Yaguh és élettársa, Ljubov tizenöt éven át éltek együtt az orosz határ közelében, Harkiv északi külvárosában, Bezrukiban. Február végén őket is elérte a háború: heves harcok és bombázások űzték el otthonukból a nyugdíjas párt. Márciusban már az életület mentették, amikor Magyarországra menekültek. Most Győrben, az ipari park közelében a Migration Aid által bérelt munkásszállón várják a békét. Vissza akarnak térni otthonukba, ha még megvan egyáltalán.

Ljubov tizenöt éves kora óta varrónőként dolgozott, míg néhány éve nyugdíjba nem vonult. Az azeri állampolgárságú Yaguh taxisofőr volt. Bezrukiban egy családi házban éltek, aminek konyhakertje és virágoskertje is volt.

„A tavasszal elültetett fokhagyma már biztos felmagzott és hatalmasra nőtt, tán már el is fagyott”

– mélázik el a férfi. De érthetően a házuk izgatja őket leginkább. Nemrég ismét harcok voltak a környéken, sok ház leégett. Hogy az ő otthonuk sorsa mi lett, csak akkor tudják meg, ha visszamennek. Nem nagyon él már olyan a környéken, aki őket és házukat is jól ismerte.

„Ha ma vége lenne a háborúnak, akkor még ma el is indulnánk haza. Szörnyű, hogy ilyen idősen egy élet munkáját ott kellett hagyni”

– kesereg az ukrán asszony. Ljubov nehezen viseli a bizonytalanságot, gyakran elsírja magát, ki kell adja magából a feszültséget. Minden este nyolckor elindulnak sétálni az ipari park utcáin, és az otthoni életükről beszélgetnek. Találgatják, mi lehet vajon az otthon maradtakkal és azokkal, akik hozzájuk hasonlóan messze menekültek.

Azt mondják, hogy a körülményekhez képest jól vannak, segítséget is kapnak, de itt sem minden zökkenőmentes. Yaguh-nak azerbajdzsáni állampolgárként azt kell bizonyítania az itteni hatóságok előtt, hogy valóban Ukrajnában élt az élettársával a háború előtt, és így ő is jogosult a menedékjogi védelemre. Az idős menekült párnak a Magyar Helsinki Bizottság segít jogi helyzetük rendezésében.

Arcok Ukrajnából

Ismerd meg a többieket is!