Nem engedték az idős nőnek, hogy az ötven éve megszokott nevét viselje a férje halála után

Daróczy Tiborné 50 éven át viselte ezt a nevet. Csak férje, Daróczy Tibor Ipoly halála után derült ki, hogy egy hiba miatt a házasságkötéskor Daróczy Tibor Ipolynéként kellett volna anyakönyvezni. A magyar jogszabályok ez idő tájt nem tették lehetővé a házassági név olyan megváltoztatását, amellyel a kérelmező „visszakaphatta” volna 50 éven át viselt nevét, ezért arra kényszerült, hogy olyan nevet viseljen, ami nem volt az övé a megelőző fél évszádban. Daróczi Tiborné a Magyar Helsinki Bizottság segítségével a strasbourgi bírósághoz fordult.

A Bíróság a névviselési jogot a magánélethez fűződő jog egyik megnyilvánulásának tekintve megállapította a magánélet tiszteletben tartásához fűződő jog (8. Cikk) sérelmét. Érvelése szerint a személy neve az önazonosság lényeges eleme, és a név megválasztásával kapcsolatos szabadságot csak elégséges indokok alapján szabad korlátoznia az államnak. Ilyen indokot azonban a magyar állam a konkrét ügyben nem tudott megnevezni, ezért a Daróczy kontra Magyarország ügyben 3 500 euró nem vagyoni kártérítést ítélt meg a kérelmezőnek.

Az ítélet angolul itt, magyarul itt érhető el.

Egy hasonló névviselési ügyben, a Zsoldos kontra Magyarország ügyben a Magyar Helsinki Bizottság által képviselt nő egyezséget kötött a magyar állammal, ő 4 000 eurót kapott. A szintén hasonló Szabó-Németh kontra Magyarország ügyben ugyancsak 4 000 eurós kártérítésben állapodott meg a kérelmező és a magyar állam.

Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló törvényerejű rendelet 2009-es módosításánál lehetővé tették, hogy a vétlen állampolgárok méltányossági alapon, névváltoztatással „visszakaphassák” hosszú éveken át viselt nevüket. A törvény indokolása szinte szó szerint idézte a Bíróság érvelését.