A menekültek jogállására vonatkozó 1951. évi Genfi Egyezmény 1D cikkének alkalmazása palesztin menekültekre
A menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi Genfi Egyezmény értelmében vannak olyan személyek, akik bár rendelkeznek az egyezmény 1A cikkében meghatározott, menekültekre vonatkozó ismérvekkel, nem élvezhetik a Genfi Egyezmény előnyeit.
A menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi Genfi Egyezmény értelmében vannak olyan személyek, akik bár rendelkeznek az egyezmény 1A cikkében meghatározott, menekültekre vonatkozó ismérvekkel, nem élvezhetik a Genfi Egyezmény előnyeit. Az egyik ilyen rendelkezés, az 1D cikk első bekezdése a menekültek egy speciális kategóriáját érinti. Számukra külön intézkedéseket léptettek életbe azzal a céllal, hogy védelmet, illetve támogatást kaphassanak az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosától eltérő más ENSZ szervektől, illetve hivataloktól. Jelenleg ez kizárja a Genfi Egyezményből azokat a palesztinokat, akik az 1948-as, illetve 1967-es arab-izraeli konfliktus következtében váltak menekültté, és védelmet, illetve támogatást kapnak az ENSZ Közel-Keleti Segélyező és Munkaközvetítői Hivatalától Palesztin Menekültek Számára (UNRWA).
A Genfi Egyezmény 1D cikkének 1. bekezdése kizárjaa menekültek egy csoportját az egyezmény nyújtotta védelemből (kizáró klauzula), míg a cikk 2. bekezdése biztosítja az Egyezmény nyújtotta védelemhez való automatikus jogot mindazon, az 1. bekezdés hatálya alá eső személyek számára, akik esetében a védelem bizonyos okok miatt megszűnik (inkluzív klauzula).