A 2022-es választások jogorvoslati eljárásainak tanulságai

A 2022-es választások és népszavazás jogorvoslati eljárásait vizsgáló elemzésünkben néhány tanulságot emelünk ki és részletezünk. A teljes elemzés elérhető ezen a linken, az összefoglaló pedig alább.

2022. április 3-án tartották az országgyűlési választásokat és az országos népszavazást Magyarországon. Az ötvennapos kampányidőszakot sok kisebb és néhány súlyos jogsértés kísérte, amelyek során a választási eljárási szabályok és a nemzetközileg elismert választási alapelvek sérültek. Többször nem volt elérhető jogorvoslat, néhány esetben a jogorvoslati eljárásban hozott döntés elfogult volt, és a legtöbb eljárásban a jogorvoslat nem volt hatékony.

A Magyar Helsinki Bizottság megvizsgálta a választási és népszavazási jogorvoslati eljárásokban hozott döntéseket. Számos problémára derült fény a vizsgálat során, amit a jogalkotónak vagy illetékes jogalkalmazó szerveknek kezelnie kellene. A Nemzeti Választási Bizottság 235 határozatát, a Kúria 78 végzését és az Alkotmánybíróság 19 döntését néztük meg (táblázat itt).

A választási eljárásról szóló törvény és benne a választási alapelvek sérelme kifogás útján orvosolható, amit a területi illetékességgel rendelkező választási bizottsághoz kell benyújtani (országgyűlési egyéni választókerületi választási bizottság vagy a Nemzeti Választási Bizottság). A választókerületi választási bizottságok döntéseivel szemben a Nemzeti Választási Bizottsághoz lehet fellebbezni. A Nemzeti Választási Bizottság határozatának bírósági felülvizsgálatát egyfokú, nemperes eljárásban a Kúria végzi. Lehetőség van alkotmányjogi panasz benyújtására is az Alkotmánybírósághoz, amennyiben a panaszos szerint az Alaptörvényben foglalt alapjogai sérültek a Kúria eljárása során. A kampányidőszakban a beadványozók és a döntéshozók számára is rövidek a jogorvoslati határidők. Ha a választási bizottság vagy a bíróság egyetért a kifogástevővel, akkor döntésében megállapíthatja a jogsértés tényét, eltilthatja a jogsértőt a további jogszabálysértéstől, bírságot szabhat ki, és/vagy elrendelheti a választási eljárás jogorvoslattal érintett részének a megismétlését.

A kifogások, bírósági felülvizsgálati kérelmek és alkotmányjogi panaszok szigorú alaki követelményei lehetővé teszik a választási bizottságok és bíróságok számára a rövid határidők megtartását a választásokkal kapcsolatos eljárásokban, ugyanakkor ezek a követelmények gyakran megnehezítették a kérelmezők hozzáférését a hatékony jogorvoslathoz. Ilyenek voltak például azok az ügyek, amikben az azonosítható kérelmezők beadványait visszautasították, mert a kérelmezők nem adták meg a személyi azonosítójukat. Önmagában a választójog nem alapít fellebbezési jogot, mivel a hatályos törvény és gyakorlat alapján csak a jogsértéssel közvetlenül érintett személyek nyújthatnak be fellebbezést vagy bírósági felülvizsgálati kérelmet a kifogásaikra hozott választási bizottsági döntésekkel szemben. A jogi képviselet nem érhető el mindenki számára annak ellenére sem, hogy választási ügyekben a bíróságokhoz csak jogi képviselő útján lehet fordulni. Gyakran leküzdhetetlen akadályt állítottak a kérelmezők elé az olyan követelmények, mint például hogy a kifogásokban pontosan meg kell jelölni a megsértett jogszabályhelyet, vagy hogy kimerítő bizonyítékokkal kell szolgálni. Ráadásul ezeket a követelményeket egyes esetekben következetlenül alkalmazták a döntéshozó szervek.

