Kinek a felelőssége, ami Gyöngyöspatán történt?

KINEK A FELELŐSSÉGE?

Akik itt jelen vagyunk, mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy a heteken át tartó rasszista provokáció öt sérültet követelő erőszakba torkollott Gyöngyöspatán. Ez legalábbis a kormány álláspontja, amely Kocsis Máté vezetésével vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy kinek a felelőssége, hogy a BBC-n vezető hírként szerepelhetett: romák százai menekültek el Magyarországon saját településükről szélsőjobboldali, rasszista veszélytől tartva, mert úgy érezték, hogy az állam nem képes vagy nem akarja megvédeni őket. A beharangozott vizsgálat perkoncepciója szerint felelős a kialakult helyzetért az összes ellenzéki párt és az összes jogvédő – de nem felelős a kormány és a Belügyminisztérium, s nem felelős a rendőrség sem, hiszen a hírek szerint mindezek szerepére a vizsgálat nem fog kiterjedni.

Arra nem térek ki, hogy mennyire abszurd a jogvédők felelősségét firtatni annak a kormánypártnak, amely a rendszerváltás óta meghatározó szerepet tölt be a magyar közpolitikai döntések megszületésében és jelenleg egyébként teljhatalmú ura az országnak 2/3-os többsége birtokában. A jogvédők közhatalmi eszközök nélkül évek óta rámutattak arra, hogy milyen hibákat lenne indokolt orvosolni a magyar rendőrség működésében, s ugyanígy évek óta jelzik azt is, hogy a gyűlölet-bűncselekmények minősítése és nyomozása számtalan kívánnivalót hagy maga után. Mindenki ítélje meg józan belátása szerint, hogy milyen felelősség terheli az emberi jogok védelme mellett elkötelezett jogvédőket a rasszista erőszak elhatalmasodásáért. Azért, hogy az ország egyes részein sokan őszintén azt gondolják, hogy a Magyar Gárda és a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület nyújthat nekik csak védelmet, mert a rendőrség helyben tehetetlen. Azért, hogy az elharapózó etnikai konfliktusok eredményeként vér folyt Gyöngyöspata utcáin. Magam úgy gondolom, máshol érdemes azért kutakodni a felelősöket keresve, a teljesség igénye nélkül ötlet:

Egyrészt érdemes keresni az elmúlt nyolc év kormányzati teljesítményében az egyik okot, amely iszonyatos kiábrándultságot hozott, és amelynek során – annak ellenére, hogy elvileg baloldali-liberális kormányzat működött hazánkban – semmit nem csökkent a szegénység. Ugyanakkor az elmúlt húsz év alatt a romák szegregációja például az oktatás terén soha nem látott méreteket öltött. Az előző nyolc év kormányzata alatt is számtalan előítéletes bűncselekményt követettek el – köztük a legszomorúbbakat, a több halálos áldozatot követelő romagyilkosságokat, de az előző kormányok ezzel együtt nem tartottá fontosnak a probléma stratégiai szintű rendészeti kezelését. Egyetlen intézkedés nem született az előző két kormányzati ciklus alatt, amely a nyilvánvalóan jelenlévő és egyre súlyosabbá váló problémára próbált volna választ adni.

Másrészt érdemes felelőst keresni a Jobbikban, amely nyíltan támogatja a rasszista mozgalmakat, amelynek elnöke az alkotmányellenes működés okán minden lehetséges bírói fórumon feloszlatott Magyar Gárdát édes gyermekének nevezte, amely párt a cigánybűnözés felszámolását tette meg választási programja kitüntetett céljául, és amely gettóba (új nevén közrendvédelmi telep) zárná a romákat. És amelynek természetesen soha egyetlen szava nem volt a paramilitáris szabadcsapatok masírozása ellen.

Harmadrészt és hangsúlyosan érdemes felelőst keresni a jelenlegi kormányban. Mert nem lépett semmit, amikor márciusban két hétig masírozott a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület Gyöngyöspatán, s tagjai a jogvédők álláspontja szerint több tucat bűncselekményt követettek el a garázdaságtól a kényszerítésen keresztül a zaklatásig. Márciusban két hétig a helyi roma lakosság minden tagja rettegve élt– függetlenül attól, hogy követett-e el valaha bűnt vagy sértett-e meg bárkit, , legyen akár 7 éves gyermek vagy 70 éves idős bácsi.

A miniszterelnök szerint a kormányzati cselekvéshez meg kellett várni, amíg 10-ből emberből 9 a rend pártján áll – elmondta ezt Hajdú Péternek a Frizbiben, hónapokkal azután először megszólalva, hogy biztos volt már: az erőszakos provokáció valamikor célt fog érni. Az érvből sajnos az következik, hogy ha 10 emberből 9 azt akarta volna, hogy hadd masírozzanak tovább a magukat polgárőröknek nevező csoportok tagjai, akkor a kormánynak nem kellett volna lépnie – ezt nehéz az emberi jogok egyenlő védelme melletti elkötelezettségként értékelni.

De most mindegy is, hogy milyen motivációból, a kormány végre lépett, az irány pedig helyes. A kormányfő ígért két pofont a náciknak, amit egy év késéssel kezd el kiosztani, hogy milyen hatékonysággal, még nem láthatjuk. Csak drukkolni tudunk nekik, hogy legyenek sikeresek. Még megvádolt civilekként is drukkolunk. A saját önérzetünknél fontosabb az emberi jogok védelme. Drukkolunk Magyarországnak. De nem maradunk csendben, ha úgy érezzük, fel kell emelnünk a hangunkat. A focidrukkerek is megróják csapatukat, ha hibáznak. Mi pedig kritikus drukkerek maradunk. Ha tetszik, ha nem. Szólásszabadság még van, akkor is, ha annak következménye kedvezőtlen nemzetközi sajtóvisszhang. Ha pedig nem lesz botrány és további konfliktus, mert a kritikára nem lesz okunk s a rendőrség meg a kormány sikeresen kezeli ezt a krízist, örülni fogunk, együtt minden magyar demokratával.