Alkotmánybírósági indítvány a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés eltörléséért

Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (tész) kiszabása esetében a feltételes szabadságra bocsátást a bíró kizárja, vagyis végleg megfosztja az elítéltet a szabadulás lehetőségétől, az elítéltet végérvényesen kirekeszti a társadalomból.

A tész intézménye a Magyar Helsinki Bizottság álláspontja szerint alkotmányellenes, a rehabilitáció lehetőségének kizárása sérti az emberi méltósághoz való jogot; a társadalom védelme, mint cél pedig a tész intézménye nélkül is elérhető: a társadalomra való veszélyességet ugyanis a feltételes szabadságra bocsátáskor a bíróság minden esetben vizsgálja, és 30 év múltán is dönthet úgy, hogy a szabadságvesztést fent kell tartani. A szankció emellett a büntetés-végrehajtásra is aránytalan terhet ró: olyan rabok szakszerű őrzése, akiknek már nincs vesztenivalójuk, nehéz, veszélyes és egyben rendkívül költséges feladat.

A tész kapcsán nemzetközi és magyar emberi jogi szervezetek is többször hangot adtak már aggályaiknak; az Európa Tanács Kínzás megelőzésére létrejött európai bizottságának (CPT) álláspontja szerint „semmilyen ésszerű indok nem támasztja alá azt az állítást, hogy minden életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt fogvatartott élete végéig veszélyt jelent a társadalomra”. Renate Kicker, a CPT elnökhelyettese a Magyar Helsinki Bizottság által február 9-10-én a témában szervezett konferencián kijelentette, hogy súlyos szakmai és emberi jogi fenntartások fogalmazhatók meg a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés intézményével szemben.

A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja szerint a jogszabályoknak minden esetben biztosítaniuk kellene a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, ezért a Bizottság kérte az Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg a Büntető Törvénykönyv tész kiszabását lehetővé tevő rendelkezéseinek alkotmányellenességét, és semmisítse meg e jogszabályhelyeket.

Az indítvány itt olvasható.