Murad Sharifi képei a Jövő vásznai kiállításon

Murad Sharifi emberi jogi aktivistának és amatőr festőnek tartja magát. A két tevékenység nála összefügg: képeivel is az emberi jogokat szolgálja. Elsősorban pedig a nők jogát, hogy a férfiakkal egyenlő lehetőségekkel rendelkezzenek. Egy olyan országban, mint Afganisztán, a nőket segítő alapítványát a szélsőségesek már akkor sem nézték jó szemmel, amikor még nem a tálibok voltak hatalmon. Murad Sharifivel A jövő vásznai című kiállításon beszélgettünk a Józsefvárosban.

Melyik a kedvenc festményed?

Nem tudok választani, mert minden kép új lehetőséget jelent arra, hogy rávilágítsak a társadalomban jelen lévő elnyomásokra. Nekem ugyanolyan fontos mindegyik kép.

Az alkotásaid nagy része a nőket érő jogsértéseket, elnyomást, igazságtalanságokat mutatja be. Hogyan kezdtél a nők jogaival foglalkozni?

Van lánygyermekem, hét lánytestvérem, és persze volt édesanyám is, és mindig úgy éreztem, hogy egyenjogúnak kéne lenniük velem. Láttam, hogy milyen nehézségekkel szembesülnek a hétköznapjaikban. Azt szeretném, ha a nők ugyanúgy élhetnének Afganisztánban is, ahogy például Magyarországon. Felelősségemnek érzem, hogy kiálljak a nők jogaiért.

A jelenlegi afganisztáni helyzetben erre mennyi esélyt látsz?

A nők helyzete most különösen válságos Afganisztánban, nem túlzás azt mondani, hogy ezer év fejlődését dobhatjuk el. Ebből az egyetlen kiút a világpolitika segítségével valósulhatna meg. Nem látom, hogy az afgán nőknek milyen más lehetőségeik lennének.

Hogyan jött a festés az életedbe?

Nem tekintem magam festőnek, teljesen amatőr vagyok. Soha nem vettem részt semmilyen művészeti képzésen, korábban ecset se volt a kezemben, a festés egy teljesen új eszköz az életemben. Amikor Európába érkeztem, nyelvi nehézségekbe ütköztem, de mindig élt bennem a vágy, hogy minél több emberrel megismertessem, milyen egy patriarchális társadalomban élni, és milyen a nők helyzete Afganisztánban. Így jutottam el a festéshez, amivel ki lehet kerülni a nyelvi akadályokat, és eljuttatni az üzeneteimet az emberekhez.

Korábban festőművészeket bíztam meg azzal, hogy megalkossák a gondolataimat, érzéseimet, de mikor hazavittem az elkészült műveket, nem voltam elégedett. Nem tudták pontosan eltalálni, amit valóban szerettem volna látni. Ezért elkezdtem belejavítgatni képekbe, míg végül rájöttem, hogy nekem magamnak kéne megvalósítani az elképzeléseimet. Rögtön olajfestékkel kezdtem dolgozni, összesen közel száz festményt készítettem már el.

Hogyan néz ki az alkotás folyamat?

Minden érzésemet úgy dolgozom fel, hogy elkezdek festeni, nem engedem, hogy bármi bennem maradjon. Maga a festés nem tart sokáig, egy kép nagyjából egy nap alatt elkészül. Ami viszont sokáig tart az az, hogy megtervezzem, az üzenetet milyen szimbólumokkal fogalmazzam meg a képeken keresztül.

Mit jelent a festés az életedben?

Az a célom a festményeimmel, hogy ugyanúgy, mint az újságírók, akik leírják a problémákat, hogy felhívják rájuk a figyelmet, én is minél jobban rávilágítsak a szerintem fontos társadalmi kérdésekre. Azt szeretném, ha a képeim ezeket megörökítenék, és a történelem részévé válnának.