Börtön kisokos Tájékoztató bevonulóknak, családtagjaiknak és mindazoknak, akik többet szeretnének tudni arról, mi van a rács mögött.

Mi az az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata?

Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata az első hatóerővel bíró, széleskörű jogi norma, amely egyetemesnek tekinti az emberi jogokat, amelyek bárkit megilletnek, legyen az bármelyik ország polgára. A jogszabály már az elfogadás napján, 1789. augusztus 26-án hatályba lépett, és ki is nyomtatták.

A francia forradalom emberi jogi deklarációja új fejezetet nyitott az emberi jogok történetében. A nemzetgyűlés által elfogadott norma már nem valamiféle ősi (szabad embereknek dukáló elő)jogokat kért számon az államon (az uralkodón), mint például a korábbi angol jognyilatkozatok, hanem annál tovább ment. A nyilatkozat szerint „az ember természetes, elidegeníthetetlen és megszentelt jogai” mindenkit, „az emberi társadalom összes tagját” megilletik. Tehát nem csak az állampolgárokat vagy azok valamelyik kiváltságos csoportját.

Mi az az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata?

Egy kötelező érvényű jognyilatkozat, amit a francia Nemzetgyűlés fogadott el a forradalom második hónapjában. A 17 szakaszból álló jogkatalógus még ma is hatályos Franciaországban, és a francia alkotmány része. 

Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata

A francia történelmen túlmutató jelentősége abban áll, hogy az 1789. augusztus 4-én a feudalizmust (az előjogokra épülő politikai-társadalmi berendezkedést) felszámoló nemzetgyűlési határozatokkal együtt az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata teremtette meg az egyének modern társadalmának jogi kereteit.

Történelmi paradoxon, hogy valamivel később ugyanebben a forradalomban épülnek ki a modern nemzetállam keretei is, és a későbbi modern totalitárius rezsimek is innen vehetnek majd példát arra, hogy a közjóra és kollektív érdekekre (a nemzet szuverenitására) hivatkozva hogyan lehet eltaposni az egyént.

Ám éppen ez a történelmi tapasztalat teszi elfogadottá azt a fontos felismerést, amire már többen figyelmeztettek 1789-ben is, hogy a többség zsarnoksága és mindenféle zsarnokság ellen csak a törvények tisztelete, az alkotmányosság nyújt védelmet. Így az alapjogok, emberi jogok alkotmányos biztosítékaira van szükség a hatalom (sokszor kollektivista) önkényével szemben.

Kik és mikor írták az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát?

A francia polgári átalakulás politikai menetrendjét már hetekkel az 1798. július 14-ei párizsi felkelés előtt megalkották. Ekkor a rendi gyűlés (később Nemzetgyűlés, majd öt nappal a Bastille bevétele előtt Alkotmányozó Nemzetgyűlés) képviselői arról döntöttek, hogy felszámolják az abszolutizmust, a politikai rendszert alkotmányos monarchiává alakítják át, de a rebelliót elkerülik. Eszerint a sokrétű válságban szenvedő országot és régi rendet (ancien régime-et) szélsebesen, ám lépcsőzetesen kellett volna megreformálni, meghaladni. 

Az első lépcsőfoknak az emberi jogok kinyilvánítását tekintették. (Ezt követte volna az alkotmány elfogadása, majd maga a válságkezelő törvénykezés.) Végül a menetrendet nem sikerült tartani, sok minden másképpen alakult. Viszont az emberi jogokat valóban igen gyorsan deklarálták: elkészítették és elfogadták az emberi jogok első törvényerőre emelt katalógusát. 

“A jó alkotmánynak az emberi jogokon kell nyugodnia; az emberi jogok mint alapelvek szolgálnak a társadalom alapjául. A rövid, egyszerű és pontos nyilatkozatban összefoglalt alapelvek azonban nem lehetnek filozófikusak, mert ha elvont tételek nem kapcsolódnak közvetlen következményekhez, garanciális megoldásokhoz, akkor spekulációra adnak alkalmat” – ismerték fel már korán a biztosítékok nélküli nyilatkozatok súlytalanságát a nemezetgyűlési képviselők Sajó András jogtudós szerint

Eugène Delacroix: A Szabadság vezeti a népet

La Fayette márki (Lafayette) vezette az előmunkálatokat, amelyek már 1789. július első felében megindultak. Az ő előterjesztése nyomán áradtak be hozzá a különféle javaslatok, augusztus közepéig mintegy harminc ilyen tervezet készült el. Úgy remélte, a jogokról szóló nyilatkozattal „megszólíthatók az érzések, amelyeket a természet mindenki szívébe vésett”. 

