A hivatalos személyek által elkövetett bántalmazások nyomozása Európában

A hivatalos személyek által elkövetett bántalmazást évtizedek óta tiltják a nemzetközi és regionális egyezmények. Azonban a hivatalos személyek által elkövetett kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód egyes formái sok európai országban ma is jellemzőek. Úgy tűnik, hogy a bántalmazás előfordulása nem csökken. 2013-ban az Emberi Jogok Európai Bírósága jogsértést kimondó döntéseinek több mint egynegyede az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3., a kínzás tilalmáról szóló cikkének sérelmét állapította meg, és az ilyen esetek több mint egynegyedében a Bíróság úgy látta, hogy nem folyt hatékony nyomozás az ügyben.

A hivatalos jelentések és kutatások azt mutatják, hogy mind a kínzás, mind a bántalmazás okai változatosak és összekapcsolódnak, beleértve az intézményi és rendszerszintű tényezőket, a bűnüldöző szervek kultúráját is. A rendőrök és a büntető igazságszolgáltatási rendszerben dolgozó személyek gyakran alulfizetettek, nem kapnak megfelelő képzést, és a bűnüldöző szervezetek is alulfinanszírozottak. Ugyanakkor elvárják tőlük, hogy megakadályozzák és felderítsék a bűncselekményeket, fenntartsák a közrendet, miközben gyakran kerülnek kapcsolatba olyan egyénekkel és közösségekkel, amelyek önmaguk is feszültségekkel terheltek. Az ilyen elvárások gyakran azt az intézményi kényszert és elvárást szülik, hogy a bűnüldöző szervezetek „eredményeket” produkáljanak, a megfelelő képzés és források hiánya pedig oda vezethet, hogy erőszakot vagy azzal való fenyegetést alkalmaznak az eredmények elérése érdekében. A rendőri intézkedések emellett kevéssé láthatóak vagy kevéssé kontrolláltak, és ami ennél is fontosabb: a bűncselekmények gyanúsítottjai állításainak gyakran kevés hitelt ad a közvélemény.

És bár a hivatalos személyek által elkövetett bántalmazásokkal kapcsolatos helyzet nem egyértelmű, az nyilvánvaló, hogy a bántalmazás nem minden európai államban jellemző, és úgy tűnik, hogy egyes államokban gyakorlatilag nem létezik. Tehát felmerül a kérdés, hogy miért van jelen a bántalmazás egyes országokban, és miért nincs jelen máshol? Melyek a releváns változók, és van-e mit tanulni a rosszabb képet mutató országoknak azoktól, ahol a helyzet jobb? Meglepő módon eddig nagyon kevés összehasonlító kutatást és elemzést végeztek ezen a területen.

A Magyar Helsinki Bizottság által koordinált és az Open Society Foundations által finanszírozott nemzetközi kutatási projekt, amely Magyarország mellett Angliában és Walesben, Észak-Írországban, Belgiumban, Franciaországban, Bulgáriában és Csehországban zajlott, ennek a hiányosságnak az orvoslására irányult. A projekt szempontjából kritikus volt annak a belátása, hogy a normatív jogi struktúra és a bántalmazással kapcsolatos törvényi tilalmak ellenőrzése és érvényesítése érdekében létrehozott intézmények fontosak lehetnek, de a nem jogi tényezők is kritikus szerepet játszhatnak. Más szóval, míg a megfelelő szabályozás és a hatékony intézmények szükséges előfeltételek, nem elegendőek a kínzás és a bántalmazás sikeres felszámolásához.

A legmagasabb szintű politikai prioritásnak kell lennie, hogy a bántalmazásokat megelőzzük, biztosítsuk, hogy az ezzel kapcsolatos feljelentéseket haladéktalanul és hatékonyan vizsgálják, és az elkövetőket megfelelően szankcionálják. Ez a kutatás alapul szolgál ahhoz, hogy ezek a célok megvalósuljanak.

A kutatás eredményeit összegző, „A hivatalos személyek által elkövetett bántalmazások nyomozása Európában – Hét országban végzett kutatás alapján készült összehasonlító elemzés” című tanulmány itt érhető el:

• A hivatalos személyek által elkövetett bántalmazások nyomozása Európában – angol
• A hivatalos személyek által elkövetett bántalmazások nyomozása Európában – magyar
• A hivatalos személyek által elkövetett bántalmazások nyomozása Európában – francia
• A hivatalos személyek által elkövetett bántalmazások nyomozása Európában – cseh
• A hivatalos személyek által elkövetett bántalmazások nyomozása Európában – bolgár