Ki Oleg Orlov? Mi történt vele? Hol van most?

Oleg Orlov családja, pályakezdése

Édesanyja, Szvetlana Nyikolajevna iskolai tanár. Apja, Pjotr ​​Mihajlovics kutató mérnökként dolgozik, és fiatalon lelkes kommunista. Ám a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP)  XX. kongresszusa után, amely 1956-ban részleteket tár fel a sztálinizmus bűneiről, Oleg apja a kommunizmus éles kritikusává válik. Moszkvai otthonuk konyhájában gyakran látnak vendégül ellenzékieket, hogy politikai beszélgetéseket folytassanak, társadalmi kérdéseket vitassanak meg.

Oleg Orlov az Agráregyetem hallgatója lesz, ahol három évet végez el jó eredménnyel. Majd átiratkozik a Moszkvai Állami Egyetem biológia szakára. Tanulmányai befejeztével a Szovjetunió Tudományos Akadémia Növényfiziológiai Intézetében dolgozik, itt találkozik leendő feleségével, Tatjanával. Úgy tervezi, hogy biológusi pályán marad.

Emberi jogi munka és a Memorial

Az afganisztáni háború kitörését követően, 1979-ben Orlov egyszerű másológépet (hektográfot) készít, és magányos aktivistaként két éven keresztül politikai röplapokat tesz közzé a háborúról és a lengyelországi Szolidaritás mozgalom ellenzéki tevékenységéről. 1988-ban aztán csatlakozik a Memorial nevű civil kezdeményezéshez, aktívan vesz részt annak előkészítő és alapító kongresszusain. 1991-ben jegyzik be hivatalosan Oroszországban a szervezetet, amelynek első elnökévé a Nobel-békedíjas Andrej Szaharovot választják, maga is egykori politikai fogoly, Orlov pedig a Memorial  egyik képviselője lesz. 

A Memorial arra vállalkozik, hogy rehabilitálja a Szovjetunióban a politikai elnyomás áldozatait, feltárja a tömeggyilkosságok és egyéb tömeges jogsértések részleteit. A szervezet kitartó munkájának köszönhetően születik meg 1991-ben a politikai elítéltek rehabilitációját kimondó törvény. 1992 után a szovjet utódállamokban helyi szervezeteket működtetnek, és még saját független hírügynökségük is van.

A Memorial a tényfeltáró munka mellett, jogvédő, ismeretterjesztő, karitatív tevékenységet is végez. Miközben Orlovot a Memorial emberi jogi központjának igazgatótanácsi társelnökévé választják, egyidejűleg az orosz Szövetségi Tanács (felsőház) emberi jogi bizottságának szakértői posztját is betölti. Olyan törvényeken dolgozik, amelyek az oroszországi büntetés-végrehajtási rendszer humánusabbá tételével és a politikai elnyomás áldozatainak rehabilitációjával foglalkoznak.

Az 1990-es években szoros munkatársa a legendás Szergej Kovaljovnak, aki a jelcini időszakban ombudsmani tisztséget tölt be. Orlov személyesen vesz részt a különféle kaukázusi konfliktusokban és háborúkban. Fogolycseréket szervez meg, és sokat dolgozik a béketeremtés és a civil lakosság védelme érdekében. Bátorságát mi sem jellemzi jobban, hogy az 1995-ös bugyonovszki túszdráma során ő és Kovaljov túszoknak ajánlották fel magukat, hogy minél több civil áldozatot megmenthessenek. Ezek után is az Észak-Kaukázusban marad, és ott irányítja a Memorial ottani hősies tevékenységét.

2004-ben Orlov tagja az Orosz Föderáció civil társadalom és emberi jogi intézmények fejlesztésével foglalkozó tanácsának. 2006-ban azonban kilép, hogy így tiltakozzék Vlagyimir Putyin Anna Politkovszkaja újságíró meggyilkolásával kapcsolatos cinikus és hazug megjegyzése ellen, amelyben az orosz elnök azt fejtegette, hogy az újságíró cikkeivel nem hatott Oroszországra, a meggyilkolása így nagyobb veszteséget okozott Oroszországnak, mint a jelentéktelen újságírói munkássága.

