Nem védte meg az Alkotmánybíróság a menekülők segítőit

Az Alkotmánybíróság (AB) szerint alkotmányos  az ún. „Stop Soros” törvénycsomag büntetőjogi szabályozása. Bár a testület kimondta: elfogadhatatlan volna, ha büntetés fenyegetné a menekülőknek segítő önzetlen tevékenységet, de továbbra sem elég egyértelmű, mit tilt és mit enged meg a jogszabály. A bizonytalanság lehetővé teszi, hogy a hatóságok önkényesen lépjenek fel a menekülőket segítő szervezetekkel és munkatársaikkal szemben.  Ez ellen igazi garanciát egyedül a jogszabály megsemmisítése jelentett volna, amit a Velencei Bizottság már nyolc hónapja javasolt.

A „jogellenes bevándorlás elősegítése, támogatása” nevű büntetőjogi tényállás (Btk. 353/A. szakasz). lényege, hogy bűncselekményt követ el az, aki szervező tevékenységet végez azért, hogy olyan személynek tegye lehetővé menedékjogi eljárás kezdeményezését, aki hazájában vagy abban az országban, amelyen keresztül érkezett, üldöztetésnek nincs kitéve, vagy az üldöztetéstől való félelme nem megalapozott. Ugyanezt a bűncselekményt követi el az is, aki annak érdekében végez szervező tevékenységet, hogy Magyarországra jogellenesen belépő vagy jogszerűtlenül tartózkodó személy tartózkodási jogcímet szerezzen.

Viszont más hazai és uniós szabályok  előírják, hogy az államnak lehetővé kell tenni a jogi tanácsadást a menedékkérők számára, ennek a tevékenységnek a jogi megítélése pedig nem függhet attól, hogy később kap-e vagy nem kap védelmet a kérelmező.  A Velencei Bizottság már tavaly júniusban azt ajánlotta a kormánytöbbségnek, hogy vonja vissza a szabályozást, mert az sérti az egyesülési és szólásszabadságot. Az Európai Bizottság (EB) pedig tavaly nyáron kötelezettségszegési eljárást indított az új büntetőszabály kapcsán: a kormánynak március végére kellene újabb választ adnia az EB kérdéseire.

A múlt héten az Amnesty International Magyarország, majd most a Magyar Helsinki Bizottság és a Budapesti Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány alkotmányjogi panasza nyomán hozott határozatokat az AB. A testület homályos döntést hozott, amely egyáltalán nem foglalkozik a Velencei Bizottság erős érveivel.

Alkotmányjogi alapelv, hogy egy jogszabálynak világosnak és kiszámíthatónak kell lennie, különösen a büntetőjogban, ahol a személyi szabadság forog kockán. A kifogásolt jogszabály viszont nem határozza meg, hogy mi minősül szervezésnek, hanem a büntetőjogban szokatlan módon csupán példákat sorol fel, amelyeket szintén nem ír körül pontosan. Szervező tevékenység például a határmegfigyelés szervezése, hálózat építése (jelentsen ez bármit) vagy információs anyagok terjesztése. Az AB erre azt mondta: a „bíróság juthat arra a következtetésre, hogy szervezésnek minősülhet egyebek között a toborzás vagy a közvetítés” bizonyos személyek között. Valóban juthat, de juthat éppen másra is. Márpedig a „normavilágosságnak” éppen az a lényege, hogy amikor valamit teszek, előre tudhassam, hogy az bűncselekmény-e, és ne csak az eljárás végén derüljön ki, amikor becsukódik mögöttem a börtönajtó. Olyan ez, mintha a KRESZ csak annyit tartalmazna, hogy tilos a gyorshajtás, de hogy mi minősül annak, azt az autósokkal nem közölnék előre, mondván, „majd a rendőr eldönti”. A Velencei Bizottság is hangsúlyozta: a „Stop Soros” nem is tekinthető törvénynek, mert annyira homályos, valamint alkalmatlan arra, hogy az érintettjei előre lássák, mit tehetnek jogszerűen és mit nem.

Azzal, hogy ezt az alkotmányjogi alapszabályt az AB a Velencei Bizottság véleménye ellenére nem vette figyelembe, és egy ennyire kiszámíthatatlan rendelkezést hagyott a jogrendszerben, hozzájárult a menekülteket segítő szervezetek bizonytalan helyzetének fenntartásához. Mert bár az AB alkotmányos követelménynek tekinti, hogy a büntetőjogi tényállás nem terjedhet ki az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét teljesítő, önzetlen magatartásokra, és ezt elvileg minden hatóságnak és bíróságnak kötelezően figyelembe kell vennie majd az eljárásaiban, mindez nem nyújt kellő védelmet a polgárnak egy rosszindulatú, a humanitárius segítést megbélyegző állam önkényes jogalkalmazásával szemben. Egyrészt azért nem, mert az AB által használt fogalmak maguk is sokféleképpen értelmezhetők. Másrészt pedig azért nem, mert a hatóságok, de sajnos olykor a bíróságok sem tartják mindig tiszteletben az AB-nak még az ennél egyértelműbb iránymutatásait sem, amint azt például a rendőrök arcának kitakarásával kapcsolatos hosszú jogi huzavona is megmutatta.

A Magyar Helsinki Bizottság húsz éve együttműködő partnere az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságnak. Munkánkért számos elismerés kaptunk. Az üldözöttek segítése nemhogy nem törvénysértő, hanem társadalmi és erkölcsi értelemben hasznos tevékenység.

Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke elmondta: „függetlenül attól, hogy továbbra is fennmaradt az a bizonytalan jogi helyzet, amelynek az AB véget vethetett volna a törvény megsemmisítésével, és függetlenül attól, hogy a hatóságok hogyan fogják értelmezni az AB által meghatározott alkotmányos követelményt, továbbra is jogi segítséget fogunk nyújtani a menedékkérőknek. És ha emiatt bárki ellen büntetőeljárás indul jogellenes bevándorlás elősegítése címén, úgy minden lehetséges hazai és nemzetközi fórumon kiállunk érte és a rossz törvény alkalmazása ellen.”