bevándorlás
A bevándorlás a születési országból vagy korábbi lakhelyről egy új országba való költözés azzal a szándékkal, hogy a bevándorló (immigráns) tartósan az adott országban tartózkodjék, ott letelepedjék.
A bevándorlók tehát olyan országokban tartózkodnak életvitelszerűen, amelyeknek nem az állampolgáraik. Az emberek számos okból bevándorolhatnak, többek között munkavállalás, tanulás, vagy családegyesítés céljából. A menekülteket a jog nem tekinti bevándorlóknak. A jog nyelvén nem értelmezhető az „illegális bevándorló” sem, ezért használata kerülendő.
A hazai jogban bevándorlásnak a huzamos tartózkodás (korábban: letelepedés) feleltethető meg. Erre az a külföldi jogosult, aki minimum 3 éve életvitelszerűen Magyarországon tartózkodik és megfelel a jogszabályban meghatározott egyéb feltételeknek (megélhetéssel, lakhatással és egészségbiztosítással rendelkezik például). Ezen kívül 2025 januárjától az ilyen huzamos tartózkodási jogosultság megszerzéséhez „kulturális ismeretek” vizsgát is le kell majd tenni, ahol a magyar történelemmel, kultúrával, állampolgári alapismeretekkel kapcsolatos kérdésekre kell magyar nyelven, írásban válaszolni.
Az uniós szabályozáson alapuló „EU letelepedési engedély” is szerezhető, melyhez azonban legalább 5 év életvitelszerű magyarországi tartózkodás szükséges, viszont több jogot biztosít. A letelepedett státusz tükrözi a külföldi erősödő kötődését az országhoz, több jogosultságot biztosít, és ezt a státuszt a hatóságok már nem vizsgálják felül olyan rendszerességgel, mint a „sima” tartózkodási engedélyeket. 2025 januárjától itt is kell kulturális ismeretek vizsga.