A romagyilkosságok évfordulóján emlékezni kell
Tíz éve gyilkolták meg Tatárszentgyörgyön roma származásuk miatt Csorba Róbertet és ötéves kisfiát. Ez a nap emblematikus lett azóta, ilyenkor a rasszista sorozatgyilkosság valamennyi áldozatára emlékezünk.
Az 1940-es évek óta nem történt Magyarországon hasonló súlyú bűncselekmény-sorozat, mint a hat roma ember életét követelő, rasszista indítékkal elkövetett sorozatgyilkosság 2008-2009-ben. Ma az áldozatokra emlékezünk, de kifejezzük együttérzésünket és támogatásunkat a támadások túlélő sebesültjei és valamennyi áldozat hozzátartozói és valamennyi cigány ember felé is.
Emlékeznünk kell arra is, hogy a sorozatgyilkosságok nyomozása során a hatóságok számos hibát vétettek. Az elkövetőket minden bizonnyal hamarabb el lehetett volna fogni, több emberéletet meg lehetett volna menteni, ha a hatóságok professzionális munkát végeznek, ha hamarabb felismerik a gyilkosságok rasszista indítékát és sorozat jellegét, ha a rendőrség és a Nemzetbiztonsági Hivatal megfelelően együttműködik. Jogvédő szervezetek – a TASZ, a NEKI, az Amnesty és az ERRC – helyszíni vizsgálatot tartottak és árnyékjelentést készítettek a mulasztásokról, ajánlásaikban a nyomozások jó európai gyakorlataira hívták fel a figyelmet.
A gyilkosokat 2009. augusztus 20-án fogták el, és nagyon alapos bírósági eljárásban végül 2016-ban ítélték jogerősen életfogytig tartó szabadságvesztésre. Az elsőfokú ítélet megállapította, hogy az elkövetők célja a cigány etnikumhoz tartozók megrendszabályozása, megfélemlítése volt. Emellett hangsúlyozta, hogy erkölcsileg megengedhetetlen, és emiatt súlyosabbnak minősül, ha valakiket akár cigány, akár más nemzetiséghez tartozásuk miatt ér erőszak. A másodfokú bíróság is hangsúlyozta, hogy a sértettek személye az elkövetők számára teljesen közömbös volt, kizárólag a származásuk miatt választották ki őket, és támadtak az életükre. A bíróság szerint a vádlottak azért érdemlik a legsúlyosabb büntetést, mert azzal a céllal szerveződtek, hogy a roma kisebbség ellen brutális, élet elleni bűncselekményeket hajtsanak végre. Bár végül a kúriai ítélethirdetésen nem hangsúlyozták eléggé a rasszista indítékot, úgy gondoljuk, a bíróság összességében megtette a dolgát ebben az ügyben a rasszista gyűlölettel szemben, és amennyire lehetséges, korrigálta a nyomozati szakban elkövetett hibákat.
Szerencsére az utóbbi tíz évben hasonló súlyú bűncselekmény-sorozat nem történt, és az elmúlt néhány évben már a gyöngyöspatai és devecseri megfélemlítéshez hasonló traumák sem érték a magyarországi roma közösséget. A rendőrség is komolyabb erőfeszítéseket tett azóta a gyűlölet-bűncselekmények hatékony nyomozása érdekében. 2012-ben létrehozták a rendőrségi gyűlölet-bűncselekmény szakvonalat, és 2016 óta alkalmazzák a civilek által kidolgozott indikátorlistát, amely segíti az előítéletes indítékú bűncselekmények nyomozását. Sőt, 2018-ban megkezdték a gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó nyomozati protokoll megalkotását is. Bár a protokoll megszövegezésébe már minket civileket nem vontak be, bízunk benne, hogy magas színvonalú anyag születik, amely hozzájárul ahhoz, hogy a jövőben megelőzhetőek, illetve hatékonyan feltárhatók legyenek a gyűlölet-bűncselekmények.