Jogellenes és szívtelen az ismeretlen állampolgárságú gyerekek repatriálása
Nemcsak szívtelen, de alkotmányellenes is a nem magyar állampolgárságú, de hosszabb ideje Magyarországon nevelőszülőknél élő gyermekek hazaküldése. Az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa és a Magyar Helsinki Bizottság ezért az állampolgári jogok országgyűlési biztosához fordult.
Az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa és a Magyar Helsinki Bizottság felháborítónak tartja azt a hatósági gyakorlatot, hogy Magyarországon született, több éve itt élő gyerekeket visszaküldenek feltételezett származási országukba.
Hazánkban jelenleg közel 40 ismeretlen állampolgárságú gyermek él gyermekotthonban vagy nevelőszülőknél, és számuk a statisztikai adatok szerint várhatóan évente 5-10 fővel növekszik. Számos alkalommal előfordul, hogy a nem magyar állampolgárságú anyától magyar kórházban született gyereket édesanyja a születése után a kórházban hagyja. Az esetek többségében az ilyen gyermekek édesanyja magyar nemzetiségű, édesapjuk pedig valószínűsíthetően magyar állampolgár is, a gyermekeket azonban a jogszabályok alapján ismeretlen állampolgárságúként anyakönyvezik, magyar állampolgárságot nem szerezhetnek, nem fogadhatóak örökbe.
Ezekben az esetekben a magyar és a feltételezett származási országok gyermekvédelmi hatóságai között lassú és nehézkes az együttműködés, a gyermekek jogi státuszának tisztázására sokszor csak több év elteltével kerül sor, amikor a gyerekek már beilleszkedtek magyarországi környezetükbe, kötődnek magyar nevelőszüleikhez. Ekkor azonban az ilyen ügyekben kizárólagosan illetékes Budapest V. kerületi gyámhivatal a jelenlegi gyakorlat szerint a lehető legrövidebb időn belül, az elköltözésre való felkészülésre szinte semmi időt nem adva, gyakran a nevelőszülőkkel való egyeztetés teljes mellőzésével rendeli el a gyermek átadását a származási országnak, ahol sokszor nincsenek meg a szükséges információk a megfelelő elhelyezéshez.
Ez történt azzal a hároméves kisfiúval is, aki a kecskeméti SOS-Gyermekfaluban élt, hivatásos nevelőszülői családban. A nevelőszülő semmilyen információt nem kapott arról, hogy a kisfiút hova viszik, csak annyit tudott, hogy Brassóba, Romániába. A Gyermekfalu munkatársai saját személyes kapcsolataikat felhasználva érték el a brassói hatóságokat a kiszállítás előtt pár nappal. Ekkor derült ki, hogy a kinti román szakembereknek eszükbe sem jutott, hogy a gyermek csak magyarul beszél, nem készültek magyarul beszélő kollégával – sem a határon történő átvételre, sem pedig a gondozási hely kiválasztásakor. Az illetékes magyar gyámhivatal semmilyen információt nem adott egyik fél számára sem, ami megkönnyíthette volna a gyermek beilleszkedését új környezetébe.
Az ombudsmanhoz forduló civil szervezetek álláspontja szerint a repatriálás nem megfelelő megoldás, és ellentmond az alkotmányos és nemzetközi jogi követelményeknek. Az évek óta családi környezetben élő, nevelőszüleikhez kötődő gyermekek kiszakítása megszokott életvitelükből jelentős traumát okoz, ami olyan helyzetet idéz elő, amely sem az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében megfogalmazott gyermekvédelmi követelményekkel, sem a Magyarország által is ratifikált 1989-es New York-i gyermekjogi egyezmény előírásaival nem egyeztethető össze. Alkotmányos visszásságot okoz továbbá, hogy a szerető nevelőszülők által nevelt ismeretlen állampolgárságú gyermekek ügyében minden előkészítés nélkül érkezik a néhány napon belüli átadást elrendelő határozat, amelyben a gyámhivatal sem a döntés jogszabályi alapját nem adja meg, sem a lehetséges jogorvoslatokról nem nyújt tájékoztatást.
A Magyar Helsinki Bizottság és az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa a fentiekre tekintettel azt kérte az állampolgári jogok országgyűlési biztosától, hogy soron kívüli, sürgősségi vizsgálatot folytasson le az ügyben. A beadvány innen letölthető.