Elnöki megtorlás a Kúrián a kritikus véleményekkel szemben

Szakmai kritika miatt felfüggesztett kúriai tanácselnök

Kovács András kúriai tanácselnök bíróval szemben azután indítottak összehangolt támadást a felettesei, hogy a kormány számára kényes politikai ügyekben is ítélkező tanácsát az ügyelosztási rend módosítása ürügyével feloszlatták. Ő pedig joggal érezte úgy, bíróként kötelessége felhívni a figyelmet az általa tapasztalt visszásságokra. Szakmai álláspontját egy tanulmányban kívánta közzétenni, amelyben a Kúria ügyelosztási rendjének elfogadását és alkalmazását kritizálta.

A Kúria elnöke előbb megtiltotta a tanulmány közlését, azután Kovács ellen több párhuzamos eljárás is indult. Novemberben az egyik ilyen eljárás eredményeként mozdították el ideiglenesen a tanácselnöki pozíciójából. Az intézkedések alig leplezhető célja Kovács András bírói véleménynyilvánítási szabadságának ellehetetlenítése. Mindaz ugyanis, amit a különféle eljárásokban a szemére vetnek, épp a bírói függetlenség érdekében gyakorolt véleménynyilvánítási szabadság lényege: a  bírói függetlenséget, a felek törvényes bíróhoz és tisztességes eljáráshoz való jogát érintő kérdésekben kifejtett, tényekkel alátámasztott nyilvános szakmai kritika lehetősége. Kovács András a Magyar Helsinki Bizottság segítségével fordult bírósághoz a vele szemben alkalmazott munkáltatói intézkedések ellen. A bírói véleménynyilvánítás védett körén belül eső kritika szankcionálása ugyanis alapjogsértő.

Mennie kellett egy vélemény miatt

Alapjogsértő munkáltatói intézkedéssel bocsátottak el a Kúriáról a fentiekkel nagyjából egy időben és kísértetiesen hasonló körülmények miatt egy főtanácsadót is. Az érintettet, aki szakmai tanácsaival hosszú évek óta segítette a kúriai bírák ítélkezési tevékenységét, kiemelkedő, nemzetközileg is elismert szaktudására tekintet nélkül tették lapátra egyik napról a másikra egy neki tulajdonított vélemény miatt. A vélemény egy tanulmány munkaanyagában jelent meg, és mivel azóta sem nyilvános, mindössze annyit lehet tudni, hogy abban a Kúria „elfoglalására” és az Országos Bírói Tanács „meggyengítésére” vonatkozó szövegrészek szerepelnek. Ezeket azonban még csak nem is a retorzióval érintett főtanácsadó, hanem a szerzőtársa fogalmazta meg.

Véleménynyilvánítás elfojtása céljából egyetlen munkáltató sem rúghatja ki a munkavállalóját, a Kúria elnöke sem. A jogsértést csak súlyosbítja, hogy munkáltatóként épp a Kúria elnöke lép fel, akit a kritika ért, és olyan munkavállalóval szemben, akinek épp az a munkaköri kötelessége, hogy tisztán szakmai alapon, függetlenül és befolyásmentesen adjon szakmai véleményt. Azonnali hatályú eltávolítása ilyen módon a Kúria mellett működő független tanácsadókkal szembeni nyomásgyakorlás is. Nem mellékesen a tudományos kutatás szabadságát is sérti, hiszen a főtanácsadót kutatói minőségében ellátott tevékenysége – egy tanulmány megírásában való közreműködés – miatt érte retorzió a munkahelyén.

Mi ássa alá a közbizalmat?

A Kúria elnöke mindkét esetben hivatkozott arra, hogy a kritikai vélemények sértik a Kúria tekintélyét, a Kúria működése törvényességének megkérdőjelezésére és a Kúriába vetett közbizalom megingatására alkalmasak. Valójában azonban a közbizalmat nem a törvénysértő működéssel szembeni nyilvános felszólalás ássa alá, hanem a törvénysértő működés maga, amellyel szemben viszont minden bíró köteles felszólalni a saját és a bírói szervezet függetlenségének megőrzése érdekében.

Ha el kellene fogadni a Kúria elnökének álláspontját, az azt jelentené, hogy a bírák még  nyilvánvalóan törvénysértő bírósági igazgatási gyakorlat esetén is kötelesek lennének hallgatni, a  belső nyomásgyakorlással szemben pedig az egész munkaszervezet teljesen védtelenné tehető, hiszen az szükségképpen a Kúrián belülről érkezik. Mégis, hogyan lehet elvárni egy bírótól, hogy felhívja egy törvénysértésre vagy a saját függetlensége megsértésére a figyelmet, ha azzal kell számolnia, hogy utána retorzió éri a Kúria törvényes működésébe vetett közbizalom megingatása miatt? Semmilyen jogszabály nem használható arra, hogy elzárja egy esetleges törvénysértő gyakorlattal szembeni nyilvános kritika lehetőségét, ez ugyanis a joggal való visszaélés tilalmába ütközne. 

Baka-ügy 2.0

A Baka-ügyben hozott, nyolc éve végrehajtás alatt álló ítéletében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy magas szintű védelemben kell részesíteni a bírák véleménynyilvánításhoz fűződő jogát, mert az a bírói függetlenséget érintő kérdésekben garanciaként szolgál. A strasbourgi bíróság szerint Baka Andrásnak a Legfelsőbb Bíróság elnöki pozíciójából történt elmozdítása nemcsak önmagában volt jogellenes, hanem annak a célja is jogellenes volt, mégpedig az, hogy elhallgattassák őt, és elfojtsák a véleménynyilvánítási lehetőségét. A strasbourgi bíróság kiemelte a „dermesztő hatást” is, amit a szankciótól való félelem azon bírók körében kelthet, akik véleményük kinyilvánításával, adott esetben bírálatukkal részt kívánnak venni a jogalkalmazást és a bírói kart érintő kérdésekről folytatott nyilvános vitában. A strasbourgi ítélet azt is kimondta, hogy ez a hatás a társadalom egésze számára is kedvezőtlen, és mindezt figyelembe kell venni akkor, amikor egy bírót a függetlenséggel kapcsolatban kifejtett véleménye miatt valamilyen hátrány ér. 

Az Emberi Jogok Európai Bírósága azóta a lengyel bírákat ért támadások kapcsán azt is kimondta, hogy a jogállamiság, a demokrácia és a bírói függetlenség védelme érdekében a bíráknak nemcsak joguk, hanem kötelességük is, hogy felszólaljanak. Míg az emberi jogi standardok Európában tovább erősödtek a Baka-ügy óta, Magyarországon – a Kúria elnökének aktív közreműködésével – újabb ügyekkel kívánnak példát statuálni azokkal szemben, akik nem hagyják annyiban az igazságszolgáltatási szervezetrendszer függetlenségét csorbító lépéseket. Ezek az ügyek kimenetelüktől függetlenül eszközként szolgálhatnak arra, hogy dermesztő hatást gyakoroljanak azokra, akik a belső nyomásgyakorlással szembeni – mindannyiunk érdekeit szolgáló – felszólalás kötelezettségének kívánnak eleget tenni.