Több olyan jogsértés is történt, amely pártokhoz és jelöltekhez volt köthető, azonban nem volt hatékony jogorvoslati lehetőség, mivel a jogsértő személye nem volt minden kétséget kizáróan bizonyítható. A levélszavazással kapcsolatos súlyos külföldi jogsértések esetében nem volt elérhető jogorvoslat, mert a döntéshozó szervek arra a következtetésre jutottak, hogy a választási eljárási törvény területi hatálya és a jogorvoslattal támadható jogsértések Magyarország területére korlátozódtak. (A területi hatályt azóta módosította az országgyűlés.) A választási törvény 2018-as módosítása legalizálta a kormány és a kormánypártok közötti átfedést a kampány során, így például a jelöltek, akik egyidejűleg kormánytagok is voltak, protokollrendezvényei nem minősültek kampánytevékenységnek még a kampányidőszakban sem. Ez azt eredményezte, hogy a kormánykoalíció jelöltjei szinte teljesen mentesültek a választási eljárási szabályok betartásának kötelezettsége alól. A törvénytelen kampányfinanszírozás és -költés ellen egyáltalán nincs hatékony jogorvoslati lehetőség, a választási döntéshozó szervek szerint ilyen ügyekben nincs hatáskörük. A jelöltek és a pártok széles körben éltek ezzel a jogi kiskapuval.

A Nemzeti Választási Bizottság döntései sok esetben következetlenek voltak, és ez általában a kormánynak vagy a kormányzó pártkoalíciónak kedvezett. Az Alkotmánybíróság ritkán állapította meg az alapvető jogok sérelmét, és amikor igen, akkor mindig a kormánynak kedvezett. Néhány politikailag érzékeny ügyben a kormány vagy a kormánypárti szervezetek ellen nem volt elérhető, a bármely párt kampányához kapcsolódó adatvédelmi jogsértések esetében pedig a legtöbb esetben nem volt hatékony jogorvoslat.

Jelen tanulmány felvázolja a választásokkal kapcsolatos jogorvoslati eljárások néhány problémáját, és kiemeli a 2022-es kampányidőszak néhány fontos ügyét. Hibás választási törvényi rendelkezések (pl. az a rendelkezés, amely szerint a kormánytisztviselők kampánytevékenysége kikerül a választási eljárási szabályok hatálya alól), a választási alapelvek politikai szereplők általi figyelmen kívül hagyása és a döntéshozó szervek törékeny függetlensége szinte teljesen hatástalanná tette a választási jogorvoslatokat. Következésképpen a jelenlegi jogi keret között és politikai környezetben a választási jogorvoslatok funkciója a választási jogszabályok megsértésének dokumentálására korlátozódik, de valójában nincs hatékony jogorvoslat.

Az esetjog elemzése alapján a Magyar Helsinki Bizottság a választási eljárási törvény módosítását javasolja az alábbi témákban:

(i) a Nemzeti Választási Bizottságot szélesebb hatáskörrel szükséges felruházni, hogy a választási alapelvek megsértését akkor is vizsgálhassa és megállapíthassa, ha a választási alapelvsérelem a választási eljárási törvénytől eltérő jogszabályok megsértéséből ered;

(ii) ne a személyi azonosító megadása legyen az egyetlen lehetőség a választási jogorvoslatot igénybe venni kívánó személyek számára önmaguk azonosítására;

(iii) a választási bizottságoknak legyen joguk hivatalból folytatni az eljárást, ha egy kifogást egyébként alaki hibák miatt visszautasítanának;

(iv) vissza kell állítani azt a rendszert, amelyben a választópolgárok fellebbezhettek a kifogásaikra hozott döntésekkel szemben;

(v) vissza kell vonni azt a rendelkezést, amely kizárja a kormánytisztviselők tevékenységét a kampánytevékenységek köréből; és

(vi) a kampányidőszak alatt nyomon kell követni és ellenőrizni szükséges a törvénytelen kampányfinanszírozást (nem csak a választások után, amikor az ilyen kampánytevékenységek által okozott torzulást már nem lehet hatékonyan orvosolni).

A jogorvoslati eljárások tanulságairól szóló teljes dokumentum itt olvasható.