A kényszernyugdíjazott bírák ügyében teendő aktuális lépések

Az elmúlt időszakban számos megkeresés érkezett a Magyar Helsinki Bizottsághoz és Cech Andráshoz is azon kényszernyugdíjazott bírák köréből, akiknek munkaügyi pere van folyamatban. A kérdések többsége arra vonatkozott, hogy meddig érdemes folytatni a magyarországi eljárásokat, illetőleg annak milyen hatása lehet a strasbourgi eljárásra.

Olyan ügyekre vonatkozóan általános tanácsot nem tudunk adni, amelyekben a bírói gyakorlat közel sem egységes, így abban a kérdésben nem vagyunk kompetensek állást foglalni, hogy az egyes munkaügyi perekben mi a célszerű pertaktika, pl. érdemes-e fellebbezni egy, a kereseti kérelemnek csak részben helyt adó elsőfokú határozattal szemben (például a bíróság elrendeli a bírói jogviszony helyreállítását, de nem ítél meg kártérítést az elmaradt fizetésért.). Abban a tárgyban viszont az egyedi eljárásoktól függetlenül lehet mondani érdemben valamit, hogy a munkaügyi perek idő előtti befejezése milyen potenciális hatással lehet a strasbourgi eljárásra.

Mint az közismert, a jogi küzdelem több fronton zajlott és zajlik, ahol jelentős sikereket értek el az érintettek. Az Alkotmánybíróság kimondta a kényszernyugdíjazás alaptörvény-ellenességét, az Európai Unió Bírósága megállapította a kényszernyugdíjazás uniós jogba ütközését. A magyar munkaügyi perek többnyire sikerrel zárultak, bár itt már nagy különbségek mutatkoznak abban a tekintetben, hogy az eljáró bíróságok mit és milyen jogcímen ítélnek meg.

A strasbourgi eljárás folyamatban van, utolsó információink szerint még nem kezdődött meg a beadvány érdemi vizsgálata. Minthogy a magyar munkaügyi perek egy jelentős része előrehaladott állapotban van, és az érintettek legalább részsikereket értek el, sokakban felmerült, hogy a magyar pereket a továbbiakban nem folytatják, azaz praktikusan nem fellebbeznek.

Ezzel kapcsolatban rámutatunk a következőkre. A strasbourgi eljárás szubszidiárius eljárás, azaz főszabályként csak akkor lehet a Bírósághoz fordulni, ha az érintettek az összes hazai hatékony jogorvoslati lehetőséget kimerítették. Minthogy a magyar eljárások – úgy tűnik – legalább részben eredményre vezetnek, nem lehet kizárni, hogy a Bíróság hatékonynak fogja tekinteni a munkaügyi pereket annak ellenére, hogy azok megindítására sok esetben már a strasbourgi kérelem beadását követően került sor. Ezért lehetséges, hogy a munkaügyi per igénybe veendő jogorvoslatnak fog minősülni. Az „igénybe vétel” a strasbourgi sztenderdek szerint azt jelenti, hogy az adott eljárást – beleértve a fellebbezést és a felülvizsgálati kérelmet is –végig kell vinni. Amennyiben valaki ezt elmulasztja, azt kockáztatja, hogy a Bíróság a hazai hatékony jogorvoslatok kimerítésének hiánya miatt érdemi vizsgálat nélkül elutasítja panaszát.

Amennyiben valaki a teljes sikerre törekszik, a magyarországi eljárások félbehagyása a fentiekben kifejtettek szerint kockázatos. Egy konkrét példán bemutatva: ha valakit nem helyeznek vissza eredeti pozíciójába, de ebben a tekintetben nem fellebbez, úgy könnyen megtörténhet, hogy a Bíróság fel fogja neki róni ezt az eljárásjogi lépést, és nem bírálja el érdemben a panasz ezen részét, aminek kihatása lehet pl. a megítélt kompenzáció összegére.

Végezetül utalunk arra, hogy álláspontunk szerint az ügy orvoslását – jogi értelemben – a következők jelentik: az érintettek visszakerülnek eredeti pozíciójukba, nem csupán a bírói szolgálati viszonyukat állítják helyre, továbbá a kiesett időre járó jövedelmüket késedelmi kamattal együtt megkapják. Ezek a követelések Strasbourgban is peresítve vannak, és véleményünk szerint – a luxembourgi bíróság döntésére is tekintettel – a strasbourgi elmarasztalásnak is nagyon jó esélye van.