Arcok Ukrajnából: Marianna
„Csak a gyerekeim vannak. Ők az életem.”
Translation is available for this content
Switch to English„Erőt a két gyermekem adott. Meg az a tudat, hogy nemsokára átérünk a határon és biztonságban leszünk” – mondta Marianna, aki két gyermekével február végén menekült el Ukrajnából a háború elől.
„Egy kis házban éltünk Csapon, a gyerekek iskolába jártak, én pedig azon voltam, hogy nekik minden meglegyen. Hogy milyen volt mindent otthagyni? Nagyon nehéz, nem tudtam mi lesz, nem tudtam mi vár ránk, csak azt tudtam, hogy a gyerekeimet biztonságban akarom tudni. Nekem nincs más családom itt, senkire nem számíthattam: csak a gyerekeim vannak. Ők az életem.”
Marianna férje két évvel ezelőtt halt meg, míg a szüleit korábban vesztette el. Távolabbi rokonai közül a többség kinn maradt Ukrajnában. Az idősebbek nem tudnak eljönni, a férfiakat pedig nem engedik, hiszen akit csak tudnak, besoroznak katonának.
„A gyerekek sokáig féltek, nagyon sokáig. Már itt voltunk biztonságban, ők még akkor is féltek, sírva aludtak el, hiába próbáltam nyugtatni őket, legbelül én is sírtam” – meséli Marianna.
Először Szlovákiába mentek. Két teljes napig tartott az átkelés a hatalmas tömeg miatt. Szinte semmit nem hozhattak magukkal a régi életükből. Amint meghallották a híradóban, hogy kitört a háború, nem volt kérdés, el kell menekülniük.
Szlovákiában két hetet töltöttek, aztán a Zugligeti Idősek Otthonába kerültek.
„Nagyon szerettem volna, ha ide tudunk jönni, már akkor volt itt egy távoli rokonom. Ő mondta, hogy itt biztonságos, és mindenben segítenek.”
Budapestre érkezésük után Marianna pár napon belül munkát talált, március óta konyhai kisegítőként dolgozik.
„Nagyon szeretek itt dolgozni, sokat köszönhetek az igazgatónőnek, aki alkalmazott. Reggelente ellátom a gyerekeket, elmegyek dolgozni. Délután érek haza, akkor van időm mosni, minden olyan munkát megcsinálni, ami a háztartáshoz tartozik.”
Egyelőre nem terveznek hazamenni.
„Szeretnék a gyerekekkel itt új életet kezdeni, már ide járnak iskolába is, én pedig dolgozom. Később szeretnénk egy kis lakást is kivenni, ahol önállóan élhetünk. Otthon Ukrajnában egyelőre nincs más, csak a kilátástalanság.”