A szólásszabadság nem adhat felmentést a nyilvánvaló hazudozáshoz és megbélyegzéshez 

Előbb a Mi Hazánk, majd a Fidesz folytatott lejárató kampányt a Meseország mindenkié című mesekönyv és kiadója, az 1999 óta működő Labrisz Leszbikus Egyesület ellen. Az antológia történetei olyan fontos témákat érintenek, mint a kirekesztés, elhanyagolás, elfogadás, sokféleség, családon belüli erőszak, mélyszegénység, azonos nemű szerelem, nemváltás, igazságosság, mégis megmaradnak meséknek: vagyis arra tanítanak, hogy egymás elfogadásával, segítésével minden történet jó véget érhet.

A kormánypárti propaganda igyekezett összemosni a Labrisz kiadványát a pedofíliával. A Magyar Nemzet 2020. október 12-én közölte Németh György írását. A szociológus-közgazdász nem állított kevesebbet, mint hogy a „Meseország mindenkié című könyvet a pedofíliához, a Labrisz Leszbikus Egyesületet pedig egy pedofil szervezethez hasonlóan kell megítélnünk. Mert végül is erről van szó.” 

A szerző véleményét úgy fejezte ki, mintha az tudományos alapokon nyugodna, ezt sugallja a cikk félrevezető címe is: Meseország: mit mond a tudomány? A Science című folyóiratban megjelent cikk mint szakirodalmi hivatkozás semmiben nem alapozza meg Németh György véleményét, mivel a cikknek valójában nem ez a témája. 

A gyermekekkel folytatott szexuális aktus vagy az azzal összefüggő magatartás egyike a legmegvetettebb bűnöknek. A pedofíliával akárcsak meggyanúsított személy nem számíthat megbocsátásra sem a társadalomban, sem más bűnelkövetők között a börtönben. A Magyar Nemzet szerzője bármiféle bizonyíték nélkül mégis ezzel vádolta meg a közismert, 22 éve a leszbikusok és más kisebbségek elfogadásáért dolgozó egyesületet, a Labriszt.

Az egyesület a Magyar Helsinki Bizottság segítségével beperelte a Magyar Nemzet kiadóját. A pert első fokon a civil szervezet nyerte tavaly novemberben. Majd a Fővárosi Ítélőtábla februárban ezzel minden ponton ellentétes jogerős ítéletet hozott: a bíróság nem kötelezte bocsánatkérésre a Mediaworks napilapját, valamint sérelemdíjat sem állapított meg a Labrisznak.

A Labrisz a jogerős ítélet felülvizsgálatát kezdeményezte. A Kúria ma hirdetett ítéletet, és a korábbi jogerős ítéletet hatályban tartotta. Vagyis a Kúria megítélése szerint a napilap és kiadója nem sértette meg a társadalmi befogadás és tolerancia erősítéséért dolgozó egyesület jó hírnevét, amikor lepedofilozta őt.

Meghökkentő módon az ítélet indoklása egyenesen az állítja, hogy „a cikk nem azt állította, hogy a felperes pedofil szervezet, és nem tett olyan kijelentést sem, hogy a Meseország mindenkié című könyv a pedofíliát népszerűsíti”, noha a cikk szövege másként aligha olvasható. Sőt a Kúria arra jutott, hogy a cikk „nem öncélú gyalázkodás” – „a cikk szerzője egy közéleti megnyilvánulással kapcsolatban nyilvánította ki erőteljes módon megfogalmazott, elítélő értékítéletét, amely a véleménynyilvánítás szabadságát élvezi”.

„A Kúria bár látszólag kiáll a szólásszabadság mellett, valójában mai döntése téves, sőt kártékony, mert végletesen elmossa a határokat az alkotmányos védelmet élvező vélemény és a jogsértő, igazolhatatlan gyalázkodás között. Alkotmánysértőnek tartjuk azt is, hogy sem a másodfokú bíróság, sem a Kúria nem engedte, hogy a Labrisz a saját perének tárgyalásán elhagzottakat felvegye” – mondta Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje.

„A Labrisz Egyesület szerint az ilyen ítéletek az LMBT+ közösségre és a társadalom egészére nézve is rendkívül károsak. A bíróság normateremtő szereppel is rendelkezik, felelőssége van abban, hogy hol húzza meg a határokat a véleményközlés és az alaptalan, sértő mocskolódás között. Ha a Kúria azt állítja, hogy közszereplő esetében a véleménynyilvánítás határai tágabbak, akkor definiálnia kellene, hol vannak ezek a határok. Meg lehet nézni, mi lett az eredménye a kormány és a kormánysajtó pedofilozásának” – értékelte a Kúria ítéletét Rédai Dorottya, a Labrisz képviselője, a Meseország mindenkié projekt koordinátora. „Természetesen nem hátrálunk meg, visszük tovább az ügyet az Alkotmánybíróságra” – tette hozzá.