Strasbourg sem talált mentséget egy család jogellenes fogvatartására és éheztetésére

Újabb tranzitzónás perben marasztalta el a magyar államot az Emberi Jogok Európai Bírósága. A menedékkérő anyát és négy gyermekét 17 hónapon át tartották jogellenesen fogva embertelen körülmények között. A Magyar Helsinki Bizottság ügyfelei 12 ezer eurós igazságos elégtételt kapnak.

Az afganisztáni Z. L. és családja a hazara kisebbséghez tartozik. Ez az etnikai közösség különösen megvetettnek számít Afganisztánban, és üldözik őket.

A család Iránon, Törökországon, Bulgárián és Szerbián át menekült hozzánk. A menekülésük során az asszonytól és négy gyerekétől a férj és még egy gyerek elszakadni kényszerült. Nekik sikerült eljutniuk Ausztriába, ahol aztán tartózkodási engedélyt kaptak, míg Z. L.-ék Magyarországtól próbáltak védelemhez jutni. Ők szabályosan léptek be 2018 decemberében a röszkei tranzitzónába, ahol azonnal menedékjogot kértek.

A nyilvánvaló üldözöttségük ellenére a menekültügyi hatóság – bár pontosan a menedékkérelmezés miatt engedte belépésüket a tranzizónába –  rapid eljárásban megtagadta a menedékkérelmük vizsgálatát arra hivatkozással, hogy Szerbián keresztül jöttek. A magyar állam menedékjogi szempontból azóta is biztonságosnak tekinti déli szomszédunkat, noha már a strasbourgi bíróság és az Európai Unió Bíróságának ítéletei is kimondják, hogy Szerbia automatikus biztonságos tranzitországnak minősítése jogsértő.

Z. L.-éket előbb Szerbiába, majd Afganisztánba utasították ki – abba az országba, ahonnan elmenekültek, és ahol továbbra is nyilvánvaló veszély fenyegette őket.

A tranzitzóna családi részlegéből három hónap után átrakták őket a még ridegebb idegenrendészeti körletre, az anyát és a 20 éves legidősebb gyerekét négy napon át éheztették. Csak azután kaptak újra enni, hogy a Magyar Helsinki Bizottság indítványára  a strasbourgi bíróság felszólította erre a kormányt.

A család annak ellenére volt 17 hónapon át fogva tartva, hogy a hosszú idejű tranzitzónás fogvatartásnak általában is nyilvánvalóan súlyos következményei voltak – de különösen így volt ez gyerekek, családok, speciális igényű betegek, kínzásáldozatok esetében. Márpedig Z. L. gyerekei közül hárman is kiskorúak voltak, egyikük pedig súlyos szívbeteg, és olyan orvosi ellátásra szorult, amit itt nem kapott meg.

A menedékkérő család csak azután szabadulhatott ki, hogy a 2020. május 21-én a kormány az Európai Unió Bírósága ítéletének nyomán felszámolta a tranzitzónákat. Z. L. és gyerekei Ausztriába mentek, végre egyesülhetett a szétszakított család. Ma is ott élnek. A hosszú embertelen fogvatartás nem maradt következmények nélkül: Z. L. sokáig lelki gondozásra szorult. 

A strasbourgi bíróság ítélete kimondta, hogy az állam megsértette a Magyar Helsinki Bizottság ügyfeleinek emberi jogait. Szemben a kormány érvelésével, a tranzitzóna fogvatartásnak minősült, függtelenül attól, hogy a hatóságok hogyan nevezték, és attól az ügyeskedéstől, hogy nem hoztak döntést az őrizetbe vételről. A fogvatartásnak nem volt érvényes jogalapja, az önkényesnek, így jogsértőnek minősült, és azzal szemben nem biztosítottak jogorvoslatot. A gyermekek fogvatartásának körülményei és a nagykorú családtagok éheztetése szintén jogsértő volt, embertelen, megalázó bánásmódot valósított meg. Az öt panaszosnak összesen 12 ezer eurós jóvátételt ítéltek meg a bírók.

„A Magyar Helsinki Bizottság ügyfelei immár a tizennegyedik strasbourgi perüket nyerték meg a magyar állammal szemben, mert nem kellett, nem szabadott volna tranzitzónában fogva tartani őket. A legtöbbjük gyerek volt. Szöges drótok és konténerek közé kényszerítették, fegyveresekkel és kutyákkal őrizték őket. Pedig csak annyit tettek, hogy az állam által biztosított feltételek mellett menedéket kértek itt. Természetesen örülünk az ítéletnek, de azt is látjuk, hogy a menekült és menedékes gyerekekkel ma sem bánik mindig tisztességesen a kormány” – értékelte a strasbourgi döntést, Pohárnok Barbara, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, aki a menedékkérő panaszosokat képviselte.