Előzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorú ügye Strasbourgban

Az alapügy egy állítólag 2013 augusztusában elkövetett csoportos pólórablás volt. Az előzetes letartóztatást elrendelő bíróság szerint a Magyar Helsinki Bizottság ügyfele, az akkor 17 éves K.R. (aki egyébként roma származású) társaival együtt (egyikük 13, míg a másik 17 éves) két kiskorút zaklatott azzal, hogy mutassák meg, tudnak-e verekedni, amire azonban a két kiskorú nem volt hajlandó. Később azonban újra összetalálkoztak a gyanúsítottakkal, akik az egyik kiskorút arra szólították fel, hogy cseréljen pólót a legfiatalabb társukkal, vagy adja el nekik azt. Mikor a sértett visszautasította a pólója cseréjét vagy eladását, állítólag megfenyegették, hogy adja oda a pólót, különben megverik. Ezt a fenyegetést a jelen lévő másik kiskorú (a sértett barátja) nem hallotta. Végül a sértett elhatározta, hogy odaadja a pólóját a gyanúsítottaknak. Akárhogy is, ezt követően a gyanúsítottak tartottak attól, hogy a történtekből bajuk lehet, ezért úgy döntöttek, hogy visszaadják a pólót a tulajdonosának, ami pár napon belül meg is történt, a sértett egyik rokonán keresztül.

Mindketten, a sértett és annak barátja is azt állította a K.R.-rel való szembesítés folyamán, hogy K.R. nem követett el semmit, nem erőszakoskodott, nem fenyegetett meg senkit és teljesen normálisan viselkedett. A gyanúsított büntetlen előélete, az ellene szóló bizonyítékok hiánya, valamint fiatalkorúsága ellenére a bíróság elrendelte, sőt fenn is tartotta K.R. előzetes letartóztatását, még azok után is, hogy a nyomozás lezárult, a vádiratot benyújtották és a büntetőeljárás bírósági szakba lépett. K.R. előzetes letartóztatásának jogi alapja, amelyre a bíróságok hivatkoztak, az egész eljárásban mindvégig ugyanaz maradt. A bíróságok szerint ez az ok a szökés, illetve elrejtőzés veszélye a lehetséges súlyos büntetés elől, annak ellenére, hogy bár a büntetés az ügyben 5 év szabadságvesztés is lehetne, a sok enyhítő körülmény, valamint azon tény miatt, hogy a terhelt az elkövetéskor fiatalkorú volt, erősen valószínű, hogy legfeljebb 2-3 év szabadságvesztés-büntetést rónának ki K.R.-re, ha elítélnék. A bíróságok továbbá a tanúk megfélemlítésének a veszélyére is hivatkoztak, jóllehet az állítólagos bűncselekmény elkövetése folyamán – ahogyan az magának a sértettnek a vallomásából is kiderül – K.R. nem tanúsított erőszakos magatartást.

K.R.-t 2013. április 6-án vették őrizetbe, majd április 9-én elrendelték az előzetes letartóztatását. 2014 júniusában a Magyar Helsinki Bizottság kérelmet nyújtott be az Emberi Jogok Európai Bíróságához K.R. nevében. A beadványban a Magyar Helsinki Bizottság a következőket kifogásolta:

• A fent hivatkozott szembesítés folyamán, 2013. november 5-én a sértett kijelentette, hogy K.R nem követett el semmit, ennek megfelelően a K.R elleni megalapozott gyanú ezen a napon megszűnt. Ebből pedig az következik, hogy az előzetes letartóztatás fenntartása 2013. november 5-én jogtalanná vált. Mindezek alapján K.R.-nek az Emberi Jogok Európai Egyezménye 5. Cikk (1) bekezdése szerinti jogai sérültek.
• A szökés veszélyének megállapítása kizárólag a szóban forgó cselekményhez kapcsolódó büntetési tétel súlyán alapult, és a bíróság nem vette figyelembe a gyanúsított személyi körülményeit. Megjegyzendő továbbá, hogy semmilyen adat nem állt rendelkezésre, amely megalapozhatta volna annak a veszélyét, hogy K.R. megfélemlítené a tanúkat, valamint annak vizsgálata, hogy alkalmazható lett volna-e valamilyen alternatív (szabadságkorlátozással nem járó) kényszerintézkedés az előzetes letartóztatás helyett, szintén elmaradt. Mindezek alapján az Egyezmény 5. Cikk (3) bekezdés c) pontjának sérelme is megállapítható.
• A legtöbb, K.R. előzetes letartóztatását meghosszabbító bírósági döntés ismétlődő és felületes, a megalapozott érvelést teljes mértékben nélkülöző volt. Mindezek alapján sérült az Egyezmény 5. Cikk (4) bekezdése.