Az Ukrajna elleni támadás és a magyar menekültügyi rendszer

A kérdésnek van egy jogi és egy logisztikai oldala. Az, hogy hol, milyen körülmények között, hány embert képesek a magyar hatóságok ideiglenesen elszállásolni, rendkívül fontos kérdés. Az biztos, hogy az elmúlt öt évben leépített menekültügyi infrastruktúra, a bezárt és elhagyatott táborok jelenleg teljesen alkalmatlanok néhány száz embernél több befogadására. 

Ami a helyzet jogi részét illeti, a kép még ennél is aggasztóbb. 

Mindazok, akik magyar állampolgársággal (is) rendelkeznek, természetesen bármikor hazatérhetnek és itt is maradhatnak. Ugyanakkor a várható menekülők többsége feltehetőleg nem magyar állampolgár. 

A hatályos szabályok alapján egy ukrán állampolgár érvényes okmányokkal, vízum nélkül 90 napot tartózkodhat a schengeni övezetben – azaz a határt szabályosan átléphetik. Ugyanakkor semmilyen ellátásra nem jogosultak, munkát nem vállalhatnak, pusztán fizikailag maradhatnak, legfeljebb 3 hónapot. 

Menedékkérelmet sem a határon, sem Magyarországon nem lehet benyújtani 2020 májusa óta. Azokat, akik jogszerűtlenül tartózkodnak Magyarországon (például nincs érvényes útlevelük, vagy 90 napnál tovább tartózkodnak), a magyar hatóságok mindenféle eljárás nélkül a határkerítés szerb oldalára kényszerítik, tekintet nélkül arra, hogy honnan érkeztek és kik ők. 

A kormány előtt a következő lehetőségek állnak: 

• azonnal módosítják az egyébként is jogsértő szabályokat és lehetővé teszik, hogy emberek menedéket kérjenek a határon vagy az ország területén,
• Kormányhatározatot fogad el arról, hogy az Ukrajnából menekülőket — élve az EU jog által adott lehetőséggel —átmeneti védelemben részesítve, menedékesként ismeri el, ezzel biztosítva, hogy minimális ellátásra legyenek jogosultak és akkor is jogszerűen tartózkodhassanak itt, ha elmúlt  a 90 nap a vízummentes tartózkodásra.