Az Emberi Jogok Európai Bírósága dönthet a kirendelt védőkkel kapcsolatos adatok megismerhetőségéről
Az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult a Magyar Helsinki Bizottság, mert a Legfelsőbb Bíróság szerint a rendőrség által kirendelt védők neve és az általuk egy adott évben vitt ügyek száma nem közérdekből nyilvános adat, annak kiadására a rendőrség nem köteles. A Helsinki Bizottság az adatokkal azt szerette volna bizonyítani: elterjedt gyakorlat, hogy a rendőrség ugyanazon ügyvédeket választja ki a rászorult terheltek védőiként. Ez a Helsinki Bizottság szerint olyan összefonódáshoz vezethet egyes rendőri szervek és ügyvédek között, amely veszélyezteti a terheltek hatékony védelemhez való jogának érvényesülését.
Translation is available for this content
Switch to EnglishAz elmúlt években a Magyar Helsinki Bizottság közérdekű adatok kiadása iránti pert indított a Budapesti Rendőr-főkapitányság, tizenhat budapesti kerületi és tizenegy vidéki kapitányság ellen, mert azok megtagadták annak közlését, hogy 2007-ben, illetve 2008-ban mely védőket hány alkalommal rendelték ki az általuk folytatott büntetőeljárásokban. (Tizenhét kapitányság ugyanakkor perindítás nélkül megadta a kért adatokat.)
A Helsinki Bizottság kutatásai azt támasztják alá, hogy a kirendelt védői rendszer rendkívül alacsony hatásfokkal működik, ugyanakkor évente több százmillió forintot költünk el rá. A rossz működés egyik oka, hogy egyes rendőri szervek előszeretettel rendelik ki nagyobb arányban azokat az ügyvédeket, akik várhatóan nem „nehezítik meg” a nyomozást, vagyis nem jelennek meg az egyes nyomozati cselekményeken, illetve ha mégis, általában meg sem szólalnak. A Helsinki Bizottsággal közölt adatok alapján több kapitányságon az ügyek több mint felében ugyanazt az ügyvédet rendelik ki, de volt olyan kapitányság is, ahol 2008-ban a kirendelések több mint 80%-át ugyanaz a védő kapta – évi 295 ügyet. Friss adat, hogy 2010-ben a Budapesti Ügyvédi Kamara kirendelési díj jogcímén 8,8 millió forintot fizetett ki egyetlen ügyvédnek a 62 millió forintos teljes évi költségből, ami a keret 14%-át teszi ki, holott 587 kirendelhető védő praktizál a fővárosban, vagyis arányos kirendelés esetén egy ügyvédre a kirendelések kevesebb mint 0,2%-a jutna. A 75-szörös eltérést véletlen nem magyarázhatja. A rendszer rossz logikája a praxisukat a kirendelésekre is alapozó védőket a rendőrségtől függő helyzetbe hozhatja, s ez a jelenség aláássa a (például minden fiatalkorú elleni büntetőeljárásban kötelező módon) kirendelt védőkkel szembeni bizalmat.
A jogerős magyar bírósági döntések majd minden esetben egyetértettek a Helsinki Bizottság azon álláspontjával, hogy a kirendelt védők neve, az általuk vitt ügyek száma közérdekből nyilvános adat. A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság volt az egyetlen, amely jogerősen a Helsinki Bizottság számára kedvezőtlen döntést hozott. A Helsinki Bizottság felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, amely 2010 szeptemberében úgy döntött, a kért adatok nem ismerhetők meg, mert azok a kirendelt védők személyes adatai. Mivel a Legfelsőbb Bíróság döntése eltért a többi jogerős bírósági döntéstől, a Magyar Helsinki Bizottság arra kérte Baka Andrást, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, hogy indítványozzon jogegységi eljárást, aki azonban azt nem tartotta indokoltnak.
A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja szerint a kirendelt védők tevékenységével kapcsolatos adatok megismerhetetlensége ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikkében foglalt, a szabad véleményalkotáshoz és a közérdekű adatokhoz való hozzáféréshez fűződő joggal, ezért azt kérte az Emberi Jogok Európai Bíróságától, hogy állapítsa meg: a Legfelsőbb Bíróság döntése egyezményellenesen korlátozza a civil szervezet alapvető jogát.
Az indítvány magyarul itt olvasható.