Emberi Jogok Európai Egyezménye
A „római egyezménynek” is nevezett szerződést az Európa Tanács tagjai azzal a céllal fogadták el 1950-ben, hogy közös értékrendszerüket védjék, illetve elősegítsék a pozitív emberi jogi és jogállamisági változásokat.
Az egyezményt aláíró, az emberi jogok európai katalógusát elfogadó országok kötelességet vállalnak arra, hogy védik az emberi jogokat és a jogállamiságot. Az Európa Tanács összes állama csatlakozott az egyezményhez. Ez jól mutatja, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása szerves része az európai értékrendszernek. A csatlakozással az államok vállalják, hogy magukat nemzetközi vizsgálatnak vetik alá, amely során a kötelezettségek betartását ellenőrzik az egyezmény szervei. A legfontosabb ebből a szempontól az Emberi Jogok Európai Bíróságok, valamint a strasbourgi bíróság ítéleteinek végrehajtását felügyelő Miniszteri Bizottság. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye a világ első olyan nemzetközi szerződése, amely kollektív védelmet biztosít a jogsértések áldozatainak.
Sokan elégedetlenek a mostani „strasbourgi mechanizmussal”, és van is ok a bírálatra, de fontos tudni, hogy még mindig messze hatékonyabb, mint egyéb nemzetközi jogvédelmi mechanizmusok, így például az ENSZ-é vagy más kontinenseké.