Nagyon rossz lépés az Egyenlő Bánásmód Hatóság beolvasztása az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalába

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) beolvasztása az ombudsman hivatalába veszélyezteti az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését. Miközben az EBH rendszeresen síkra száll a sérülékeny csoportok védelmében, az ombudsman eddig nem hozott semmilyen intézkedést a gyöngyöspatai kártérítési ügyben, nem emelte fel a szavát a transznemű és interszex emberek nemének elismerését ellehetetlenítő törvénymódosítás ellen, és nem volt hozzáfűznivalója a börtönkártalanítások felfüggesztéséhez sem.

1. Az „Egyes törvényeknek az egyenlő bánásmód követelménye hatékonyabb érvényesítését biztosító módosításáról” szóló törvényjavaslat jelentős tartalmi változásokat nem hoz.
2. Egyeztetés nélkül született meg a törvényjavaslat. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) működését nem érte nyilvános kritika, nem volt vita a hatóság jövőjéről. Márpedig: ha egy ilyen fontos intézmény átszervezéséről döntenek, ismerni kellene ennek pontos indokát. Ha probléma volt az EBH működésével, akkor azt a civil társadalom bevonásával kellene megvitatni, és utána dönteni a lehetséges megoldásról.
3. A javaslat olyan sebességgel született meg, hogy a sietség miatt fel is kell függeszteni az eljárásokat 2021. január 1. és 31. között (mind a hatósági eljárásokat, mind a bírósági felülvizsgálatokat). A sietség miatt kérdéses, hogy az ombudsman hivatalában rendelkezésre tudnak állni a megfelelő személyi feltételek, lesznek-e ennyi idő alatt képzett, tapasztalt munkatársak. Az eljárások felfüggesztése és a szervezeti változtatás személyi feltételei miatti bizonytalanság kifejezetten nem biztosítja „az egyenlő bánásmód követelménye hatékonyabb érvényesítését”, hanem éppen ellenkezőleg, veszélyezteti azt.
4. Ha egy szervezetnek egy fókusza van, arra jobban összpontosít, míg az ombudsmannál megoszlik a figyelem, az egyenlő bánásmód jelentősége, védelmi szintje ebből a szempontból csökken. Egy olyan szervezeten belül, amelynek kizárólagos feladata az egyenlő bánásmód követelményének betartatása, nagyobb hangsúlyt helyeznek ezekre a feladatokra, mint egy olyanban, amelynek számos egyéb funkciója is van (a fogvatartási helyek ellenőrzésétől kezdve a környezetvédelemig). A két intézmény funkciója egymástól jelentősen eltér, és egészen más, egymással nem is feltétlenül összeegyeztethető eszközökkel dolgozik. Az EBH hatósági működése kifejezetten nem összeegyeztethető az ombudsmannak a hatósági jogérvényesítéstől különböző, elsősorban a tekintélyére, a jogi érvelésének meggyőző voltára és a nyilvánosság erejére építő, az intézmény lényegét adó munkamódszerével. Félő az is, hogy a diszkriminációs ügyek vizsgálata az új szervezeti megoldásban nem kap majd kellő figyelmet. A javaslat kifejezetten lehetővé teszi, hogy az ombudsman ombudsmanként (azaz az Ajbt. alapján) lefolytasson egy eljárást (például egy alapjogsértés megállapításával és ajánlások megfogalmazásával), majd ugyanabban az ügyben az Ebktv. alapján hatóságként is eljárjon akár hivatalból is (Ajbt., 39/M. § (5) „Az e törvény alapján folytatott eljárás nem zárja ki, hogy annak lezárását követően ugyanabban az ügyben az alapvető jogok biztosa kérelemre vagy hivatalból az Ebktv.-ben meghatározottak szerint eljárjon.”)
5. Komoly kérdéseket vet fel az ombudsman sérülékeny, az Ebktv. által védendő csoportok kapcsán végzett eddigi tevékenysége. Az indokolás szerint „az országgyűlési külön biztosi rendszer helyébe lépő alapvető jogok biztosa eddigi működése a biztosíték arra, hogy ez az integráció erősíti az alapjogvédelem hatékonyságát”. Ehhez képest az ombudsman január óta „aggodalommal figyeli” a gyöngyöspatai fejleményeket, de semmilyen intézkedést nem tett, nem emelte fel a szavát a transznemű és interszex emberek nemének elismerését ellehetetlenítő törvénymódosítás ellen, valamint a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni nemzeti megelőző mechanizmus hazai felőseként sem volt hozzáfűznivalója a börtönkártalanítások felfüggesztéséhez. Ez utóbbi különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy a korábbi alapvető jogok biztosa több jelentésében is síkra szállt a transznemű emberek alapvető jogai mellett.

Az Emberi Jogi Intézmények Nemzetközi Koordinációs Bizottságának (GANHRI) albizottsága tavaly októberben egy évvel elhalasztotta az ombudsman akkreditációjának meghosszabbításáról szóló döntést pont azért, mert a biztos a politikailag kényes ügyekben (ilyeneknek tekinthetők különösen a kormányzati kommunikációban hangsúlyos és a kormányzati intézkedésekkel támadott társadalmi csoportokkal kapcsolatos ügyek) nem használta a rendelkezésére álló eszközöket.

Ehhez képest azért az EBH-nak voltak fontos, előremutató döntései (számozott utcák, LMBTQI-oldalak városházi blokkolása, EMMI gyakorlata a szivárványcsaládok rejtegetéséről, a pécsi önkormányzat viszonya a pécsi ellenzéki sajtóhoz, stb.). Az EBH volt az egyetlen olyan állami szerv például, amely kritizálta a transznemű emberek nemének jogi elismerését ellehetetlenítő tavaszi törvénymódosítást is.

2020.11.19, Civilizáció koalíció

A Civilizáció koalíció számára az anyagot összeállította a Magyar Helsinki Bizottság, a Háttér Társaság és a Társaság a Szabadságjogokért.

Aláíró szervezetek:

1. Amnesty International Magyarország
2. Artemisszio
3. Autonómia Alapítvány
4. Az Emberség Erejével Alapítvány
5. EKINT
6. Háttér Társaság
7. Haver Alapítvány
8. Humán Platform
9. Közélet Iskolája
10. Magyar Helsinki Bizottság
11. Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség
12. Magyarországi Európa Társaság
13. MASZK Egyesület
14. MENŐK
15. Ökotárs Alapítvány
16. TASZ
17. Utcáról Lakásba! Egyesület
18. Védegylet