populizmus
A populizmus olyan politikai ideológia és főleg gyakorlat, amely a „nép” eszméjét abszolutizálja retorikájában és állítja szembe az „elittel”. Gyakran épít intézmény- és politikaellenes érzelmekre.
A populisták úgy ábrázolják „a népet” mint erkölcsileg kikezdhetetlen közösséget, amelyet „a „hatalmasok, az idegenek, a nemzet ellenségei” áldozattá tettek. A populisták eltérnek abban, hogy miként határozzák meg „a népet”. Az lehet osztály-, etnikai, törzsi, politikai vagy nemzeti alapú. Azok az emberek, akik kívül esnek az önkényes populista normák keretein, nem minősülnek „a nép” részének. A populisták korruptnak és önzőnek állítják be az „elitet”, amely jellemzően a politikai, gazdasági, kulturális és médiaszereplőket foglalja magában. A populisták szerint az „elit” saját érdekeit és gyakran más csoportok – például nagyvállalatok, külföldi hatalmak vagy bevándorlók – érdekeit is „a nép” érdekei fölé helyezi.
A populista pártokat és mozgalmakat gyakran karizmatikus vagy domináns vezérek vezetik, akik „a nép hangjaként” tüntetik fel magukat. A populizmust gyakran kombinálják más ideológiákkal, például nacionalizmussal, antiliberalizmussal vagy szocializmussal. Így a populisták a bal–jobb politikai spektrum különböző pontjain találhatók: létezik baloldali populizmus és jobboldali populizmus is.
Vita zajlik arról, hogy a liberális demokráciákban vajon a populisták a felelősek a demokratikus működés visszaeséséért, vagy pedig azért jutnak meghatározó politikai szerephez, mert azt maga a visszaesés idézi elő. Ebben a leépülési folyamatban a populista vezetők aláássák a demokratikus és jogállami intézmények, például a média vagy az igazságszolgáltatás függetlenségét A tekintélyelvű (illiberális) populizmus komoly erővé vált az európai politikában, ami veszélyt jelent a liberális demokráciákra. Orbán Viktor és a Fidesz a populizmus és a populista jogállamrombolás iskolapéldája. De ilyen még az amerikai Donald Trump, a német AfD, a török Recep Tayyip Erdoğan és a venezuelai Nicolas Maduro is.