Adjuk össze! Támogasd adományoddal a kölcseys tanárok jogi küzdelmét!

Arcok Ukrajnából: Danyiló

„Anyu próbált nyugtatni, hogy nem lesz semmi baj. Hittem neki, muszáj volt.”

Translation is available for this content

Switch to English

A 16 éves Danyilóék Zaporizzsja városából menekültek Magyarországra február 25-én. A Budapesttől 1500 km-re lévő város mellett működik Európa legnagyobb atomerőműve, a háború egyik stratégiai célpontja. Már a háború első napjaiban megtámadták az orosz különleges erők, és azóta is szinte naponta érkeznek hírek harcokról és nukleáris kockázatokról.

Hónapokkal korábban a támadás előtt arról beszéltek a helyiek, hogy a határnál orosz csapatok várakoznak. De akkor még hihetetlennek tűnt, hogy egyszer menekülniük kell.

Arcok Ukrajnából Danyilo

„A háború első napján elmentünk iskolába reggel. Egy ismerős szólt nekünk, hogy ha tudunk, vegyünk vizet magunkhoz, mert szükség lesz rá. Mindenki bepánikolt, nem tudtuk mi lesz velünk. Édesanyám gyorsan döntött, próbált minél gyorsabban összepakolni, hogy hamar el tudjunk indulni. Félt, féltünk, de cselekedni kellett. Egy hátizsákot megpakoltunk gyógyszerekkel és étellel”

– meséli a fiatal.

„Hallottuk a rakétákat, hallottuk a rengeteg repülőt, így óvóhelyre kellett mennünk a másnapi indulásig. Nehéz volt átélni. Anyu próbált nyugtatni, hogy nem lesz semmi baj. Hittem neki, muszáj volt. Ezelőtt nem tudtuk mi az, hogy háború, eddig csak az iskolában tanultunk róla. Igaz, beszélgettünk is róla, de abban biztosak voltunk, hogy itthon nem érhet minket baj. Tévedtünk. A kishúgom nem is értette, mi történik velünk.”

Danyilóék gyalog jöttek át a határon. Gyorsabban átértek Magyarországra, mint akik autóval menekültek. Este kilenc után már nem voltak Ukrajnában. Itt autót béreltek, ami egyenesen Budapestre hozta őket.

„Néhány barátom otthon maradt, de a rokonságból, családból mindenki elmenekült. Akik Ukrajnában maradtak, ők távoli városokba menekültek, ahova még nem jutottak el az oroszok, és ahol nincsenek lövöldözések. Nagyon nehéz nekik, nem tudtak dolgozni, elszegényedtek, nem tudják, mi lesz velük.”

A családnak hamar sikerült megkapaszkodni Budapesten. Édesapja építőiparban dolgozik, az édesanyja pedig egy szépségszalonban. Otthon is főleg ezzel foglalkozott, saját szalonja volt.

Arcok Ukrajnából D

Kezdetben apja főnöke bérelt nekik lakást, ahol 3 hónapig voltak, de akkor már nagyon szerettek volna egy saját albérletet.

„A szüleim rengeteget keresgéltek, míg végül egy ismerős segítségével sikerült találni egy kiadó lakást. Most ebben élünk, és a teljes bérét is mi fizetjük.”

„Magyarország igazán szép ország. Tetszik nekem a város, az épületek elegáns stílusa. Zaporizzsjához képest sok itt a zöld is. Nyugodt vagyok. Biztonságban érzem magam. Tanulom a magyar nyelvet, lettek barátaim, itt járok már iskolába más, nem magyar anyanyelvűekkel egy csoportba.”

Danyiló nem bízik abban, hogy hamarosan hazatérhetnek: „Bármi is legyen, az ukrán gazdaság a csőd szélére sodródott. A borzalmas pusztítás és a hatalmas háborús költségek után nehéz lesz újjáépíteni az országot. Nagyon nehéz idők jönnek Ukrajnára.”

Arcok Ukrajnából

Ismerd meg a többieket is!

Megosztom másokkal

Hiteles forrásból szeretnél információhoz jutni?

Ne maradj le a legfontosabb történésekről, értesülj terveinkről. Tartsuk a kapcsolatot, iratkozz fel hírlevelünkre Te is!

Hírlevél feliratkozás

Kövesd a Helsinkit

Napi aktualitásokért és extra tartalmakért kövess minket a Facebookon

Magyar Helsinki Bizottság