2007-ben Orlovot és társait túszul ejtik Ingusföldön, és ismeretlen símaszkosok összeverik őket. A jogvédő biztos abban, hogy az orosz különleges szolgálatok emberei a tettesek. A hatóságok mindenesetre elszabotálják a nyomozást.

A Memorial oroszországi jogvédő szervezete 2014-ben, a nemzetközi Memorial pedig 2016-ban kerül fel az Oroszországban külföldi ügynökként nyilvántartott civil szervezetek listájára. 2021-ben az orosz főügyészség többek között a külföldi ügynökökről szóló törvény rendszeres megsértésének vádjával indít pert a Memorial ellen, és indítványozza felszámolását. A bíróság helyt ad az indítványnak: az ítélet megszünteti a társaság összes regionális szervezetét és egyéb intézményeit is.

A tekintélyes orosz jogvédő szervezet 2022-ben Nobel-békedíjat kap.

Oleg Orlov börtönbüntetése és szabadulása

2023. március 21-én reggel az Oroszországi Nyomozó Bizottság és az E Központ (oroszországi szélsőségesség elleni küzdelem központja) házkutatási paranccsal érkezik Oleg Orlov moszkvai lakhelyére, valamint a Memorial más alkalmazottainak és hozzátartozóiknak lakására. Az átlátszó ürügy: “a náci ideológia rehabilitációja”. A házkutatások után előállítják a jogvédőket, lefoglalják Orlov laptopját, merevlemezeit, néhány pendrive-ot, Memorial-matricákat, egy „No war!”-jelvényt, valamint egy Oroszország–Csecsenföld: hibák és kudarcok láncolata című könyvet.

Büntetőeljárás indul Oleg Orlov ellen az orosz hadsereg lejáratása miatt. Egy 2022. novemberi Facebook-bejegyzése miatt emeltek vádat ellene. Posztjában  egy francia lap cikkét fordította oroszra.

„A Putyin-rezsim által kirobbantott brutális háború Ukrajnában nem csupán emberek tömeges meggyilkolása és e csodálatos ország infrastruktúrájának, gazdaságának és kulturális helyszíneinek tönkretétele. Nemcsak a nemzetközi jog alapjainak lerombolása. Hanem súlyos csapás ez Oroszország jövőjére is. (…) A kommunista totalitarizmustól harminc éve eltávolodó ország most visszakényszerül a totalitarizmusba, de ezúttal a fasiszta totalitarizmusba” – áll a cikkben.

Orlovot a nyomozás alatt lakhelyelhagyási tilalommal sújtják.

A meghallgatásán így védekezik: „Nem tartom magam bűnösnek… Véleményem szerint a csapatok megindítása Ukrajnába aláássa a békét és a nemzetközi biztonságot, és ellentétes az orosz állampolgárok érdekeivel.”

2024. február 2-án az orosz igazságügyi minisztérium külföldi ügynöknek bélyegzi Orlovot, utalva az ukrajnai háborúval szembeni ellenállására, és azzal vádolja az aktivistát, hogy „hamis információkat” terjeszt a kormány lépéseiről. 

Február 27-én a moszkvai bíróság bűnösnek találja a 70 éves Oleg Orlovot az orosz hadsereg „hiteltelenítésében”. A büntetés két év hat hónap letöltendő szabadságvesztés.

A teljes büntetést Orlovnak már nem kell leülnie, mert 2024. augusztus 1-én nagyszabású fogolycserére kerül sor Ankarában, ahol Oroszország 16 elítéltet ad át 8, nyugati börtönben fogva tartott orosz állampolgárért. A kimenekített politikai foglyok között van Orlov is. A hírek szerint jelenleg Németországban tartózkodik, biztonságban van. (Még mindig fogva tartják viszont három társát a Memorialtól, Jurij Dmitrijevet, Bahram Hamrojevet és Mihail Krigert.)

Szabadulása előtt Orlovról napokig nem lehet tudni, hol van, és még ügyvédjével sem közlik, mi történt vele, hol lehet. Később kiderül, hogy a neves jogvédőt arra akarták rávenni, hogy kegyelmet kérjen Putyintól. Erre ő nem volt hajlandó, és videón ismertette döntésének indítékait. Ez már csak azért is bátorságra vall, mert akkor még nem tudhatta, hogy elnöki kegyelem híján vajon tényleg szabadítják-e.