képviseleti demokrácia
A képviseleti demokrácia olyan politikai rendszer, ahol a választópolgárok nem közvetlenül hozzák meg a döntéseket, hanem választott képviselőik révén delegálják a döntéshozatalban, a törvényhozásban és a végrehajtó hatalom ellenőrzésében való részvételt.
Az ilyen rendszerben az arra jogosult polgárok választásokban vesznek részt, amely során kiválasztják azokat a képviselőket, akik ezután közéleti ügyekben döntéseket hoznak helyettük. A skót Lord Henry Brougham (1778–1868) szerint a képviselet lényege, „hogy a nép korlátozott időre átruházhatja hatalmát az általa választott küldöttekre, akik hatékonyan elvégezhetik azokat a kormányzati feladatokat, amelyeket máskülönben maga a nép látott volna el”.
A képviselő mandátuma (megbízatása, felhatalmazása) lehet kötött és lehet szabad. Előbbi esetben a döntéseknél köteles kikérni és képviselni a választói akaratát, utóbbinál nincsen ilyen kötelessége. A magyar rendi országgyűléseknél a „követek” mandátuma kötött volt, 1848-tól viszont a képviselőknek szabad lett.
A képviseleti demokráciában a választott képviselők felelősséggel tartoznak a választóiknak, és rendszeres időközönként új választásokat kell tartani, ahol az emberek eldönthetik, hogy továbbra is támogatják-e őket vagy sem. Ez a modern, nagy lakosságú államokra jellemző politikai rendszer hatékonyabb mint elődje a részvételi demokrácia volt, ahol minden döntés közvetlenül a politikai jogokkal rendelkezők kezében volt. A képviseleti demokrácia nagyobb területi egységekben is biztosítja a népképviseletet, valamint hatékonyabban előzi meg a viszálykodást és a háborúskodást a politikai ellenfelek között.
A képviseleti elv nem csak parlamentáris szinten érvényesül, de demokráciákban szerepet kap például helyhatóságok, közintézmények (pl. iskolák), szakmai, munkavállalói érdekképviseletek, de olykor még egyes egyházak működtetésében is.