Mi a gond a konténerbörtönökkel?

A kormány idén 30 milliárdból ún. „mobilbörtönöket” hozna létre. Helyes, hogy a kormány elszánta magát, és végre pénzt szán a börtönzsúfoltság csökkentésére, de önmagukban a méregdrága konténerbörtönök még nem fogják megoldani a problémát. Miért nem?

Egy nagyon rossz példa: az épülő tranzitzóna 2015-ben

• „Rendes börtönök” nélkül nem megy. Valóban lehetséges konténerbörtönöket létrehozni, másutt is voltak már ilyenek. De azokat mindenütt csak ideiglenesen, rövid ideig üzemeltették, például börtönfelújítások idejére. Ezek a konténerek nem fogják kiváltani a „rendes börtönöket”. Tehát a kormány döntésének egy másik számot is kellene tartalmaznia: mennyi pénzt szán a kormány állandó, téglából és rácsokból álló intézetek építésére. Ezt a számot még nem ismerjük.
• Drága és átmeneti. Mobilbörtönt másutt nem azért alkalmaztak, mert az olcsó. Éppenséggel fajlagosan nagyon drága. A lakókonténerek börtön céljára való átalakítása a speciális elhelyezési körülmények és biztonsági előírások miatt drágább, mint börtönt építeni. Igaz, viszont gyorsabb. Ez mindenképpen szükségmegoldásnak tekinthető, nem pedig véglegesnek. Ezért van az, hogy nyugaton a konténereket bérelik, és nem pedig megvásárolják. Nálunk a tranzitzónákban lassan öt éve konténerekben tartanak fogva embereket.
• Nem tömeges megoldás. Másutt kis létszámú (60–200 fős) időleges elhelyezési problémákat orvosoltak velük. Nálunk alsó hangon 1700 embert kellene mobilbörtönökbe átrakni.
• Szűk körben alkalmazható. A „mobilbörtönökbe” csak fogház fokozatú vagy szabálysértési elzárásukat töltő fogvatartottakat lehetne zárni, mert ezek az elhelyezési körülmények nem felelnek majd meg az előírásoknak a fogvatartottak együttműködése és mozgatása nélkül. Belőlük azonban viszonylag kevés van.
• Nincs hozzá elég személyzet. A börtön nem csak a fogvatartottakból, falakból és rácsokból áll, kell hozzá személyzet is. Abból pedig ma sokkal kevesebb van, mint amennyi kellene. Az új börtönökhöz új személyzet szükséges, mert átcsoportosítással ezt nem lehet megoldani, a büntetés-végrehajtást ugyanis évek óta súlyos munkaerőhiány sújtja. 2018-ban dolgozói 1,5 millió munkaórás túlmunkát végeztek – ez legalább 800 ember hiányáról tanúskodik. Új (szak)embereket nagyon nehéz mai is verbuválni, manapság többen mennek el a börtönöktől, mint ahányan jönnek. Ezentúl az ezres nagyságrendű új emberek kiképzése is időbe telik.
• Nincs meg bennük a kellő légtér. Igencsak kétséges, hogy maguk a konténerek megfelelhetnek-e a jelenlegi előírásoknak. Talán a kellő mozgástér vagy élettér biztosítható lesz, de a személyenként 6 köbméteres légteret – tekintve, hogy ezek a lakókonténerek alacsony belmagasságúak – már sokkal nehezebb lesz kialakítani. A tranzitzónákban 2015 óta alkalmazott lakókonténerek 15 négyzetméteresek, ha ezekbe még WC-t és mosdót is beraknak, ahogy a mai jogszabályok előírják, akkor két embernél többet majd nem lehet egyberakni. 1700 ember esetén ez 850 konténert jelentene.
• Nincs szigetelés. A tranzitzónákban lévő konténerek gyakorlatilag nem hőszigeteltek. Nyáron fullasztóan forrók, télen jéghidegek. Ha zárva akarják egész napon át tartani, akkor nyáron folyamatosan hűteni kell. Télen pedig mindenféle esetben folyamatosan kell fűteni őket. A hőszigetelésük tovább drágítja a költségeket. Persze, ha falat építenének köréjük, az segítene, de az már valódi börtönfejlesztés volna.

***

Mi javíthatna tartósan a helyzeten? Börtönépítésre és -korszerűsítésre mindenképpen szükség van. Emellett büntetőpolitikai fordulat nélkül sem lesz javulás: az kerüljön börtönbe, aki tényleg veszélyes a társadalomra. A kormány átgondolhatná a szabálysértési őrizet jogosságát, hogy tényleg szabálysértőkkel, köztük hajléktalanokkal akarja-e felduzzasztani a létszámot. A reintegrációt és a zsúfoltság csökkentését egyaránt szolgálná, ha a mostaninál több ember kerülhetne át reintegrációs őrizetbe – vagyis a szükséges biztonsági intézkedések mellett haza – a büntetésének letöltésének végső szakaszában.