A hatóságoknak a tényleges uszítások ellen kellene fellépniük

A CÖF-CÖKA február 13-i közleménye szerint a Nemzeti Nyomozó Iroda közösség elleni uszítás bűncselekményének megalapozott gyanúja miatt nyomozást rendelt el Niedermüller Péter ellen. A Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport (GYEM) tapasztalata az, hogy számos – a jelenlegivel ellentétben – indokolt esetben elmarad a büntetőeljárás annak ellenére, hogy a cselekmény ténylegesen uszítás.

A Büntető Törvénykönyv szerint a bűncselekmény akkor valósul meg, ha valaki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet vagy nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport ellen, illetve fogyatékos vagy szexuális kisebbséghez tartozó ember ellen erőszakra vagy gyűlöletre uszít.

Bár a Büntető Törvénykönyv az “erőszakra vagy gyűlöletre uszít” kifejezést használja, a joggyakorlat szerint akkor állapítható meg a bűncselekmény elkövetése, ha az elkövető erőszakos cselekedetre hív fel, és ilyen felhívás esetén is csak akkor, ha az erőszak tényleges megvalósulásának konkrét és közvetlenül fenyegető veszélye áll fent. Niedermüller Péter esetében ezek a feltételek nyilvánvalóan nem valósultak meg, a polgármester szavai nemhogy konkrét és közvetlenül fenyegető veszéllyel, de még annak távoli bekövetkeztével sem fenyegettek. Természetesen különböző jogszerű lehetőségek állnak rendelkezésre a polgármester szavaival szembeni tiltakozásra, a rendőrség eljárása azonban ezúttal nem indokolt.

Ismert, hogy a magyar hatóságok nagyon ritkán indítanak nyomozást uszítás miatt, pedig az elmúlt években számos olyan kisebbségi csoportokkal szembeni gyűlöletkeltő, nyilvános beszéd hangzott el, amely kapcsán indokolt lett volna az eljárás. A legdurvább eseteket idézik az alábbi ügyek.

2011-ben a Betyársereg vezetője a Magyar Sziget nevű rendezvényen azt mondta, hogy „El kell jutni oda, hogy egy gépkarabélynak az elsütőbillentyűjét valaki meg tudja húzni, esetleg akkor, hogyha egy másabb bőrszínt lát.” „A fajok háborúja zajlik, ezért el kell jutnunk egy szintre, arra, hogy újra agresszívvá, erőszakosakká, szikárakká, mohókká, szinte fenevadakká váljunk.” „Bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt, tetves zsidót?” Ebben az ügyben a rendőrség megszüntette a nyomozást és a Magyar Helsinki Bizottság panaszának sem adott helyt az ügyészség.

2012-ben pedig egy Devecserben tartott szélsőjobboldali vonuláson Toroczkai László arról beszélt, hogy a cigányok a magyarokat ki akarják irtani, és ha harcolni akarnak, akkor fel kell velük venni a harcot, nincs más lehetőség. A Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület elnöke azt mondta, ki kell söpörni az összes szemetet az országból. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője szerint a genetikailag kódolt hulladékokat ki kell irtani a közéletből, majd kijelentette, hogy „eltapossuk azt a jelenséget, amit ki kell irtani az életterünkből”. Noha ebben az esetben nem csupán az erőszak veszélye állt fenn, hanem a beszéd által feltüzelt résztvevők kövekkel és palackokkal dobálták meg a település romák lakta részén álló házakat, a rendőrség elutasította az uszítás miatt tett feljelentéseket. Később az Európai Emberi Jogi Bíróság elmarasztalta Magyarországot, amiért nem lépett fel a gyűlölködőkkel szemben.

Bízunk benne, hogy a jövőben a rendőrség inkább az ezekhez hasonló, ténylegesen bűncselekményt megvalósító ügyekben jár majd el.

A Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport tagszervezetei:

Amnesty International Magyarország

Háttér Társaság

Magyar Helsinki Bizottság

Társaság a Szabadságjogokért (TASZ)