Engel kontra Magyarország

A kérelmezőt életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték; elfogása közben súlyosan megsérült a gerince, ebből kifolyólag 100%-os rokkant, csak kerekesszékben képes mozogni, önmagát ellátni nem tudja. A kérelmező azt panaszolta, hogy fogvatartása, illetve szállításának körülményei embertelen és megalázó bánásmódot valósítottak meg, melyet súlyosbított a kérelmező értékelése szerint indokolatlan IV. biztonsági csoportba sorolása.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) utalt rá, hogy teljes mértékben a zárkatársak jóindulatán múlt, hogy a paraplégiás kérelmező kapott-e segítséget ahhoz, hogy szükségét elvégezze, megfürödjön, felöltözzön vagy levetkőzzön. A strasbourgi bíróság megjegyezte továbbá, hogy a kérelmező szállításának elítélendő feltételeivel kapcsolatos kérelmezői előterjesztéseket – vagyis azt, hogy a szállítójármű sokáig nem volt biztonsági övvel felszerelve, és a kérelmező csak úgy tudta magát a kerekesszékben tartani, hogy fejét a jármű utasterének ajtajához feszítve tartotta testét – a szóban forgó szállító jármű biztonsági övvel történő felszerelését megelőző időszak vonatkozásában a Kormány nem cáfolta. Az EJEB különösen sajnálatosnak tartotta azt a gyakorlatot, hogy a kérelmezőt a padlón vonszolva tették be a szállító járműbe és vették ki onnan, és hogy a mozgó járműben rögzítetlenül hagyták kerekesszékét. Ez utóbbi tekintetben az EJEB észrevételezte azt is, hogy a kérelmező IV. biztonsági csoportba sorolása és az ebből következő bilincselés csak súlyosbította a kérelmező által a szállítás ilyen módja miatt elszenvedett megpróbáltatásokat.

Az EJEB a fentiek fényében arra a következtetésre jutott, hogy fogavatartása alatt a kérelmezőt megalázó bánásmódnak vetették alá, és Magyarország így megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezménye a kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát kimondó 3. cikkét.

Az Engel kontra Magyarország ügyben hozott ítélet szövege itt olvasható angol nyelven, magyar nyelven pedig itt tölthető le.