A kormány blöffjei megint nem győzték meg a strasbourgi bíróságot

2015 szeptemberétől 2020 májusáig az ország egyik legsúlyosabb tömeges emberi jogi problémájának a tranzitzónás fogvatartás számított. Öt éven át menedékkérők ezreit tartották fogva embertelen és megalázó körülmények között. A fogva tartott emberek közül legtöbben gyerekek voltak. A családban élő gyerekeknek és szüleiknek sem lett volna szabad ilyen körülmények közé és ilyen hosszú ideig elzárni (voltak, akik egy éven túl voltak fogva tartva), de a felnőtt kísérő nélkül ide menekülő gyerekek esetében még súlyosabbnak számított a jogsértés.

A 17 éves M. H. is ilyen gyerek volt. Pakisztánból menekült hozzánk, ahová 1-2 éves korában Afganisztánból menekült a családja. Nem volt felnőtt kísérője, embercsempészek adták kézről kézre. Nagy nehezen vergődött el a szerb-magyar határig. Mint annyi más sorstársa, ő is hónapokat rostokolt Szerbiában, hogy 2017. április 6-án szabályosan léphessen be magyar területre, a röszkei tranzitzónába, és végre védelmet kérhessen.

Itt azonban nem fogadta támogató környezet és helyzetének kijáró figyelem. Négy társával együtt lakott egy konténerben, forróság, szemét, ellenséges őrszemélyzet, egyhangúság és reménytelenség egyaránt kínozták. Vallásának és életkorának megfelelő étkezést sem kapott, ahogyan elegendő tisztálkodószert sem. De a legnagyobb gondot az okozta, hogy felnőtt segítség és biztatás nélkül, semmiről nem lehetett kellő tudása. Leginkább arról nem, hogy miért is tartják rács mögött annak ellenére, hogy ő menedéket és segítséget kért a magyar államtól. Azt sem tudhatta, mikor szabadulhat innen. Eseti gyámja egyetlen szót sem váltott vele.

86 napos fogvatartás után aztán védelmet kapott, oltalmazottként ismerték el, kiszabadult és végre áthelyezték a fóti gyermekvárosba.  

A fiú a Magyar Helsinki Bizottság segítségével fordult a strasbourgi bírósághoz. Az ilyen eljárás során a bírák minden esetben kikérik a kormány álláspontját is az esetről. A kormány 2015 óta számos tranzitzónás perben próbálta megvédeni a jogsértő eljárásokat, menedékkérők jogellenes fogvatartását, és „érvelése” az évek során mit sem változott: minden a legnagyobb rendben, minden szabályos, minden szakszerű volt, sőt egyenesen a fogvatartottak érdekeit szolgálta. 

Noha M. H. ügye már a sokadik tranzitzónás per, amit menedékérők indítottak az állammal szemben, a kormány ismét blöffölni próbált. Most sem sikerült neki.

A menedékkérő gyereknek arra a panaszára például, hogy semmiféle szakszerű lelki segítséget nem kapott, a kormány úgy replikázott, hogy „nyújtottak volna ők pszichológiai támogatást, ha a fiú jelezte volna, hogy szüksége van rá”. Ehhez képest az Emberi Jogok Európai Bíróságának minapi ítéletéből az derül ki, hogy „a menekültügyi hatóság egyáltalán nem alkalmazott pszichológusokat a tárgyidőszakban”. 

Vagy felsült a kormány azzal is, hogy szerinte a 14 év felettieknek biztosított szórványos festegetési és magyartanulási lehetőség kielégítő „oktatási tevékenységnek” minősült. A napi egy-két órás elfoglaltságot a strasbourgi bíróság sem tekintette elegendőnek. Pedig az ilyen gyerekek esetében kulcsfontosságú, hogy maradéktalanul érvényesüljön az oktatáshoz való joguk.

A kormány a sok-sok elbukott strasbourgi eljárás után is kitart amellett a hazugság mellett, hogy itt nem fogvatartásról, különösen nem jogellenes fogvatartásról van szó, hanem „elhelyezésről”. Ennek tarthatatlanságáról a menedékkérő gyerekek és a sokszor éheztetett felnőttek saját bőrükön szereztek megrázó tapasztalatot. De a strasbourgi bírák is régóta tudják, hogy itt bizony jogellenes fogvatartásról, a legtöbbször gyerekek jogellenes fogvatartásáról volt szó. 

Így aztán M. H. ügyében az Emberi Jogok Európai Bíróságának újból meg kellett állapítania, hogy az állam megsértette a menedékkérő fiú emberi jogait. Az állam gyermekellenes eljárása figyelmen kívül hagyta a kínzás, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmát, valamint a fiúnak szabadsághoz és biztonsághoz való jogát. 

„Ez már a 107. olyan ügyünk, amit a Magyar Helsinki Bizottság vitt a strasbourgi bíróság elé, és sikerült megnyernünk. Ezekből pedig ez a huszadik olyan, amelyikben a tranzitzónás fogvatartások kirívóan jogsértő gyakorlatát ítélte el az Emberi Jogok Európai Bírósága. Itt is egy gyerek emberi jogait sértette meg az állam. Mégpedig egy olyan állam, amelyik szavakban a gyermek mindenek felett álló érdekét tekinti a legfontosabbnak. Ha ez így lett volna, sem M. H. fogvatartására, sem erre a perre nem került volna sor” – értékelte a friss ítéletet Sánta Szabolcs Miklós, aki a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjeként képviselte a fiút a strasbourgi eljárásban.

A  strasbourgi bíróság az M. H. ügyével egy napon hozott másik két tranzitzónás ítéletében is elmarasztalta az államot. K. K. S. ügyéről itt olvashat, A. P. ügyéről pedig itt.