Kiutasított külföldi önkényes fogvatartását marasztalta el a strasbourgi bíróság
108 napon át tartottak fogva jogellenesen egy kiutasított menedékkérőt, akinél semmi szükség nem volt az idegenrendészeti őrizetre. A hazai hatóságok és bíróságok megsértették G. H. szabadsághoz és biztonsághoz való jogát, és rosszhiszeműen jártak el – állapította meg az Emberi Jogok Európai Bírósága. Az iraki férfit a Magyar Helsinki Bizottság képviselte az eljárásban.
G. H. a menekültügyi válság csúcspontján érkezett Magyarországra, és azonnal menedékkérelmet nyújtott be, de követve a kormány és egyes EU-tagállamok akkori döntését – mint sok-sok tízezer menekülő 2015 szeptemberében – a hatóságok közreműködésével ő is Ausztriába, majd Németországba távozott. Ott indították meg a menekültügyi eljárást, míg Magyarországon ezt megszüntették. Mivel azonban Budapesten megismerkedett későbbi feleségével, visszatért ide. Úgy tervezték, hogy itt fognak közösen élni, így végül a férfi újabb menedékjogi kérelmét Magyarországon bírálták el.
A hatóság engedélyezte, hogy G. H. magánszálláson várja meg a menekültügyi hatóság döntését, és a megélhetéséről is gondoskodó magyar állampolgár élettársával együtt, az ő lakásában éljen. Előírták, hogy rendszeresen jelentkezzen a hatóság előtt. Ennek az iraki férfi mindvégig eleget tett. Menedékkérelmét egy év múlva elutasították, egyúttal elrendelték kiutasítását Irakba, amit a bíróság helyben hagyott.
G. H. már a számára kedvezőtlen ítéletről értesülve önként jelent meg a hatóság előtt. Az azonban meg sem várva az ítélet írásba foglalását, azonnal elrendelte a férfi idegenrendészeti őrizetét az Irakba történő menekültügyi kiutasítás végrehajtása céljából – dacára annak, hogy G. H. a hatósági eljárásokban végig együttműködő volt.
A strasbourgi bíróság mostani ítélete kimondja, hogy az iraki férfi fogvatartása jogalap hiányában jogellenes volt, az már a hazai jognak sem felelt meg, mert az sem engedi meg, hogy a szökés veszélyére hivatkozással pusztán feltételezések alapján helyezzenek külföldi embereket idegenrendészeti őrizetbe.
Az őrizet jogellenes volt azért is, mert a hatóság nem igazolta, hogy a fogvatartásnál kevésbé szigorú, így az ügyben korábban már alkalmazott magánszállás és rendszeres jelentkezési kötelezettség előírása miért ne volna hatékony intézkedés a kiutasítás biztosításához. Sőt, a strasbourgi bíróság megállapította, hogy ebben az ügyben a tények éppenséggel az őrizet ellen szóltak. G. H. végig együttműködött a hatóságokkal, szállása, ellátása biztosítva volt élettársánál, illetve az is látható volt, hogy az iraki hatóságok nem állítják ki a hazatéréshez szükséges úti okmányt, noha a férfi vállalta az önkéntes visszatérését hazájába.
A strasbourgi bíróság megállapította, hogy az őrizetet két alkalommal is meghosszabbító, a hatóság indokait automatikusan elfogadó és a kérelmező hivatkozásait figyelmen kívül hagyó hazai bíróságok eljárása is jogsértő volt. Pedig a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja már 2013-ban egyértelművé tette, csak akkor tekinthető jogszerűnek az idegenrendészeti őrizet, ha a hatóság egyértelműen igazolni tudja azokat az egyedi körülményeket, amelyek az őrizetbe vételt szükségessé teszik, és megindokolja, miért nem elegendőek egyéb „elégséges, de kevésbé kényszerítő” intézkedések (pl. rendszeres bejelentési kötelezettség, úti okmányok lefoglalása vagy magánszálláson történő elhelyezés stb.). Ha a kiutasított embernek Magyarországon van lakóhelye vagy családi kapcsolata, vagy több éve él az országban, ami miatt a szökés valószínűtlen, nincs jogalapja az őrizetbe vételnek.
Már a magyar kúriai munkacsoport is előírta: a bíróságoknak azt is meg kell vizsgálni, hogy a hatóság megtett-e minden szükséges intézkedést a kiutasítás végrehajtása érdekében, és egyáltalán volt-e reális esély a sikeres végrehajtásra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha 30 napon belül nem történik olyan eljárási lépés, amely lényegesen előmozdítaná a kiutasítás végrehajtását, akkor a bíróságoknak azt kell megállapítaniuk, hogy a végrehajtás nem lehetséges. G. H. esetében ez nem történt meg, így a hazai bíróságok rossz gyakorlata is hozzájárult a férfi 108 napos jogellenes fogvatartásához.
Szabadulása után G. H. a hatóságok engedélyével még évekig Budapesten élt, élettársával összeházasodtak és kérelmezték a tartózkodás engedélyezését. Dacára a magyar bíróság ítéletének, melyben kimondta, hogy a kiutasítást a családi kapcsolat miatt felül kell vizsgálni, az ítéletet a magyar idegenrendészeti hatóságok nem hajtották végre. Az eljárások jogerős lezártultával 2020 augusztusában G. H. az időközben saját erőfeszítéseivel beszezett új iraki útlevelével kénytelen volt elhagyni Magyarországot, és két keserves évre elszakadni magyar feleségétől. Folyamatos biztonsági kockázatok mellett kellett Irakban várni arra, hogy családi együttélés céljából megkapja a magyar tartózkodási engedélyt.
A Magyar Helsinki Bizottság eddigi 108 győztes strasbourgi ügye közül ez immár a 14. ítélet, amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága azt mondta ki, hogy a hazai hatóságok és bíróságok jogellenesen alkalmaztak idegenrendészeti vagy menekültügyi őrizetet.
„Ügyfelünk jogellenes fogvatartása rendkívüli szenvedés, hosszútávú lelki megpróbáltatások elé állította mindkét családtagot. A magyar jogalkalmazó szervek önkényes, rosszhiszemű eljárását, az elvesztegetett hónapokat, majd a kényszerű különválás éveit semmi nem teheti meg nem történtté. A strasbourgi ítélet azonban visszaigazolta ügyfeleim igazát, és az ilyen típusú jogi elégtétel nem csak az ő számukra fontos eredmény, de az ítélet megkerülhetetlen alapjogi garanciákat nyújt minden hasonló jövőbeni külföldi számára az állam önkényével szemben”
– értékelte a friss ítélete Pohárnok Barbara, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, aki G. H.-t képviselte a strasbourgi perben.