékossággal élő embert lehetne elhelyezni szabályosan.
Egy másik, idén májusi adatkérésből pedig az derül ki, hogy 21 intézetből kettőben biztosan nincsen ilyen zárka, hatban ugyan van, de az emeleten, és nincsen lift az intézetben.
Ami biztosnak látszik, hogy a 2024. december 31-én fogva tartott 632 fogyatékossággal élőként nyilvántartott ember közül 537-en nem akadálymentesített zárkában voltak elhelyezve.
Az is igaz, hogy nem minden fogyatékossággal élő elítélt vak, gyengénlátó vagy mozgássérült. Többen küzdenek kommunikációs, értelmi és pszichoszociális problémákkal is. De hogy komoly gondok vannak a fogyatékossággal élők jogainak érvényesülésével, azt igazolják a Magyar Helsinki Bizottság ügyfeleinek kálváriái is.
Az ajánlások
A civil jogvédő egyesületnek az a célja a pereskedéssel, hogy változást érjen el, javuljon a fogyatékossággal élő élő fogvatartottak helyzete. Ehhez szükséges az, hogy a büntetés-végrehajtási intézet pontosan ismerje állapotukat, ellátási igényeiket, hogy a befogadáskor felmérjék azokat, és meghatározzák a fogyatékosság miatt biztosítandó ellátásokat, bánásmódot – szögezi le a Magyar Helsinki Bizottság.
A büntetés-végrehajtásnak kötelezettsége akadálymentesített körülmények között elhelyezni a fogyatékossággal élő fogvatartottakat, és biztosítani számukra a jogaiknak a többi fogvatartottéval egyenlő érvényesülését.