A Bács-Kiskun megyei rendőrfőkapitány által elrendelt belső vizsgálat alátámasztja a Helsinki Bizottság kirendelt védői rendszerrel kapcsolatos kritikáját

Mint arról korábban már több alkalommal beszámoltunk, a Magyar Helsinki Bizottság 28 rendőrkapitányságtól kért adatot arra vonatkozóan, hogy az adott kapitányság illetékességi területén 2008-ban összesen hány ügyben rendeltek ki védőt büntetőeljárásban, és hogyan oszlanak meg a kirendelések az egyes ügyvédek/ügyvédi irodák között. Az adatkérés indoka az a kutatások alapján kimutatható tény, hogy a kirendelt védők kevésbé aktívan járnak el védenceik érdekében, sok esetben egyáltalán nem is tartanak kapcsolatot védenceikkel. Ez a rendszerszintű gyakorlat sérti a terheltek hatékony védelemhez való jogát, a kirendelési gyakorlat pedig az ügyvédekről szóló törvényben is deklarált egyenlőség elvét. Az adatkérés célja annak megállapítása, hogy a kirendelt védői rendszer alacsony hatásfokához hozzájárul-e a rendőrség, mint kirendelő hatóság azzal, hogy újra és újra kirendeli ugyanazon, nem aktív védőket, illetve azáltal, hogy olyan mennyiségű kirendelést biztosít egyes védőknek, amelynek szakszerű ellátása már objektíve sem lehetséges.

Megkeresésünket követően a Bács-Kiskun megyei rendőrfőkapitány saját kezdeményezésére vizsgálatot indított a megyei rendőr-főkapitányság illetékességi területén működő rendőrkapitányságok kirendelési gyakorlatának áttekintése céljából. A vizsgálat eredménye sommásan: „egyes ügyvédek személye preferált, a kirendelési gyakorlat eltorzult, aránytalan képet mutat”. A számok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy egyes kapitányságokon ugyanaz a védő kapja a kirendelések 60-70%-át, de van példa 82%-os arányra is.

Ennek tükrében jogosan teszi fel a kérdést a rendőrfőkapitány: ilyen leterheltség mellett (akár ügyvédenként 300-400 kirendelés egy évben) hogyan lehetséges eleget tenni az ügyvédi törvényben megfogalmazott kötelezettségeknek? Hogyan lehet egy évben több száz büntetőeljárásban jelen lenni a nyomozati cselekményeken, tartani a kapcsolatot a terheltekkel? Ne feledjük, ittfő jellemzően nem nagy létszámú irodákról, hanem egyéni ügyvédekről és kisebb ügyvédi irodákról van szó.

A rendőrfőkapitány körlevelében rámutat: a védelemhez való jog érdemi garantálásában felelősség terheli a rendőrséget, mint kirendelő hatóságot. A jog pusztán formális biztosítása a gyakorlatban a büntetőeljárás komoly és megalapozott kritikájának veszélyét hordozza magában. Más szóval: a bűnös terheltek felmentését, vagy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága általi elmarasztalást is eredményezhet az az eljárási szabálysértés, ha az állam nem tesz meg minden tőle telhetőt a hatékony védelemhez való jog érvényesítése érdekében.

Intézkedésében a főkapitány felhívja a főkapitányság alárendeltségébe tartozó helyi kapitányságok vezetőit, hogy vizsgálják felül a védő kirendelések helyi gyakorlatát, és – a védelemhez való jog tényleges biztosítása céljából – tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az ügyek elosztása szélesebb körű legyen.

A Bács-Kiskun megyei rendőrfőkapitány reakciója és eljárása példa nélküli és egyszerre példaértékű. Nem takargatja a feltárt tényeket, nem mossa el vagy hárítja a felelősséget (adott esetben az ügyvédségre), hanem saját kezdeményezésre vizsgálatot indít, és lépéseket tesz az észlelt problémák megoldására. Ráadásul vizsgálatának eredményét megosztja az érdekelt civil szervezettel annak ellenére, hogy az hiányosságokat mutat ki annak a szervezetnek a működésével kapcsolatban, amelynek maga is vezető beosztású tagja.