Abouzar Soltani képei a Jövő vásznai kiállításon

A Jövő vásznai cimű kiálltáson a világ messzi tájairől érkező művészek az álmaikat festették meg. A kiállitáson a minket körbevezető Abouzar Soltani bevezetőjében elmondta, mennyire szeret Magyarországon élni. Úgy érzi, hogy Győrben, ahol most lakik, újjászülett. Szerinte a magyarok szíve különbözik a magyar politikától, és kedvesek itt az emberek. Nyilván sokaknak nehéz megérteni, hogy ők a kisfiával milyen nehéz helyzetből jöttek el, mert „amikor az embernek mindene megvan, nehéz megérteni azt, aki mindent elveszitett”, de ennek a megértésnek lehet a művészet egy eszköze.

Mikor kezdtél el festeni?

5 évvel ezelőtt Szerbiában, amikor arra vártunk, hogy beengedjenek végre a magyar tranzitzónába. Vonzott a festészet és a kalligráfia.

Miért kezdtél festeni, hogy jött ez az ötlet?

Egy csoport érkezett a szerbiai táborba, ahol akkor Arminnal, a fiammal laktunk. Nagyon sokat segitettek nekünk, és valahogyan viszonozni akartam a jóságukat. Szerettem volna nekik megmutatni, hogy értem a kedvességüket. Ezért kezdtem el kaligráfiával foglalkozni. Ez volt ami rendelkezésemre állt, mint önkifejezés.

Most is festesz?

Igen, és szeretném ezt egyre professzionálisabb szintre fejleszteni.

Mit jelent számodra a festés, mit ad neked?

Elsősorban nyugalmat, reményt és örömet. Nagyon sok kedvességet, odafigyelést kapunk itt az emberektől, és én ezzel tudom ezt viszonozni. Így közös lesz az öröm.

Csodálatra méltó, hogy abban a nehéz helyzetben, amiben voltatok Arminnal, megtaláltad az öröm és a remény forrását. A kiállítás kimondott célja, hogy megjelenítse az alkotók álmait. Neked mi az álmod?

Nekem a szabadság az álmom, most és mindig. És ezt kivánom mindenkinek. Én itt Magyarországon biztonságra és szabadságra leltem, és azt szeretném, ha az itt lakó magyarok is felismernék a saját országuk értékeit, és annyi örömöt találnának benne, mint én.

Bakonyi Anikó