Mostantól nem lehet csípőből elutasítani a Szerbián át érkező menedékkérőket

Az Európai Unió Bíróságának (EUB) mai ítélete az uniós joggal ellentétesnek mondta ki a hazai menekültügyi szabályozás egyik önkényes rendelkezését. A törvény bevezette az ún. „biztonságos tranzitország” fogalmát, és erre hivatkozva érdemi vizsgálat nélkül tömegével nyilvánították elfogadhatatlannak és utasították el a menedékkérelmeket 2018 nyara óta. Ma nem csak a Magyar Helsinki Bizottság szíriai kurd ügyfele nyert pert, de kisemmizett sorstársai is esélyt kaptak a tisztességes hazai menekültügyi eljárásra.

A menedékjogi törvény a menedékkérők helyzetét abszurd módon megnehezítő rendelkezései 2018. július 1-jén léptek hatályba. A Magyar Helsinki Bizottság az első perctől fogva figyelmeztetett arra, hogy azok az uniós jogba ütköznek.

Az egyik szabály ezek közül az ún. „elfogadhatatlansági eljárásban” biztosított újabb lehetőséget a menekültügyi hatóságnak, hogy a kérelmeket érdemi vizsgálat nélkül utasítsa el. Az uniós szabályozás is ismeri az elfogadhatatlanság jogintézményét, de azt csak szűk körben engedi alkalmazni. Például akkor, ha a kérelmező már másutt kapott védelmet, vagy ha lényeges új körülmény hiányában nyújt be újabb kérelmet azt követően, hogy menedékkérelmét már egyszer érdemben elutasították.

A magyar szabályozás azonban egy új, uniós jogban nem létező okot kreált az elfogadhatatlannak nyilvánításra. Ezek szerint azt a kérelmezőt is „csípőből”, vizsgálat nélkül el lehetett utasítani, aki olyan országon utazott keresztül, ahol üldözésnek vagy súlyos sérelem veszélyének nem volt közvetlenül kitéve, vagy ha ott abban az országban a megfelelő szintű védelem biztosítva van.

Magyarországon lényegében csak a két tranzitzónában lehet menedékkérelmet beadni, azokat viszont egyedül Szerbia felől lehet megközelíteni. Így az új szabályozás azt eredményezte, hogy a szerbiai áthaladásra hivatkozással érdemi vizsgálat nélkül utasították el a kérelmeket.

Fonák és embertelen helyzet alakult ki. Ügyfelünk esetében így 2018 nyarán nem az volt a hatóság kérdése, hogy vajon mi történt vele Szíriában, és üldözés veszélye nélkül vissza tud-e térni a háború sújtotta hazájába, hanem hogy járt-e Szerbiában. Mivel a tranzitzónában tartózkodó menedékkérők kivétel nélkül Szerbiából érkeztek, a menekültügyi hatóság futószalagon gyártotta az elfogadhatatlanságra hivatkozó elutasításokat és kiutasításokat.

A szíria kurd LH-nak a Magyar Helsinki Bizottság biztosított jogi képviseletet. A bírósági felülvizsgálati eljárás során a hazai, illetve az uniós szabályozás nyilvánvaló ellentmondására felhívtuk a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság figyelmét, amely a kérdés tisztázását kérte az Európai Unió Bíróságától. Ugyanezért az Európai Bizottság is kötelezettségszegési eljárást indított a kormány ellen.

LH ügyében hozott mai luxembourgi ítélet egyértelművé tette, hogy „a biztonságos tranzitországon” való áthaladás indokára többé nem lehet hivatkozni abból a célból, hogy érdemi vizsgálat nélküli elutasítsák egy menedékkérő kérelmét.

„A törvény bevezetése óta hangoztatjuk, hogy az új szabályozás ellentétes az uniós joggal. Erre hivatkoztunk a magyar bírósági eljárásokban is. A jogellenes szabályozást ennek ellenére tömegesen alkalmazta a menekültügyi hatóság. Fontos, hogy a mai ítélet nem csak LH-ról szól, hanem azokról a százakról is, akik jelen pillanatban is a szögesdrótokkal határolt fémkonténerekben várják, hogy ügyüket végre érdemben megvizsgálják a magyar hatóságok. Nekik is fontos győzelem mai sikerünk” – értékelte a mai ítéletet Pohárnok Barbara ügyvéd, LH jogi képviselője.

A Magyar Helsinki Bizottságnak másik menedékkérő ügyfele is győzött ma a luxembourgi bíróságon. Nála azt mondták ki, hogy – az EUB korábbi ítéletének megfelelően – a hazai bíróság is megváltoztathatja a menekültügyi hatóság rossz döntését, és védelmet adhat neki. Iraki kurd ügyfelünket Sánta Szabolcs Miklós ügyvéd képviseli.

A mai két ítélet uniós jogba ütközőnek minősítette egyes túlzottan rövid eljárási határidőket is, és megadta a lehetőséget a magyar bíróknak arra, hogy a törvényben rögzítettnél akár hosszabb ideig is vizsgálhassák az ügyeket, hogy megalapozott döntést hozhassanak.