Előzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorú ügye Strasbourgban
Szeptember 17-én, 13 hónapnyi fogva tartás után helyezték szabadlábra a Magyar Helsinki Bizottság fiatalkorú ügyfelét, aki egy póló feltételezett elrablása miatt került előzetes letartóztatásba. A Magyar Helsinki Bizottság az ügyben már korábban az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.
Translation is available for this content
Switch to English
Az alapügy egy állítólag 2013 augusztusában elkövetett csoportos pólórablás volt. Az előzetes letartóztatást elrendelő bíróság szerint a Magyar Helsinki Bizottság ügyfele, az akkor 17 éves K.R. (aki egyébként roma származású) társaival együtt (egyikük 13, míg a másik 17 éves) két kiskorút zaklatott azzal, hogy mutassák meg, tudnak-e verekedni, amire azonban a két kiskorú nem volt hajlandó. Később azonban újra összetalálkoztak a gyanúsítottakkal, akik az egyik kiskorút arra szólították fel, hogy cseréljen pólót a legfiatalabb társukkal, vagy adja el nekik azt. Mikor a sértett visszautasította a pólója cseréjét vagy eladását, állítólag megfenyegették, hogy adja oda a pólót, különben megverik. Ezt a fenyegetést a jelen lévő másik kiskorú (a sértett barátja) nem hallotta. Végül a sértett elhatározta, hogy odaadja a pólóját a gyanúsítottaknak. Akárhogy is, ezt követően a gyanúsítottak tartottak attól, hogy a történtekből bajuk lehet, ezért úgy döntöttek, hogy visszaadják a pólót a tulajdonosának, ami pár napon belül meg is történt, a sértett egyik rokonán keresztül.
Mindketten, a sértett és annak barátja is azt állította a K.R.-rel való szembesítés folyamán, hogy K.R. nem követett el semmit, nem erőszakoskodott, nem fenyegetett meg senkit és teljesen normálisan viselkedett. A gyanúsított büntetlen előélete, az ellene szóló bizonyítékok hiánya, valamint fiatalkorúsága ellenére a bíróság elrendelte, sőt fenn is tartotta K.R. előzetes letartóztatását, még azok után is, hogy a nyomozás lezárult, a vádiratot benyújtották és a büntetőeljárás bírósági szakba lépett. K.R. előzetes letartóztatásának jogi alapja, amelyre a bíróságok hivatkoztak, az egész eljárásban mindvégig ugyanaz maradt. A bíróságok szerint ez az ok a szökés, illetve elrejtőzés veszélye a lehetséges súlyos büntetés elől, annak ellenére, hogy bár a büntetés az ügyben 5 év szabadságvesztés is lehetne, a sok enyhítő körülmény, valamint azon tény miatt, hogy a terhelt az elkövetéskor fiatalkorú volt, erősen valószínű, hogy legfeljebb 2-3 év szabadságvesztés-büntetést rónának ki K.R.-re, ha elítélnék. A bíróságok továbbá a tanúk megfélemlítésének a veszélyére is hivatkoztak, jóllehet az állítólagos bűncselekmény elkövetése folyamán – ahogyan az magának a sértettnek a vallomásából is kiderül – K.R. nem tanúsított erőszakos magatartást.
K.R.-t 2013. április 6-án vették őrizetbe, majd április 9-én elrendelték az előzetes letartóztatását. 2014 júniusában a Magyar Helsinki Bizottság kérelmet nyújtott be az Emberi Jogok Európai Bíróságához K.R. nevében. A beadványban a Magyar Helsinki Bizottság a következőket kifogásolta:
- A fent hivatkozott szembesítés folyamán, 2013. november 5-én a sértett kijelentette, hogy K.R nem követett el semmit, ennek megfelelően a K.R elleni megalapozott gyanú ezen a napon megszűnt. Ebből pedig az következik, hogy az előzetes letartóztatás fenntartása 2013. november 5-én jogtalanná vált. Mindezek alapján K.R.-nek az Emberi Jogok Európai Egyezménye 5. Cikk (1) bekezdése szerinti jogai sérültek.
- A szökés veszélyének megállapítása kizárólag a szóban forgó cselekményhez kapcsolódó büntetési tétel súlyán alapult, és a bíróság nem vette figyelembe a gyanúsított személyi körülményeit. Megjegyzendő továbbá, hogy semmilyen adat nem állt rendelkezésre, amely megalapozhatta volna annak a veszélyét, hogy K.R. megfélemlítené a tanúkat, valamint annak vizsgálata, hogy alkalmazható lett volna-e valamilyen alternatív (szabadságkorlátozással nem járó) kényszerintézkedés az előzetes letartóztatás helyett, szintén elmaradt. Mindezek alapján az Egyezmény 5. Cikk (3) bekezdés c) pontjának sérelme is megállapítható.
- A legtöbb, K.R. előzetes letartóztatását meghosszabbító bírósági döntés ismétlődő és felületes, a megalapozott érvelést teljes mértékben nélkülöző volt. Mindezek alapján sérült az Egyezmény 5. Cikk (4) bekezdése.