Érdekesség, hogy a mindenkit születése jogán megillető jogok katalógusa mellett – elsősorban a papság kezdeményezésére – a kötelességeknek is készült nyilatkozata, de azt augusztus 4-én leszavazta képviselők többsége. 

Mit tartalmaz az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata?

Ez egy jogokat felsoroló, kinyilvánító lista. Fontos, hogy bár az ember (a polgár) kötelezettségeit nem deklarálták külön, a dokumentum IV. pontja leszögezi, hogy “a szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyane jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg.” A “mások jogainak tisztelete” tehát még ebben a forradalmi kapkodásba született jogkatológusban is ott van.

A mai emberi jogi katalógusokkal szemben viszont feltűnően hiányzik belőle az emberi méltóság témaköre. Kimaradt a gyülekezés és társulás szabadsága, a szociális jogok, a sztrájkjog és a becsülethez (jó hírnévhez) való jog.

Belekerültek viszont olyan dolgok, amelyeket a mostani emberi jogi katalógusok nem tartalmaznak. Ilyen a népszuverenitás elve vagy az alkotmányosság minimumának meghatározása.

Ott van benne viszont a törvény előtti egyenlőség, a jog a tisztességes eljáráshoz, a nulla poena sine lege (“nincs büntetés törvény nélkül”) jogelve, a politikai képviselet és a politikai életben való részvétel joga, a habeas corpus (törvényes vád, illetve bírósági döntés hiányában csak rövid időre lehessen a személyt szabadságától megfosztani), a szükségesség és arányosság elvének alkalmazása a fogvatartásra és büntetésre, az ártatlanság vélelme, a lelkiismereti és vallásszabadság, a gondolat- és véleményszabadság, a közhatalom számonkérésének és bírálatának szabadsága.

Mi a nyilatkozat lényege? 

Az ember és polgár jogainak állam általi kinyilvánítása és garantálása. Az állam és intézményei esetlegesen jogsértéseivel szembeni védelem alkotmányos alapjának megteremtése. Az abszolutizmusra (és már modernitás előtti politikai rendszerekre) általánosan jellemző volt, hogy az államhatalommal szemben a polgár (ember, egyén) szélsőségesen egyenlőtlen helyzetben van. A nyilatkozat megalkotói alkotmányos eszközökkel avatkoztak be a polgár (ember, egyén) oldalán. 

Pascal Boyart (PBOY) kortárs falfestménye Párizsban.
Pascal Boyart (PBOY) kortárs falfestménye Párizsban. Fotó: Benoit Tessier/Reuters

Milyen hatást gyakorol ma az emberi és polgári jogok nyilatkozata?

A 230 éves szöveg ma is nagy hatással van az emberi jogi gondolkodásra, és nem csak szülőhelyén, Franciaországban, ahol az alkotmány részét képezi, de világszerte másutt is. Fordulatai nem csak politikai megnyilatkozásokban, de jogszabályokban is felbukkanak. 

Sokban épít rá a két legfontosabb nemzetközi emberi jogi jogkatalógus is. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, illetve az Emberi Jogok Európai Egyezménye

Karel Vašák jogtudós 1982-ben publikálja fő művét, az Emberi jogok nemzetközi dimenziói c. monográfiát. Ebben az emberi jogokat osztályozza, és három nemzedéket különít el közöttük. Szerinte az első generációs emberi jogok a szabadságot biztosítják, a második nemzedéket az egyenlőség igénye teremtette meg, míg a harmadikat a testvériség, más néven a szolidaritás. Vagyis mindhármat a francia forradalom jelszavából, eszméiből vezeti le.

Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában az első generációs jogok találhatók, ha nem is hiánytalanul mind. Megfogalmazásuk viszont híven tükrözi a természetjog és a felvilágosodás eredményeit, amelyek a jogkiterjesztés irányába hatottak. Ezek nélkül az első generációs jogok nélkül a gazdasági, szociális, kulturális, illetve szolidaritási jogok nem érvényesülhetnek. 

Hiteles forrásból szeretnél információhoz jutni?

Ne maradj le a legfontosabb történésekről, értesülj terveinkről. Tartsuk a kapcsolatot, iratkozz fel hírlevelünkre Te is!

Hírlevél feliratkozás

Kövesd a Helsinkit

Napi aktualitásokért és extra tartalmakért kövess minket a Facebookon

Magyar Helsinki Bizottság