Több évtized gyógyítás után nem jár végkielégítés a Honvédkórház volt főorvosának a Kúria szerint

A főorvos a Magyar Helsinki Bizottság ügyfeleként első fokon pert nyert a Honvédkórház ellen, a Kúria azonban másodfokon megváltoztatta a bíróság elsőfokú határozatát, és elutasította a keresetet. A Kúria szerint bár a munkáltató valóban egyoldalúan szüntette meg ügyfelünk jogviszonyát, ez jogilag nem minősül felmentésnek, így nem jár semmi az évtizedekig gyógyító orvosnak. A Magyar Helsinki Bizottság alkotmányjogi panaszt nyújt be a jogerős ítélettel szemben az orvos képviseletében.

A több évtizedes tapasztalattal rendelkező orvos kimagasló eredményeket ért el a szakterületén, több testületben tölt be vezető pozíciót, a gyakorlati tevékenysége mellett oktatással is foglalkozik. Több mint két évtizeden keresztül dolgozott orvosként közalkalmazotti jogviszonyban, ennek alapján pedig jogosult volt végkielégítésre és felmentési időre abban az esetben, ha jogviszonya felmentéssel szűnne meg. Foglalkoztatását 2019 januárjában a Honvédkórház egyoldalúan szüntette meg, mert az orvos nem vállalta, hogy honvédelmi alkalmazotti jogviszonyban folytassa a gyógyítást, civil közalkalmazottként pedig nem folytathatta munkáját. A főorvos a jogviszony megszűnése után sem végkielégítést, sem a felmentési időre járó távolléti díjat nem kapott, ami összesen megközelíti a 16 millió forintot.

A közalkalmazott dolgozóknak akkor csak néhány napjuk volt arra, hogy eldöntsék, vállalják-e az új feltételeket. Bár az ígéretek szerint honvédelmi alkalmazottként valamivel több pénzre számíthattak, mint korábban, de az új jogviszony szigorúan korlátozza véleménynyilvánítási szabadságukat (a főnöki utasítást nem bírálhatják, párt nevében és érdekében nem vállalhatnak közszereplést) és gyülekezési jogukat is. Sőt, még külföldi utazásaikat is be kell jelenteniük a főnöküknek.

A Magyar Helsinki Bizottság ügyfele nem katona, hanem betegek gyógyításával foglalkozó orvos. Ezért nem fogadta el a jogviszony megváltoztatását, és nem írta alá az elé tolt nyilatkozatot. Azok, akik ugyanígy tettek, nem kaptak egy fillér végkielégítést sem a ledolgozott évek után.

A változásokról szóló minisztériumi tájékoztatóban az szerepelt, hogy ha valaki nem választja az új, egyetlen lehetséges honvédelmi alkalmazotti jogállást, akkor foglalkoztatása a „törvény erejénél fogva” megszűnik, és hogy ilyen esetben végkielégítés és felmentési időre járó pénz nem jár.

A Magyar Helsinki Bizottság ügyfele első fokon pert nyert a Honvédkórház ellen. A bíróság akkor megállapította, hogy szemben azzal, ami a tájékoztatóban áll, valójában a törvény egyetlen szóval sem mondja, hogy ilyen esetben annak erejénél fogva szűnne meg a jogviszony, és ne járna végkielégítés.

Sőt, hasonló átalakításra – vagyis civil munkaviszonyból egyfajta közszolgálati jogviszonyra való módosításra – sok más területen sor került a kormányzati igazgatástól a rendőrségig, és mindenhol járt végkielégítés. Egyébként is méltánytalan az államtól a több évtizedes munkavégzés után, hogy nem adott végkielégítését a Magyar Helsinki Bizottság orvos ügyfelének.

Azonban másodfokon a Kúria a bíróság elsőfokú határozatát teljes egészében megváltoztatta. A jogerős ítélet szerint az egyoldalú munkáltatói jogviszony megszüntetés ugyanis jogilag nem felmentésnek minősül, a követelt járandóságok pedig csak felmentés esetén járnak. Az nem derül ki a Kúria döntéséből, hogy a több évtizedes jogviszonyának munkáltatója általi megszüntetést minek tekintse a munkavállaló, ha nem felmentésnek.

A Magyar Helsinki Bizottság ezért alkotmányjogi panaszt nyújt be az ügyben, kérve az Alkotmánybíróságot, hogy semmisítse meg a Kúria ítéletét. Álláspontunk szerint a végkielégítés – és a felmentési időre járó pénz is – tulajdoni védelmet élvez, amit nem vonhat el visszamenőleg sem a jogalkotó, ahogy azt az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény esetén tette, sem a bíróság, ahogy arra ebben az esetben került sor.