Dolgozol, nem robotolsz
Állj ki magadért és másokért!
Mérgezett munkahelyi légkörben, amikor a félelem az úr minden jelentéktelen körülmény az óvatosság mellett is a sorsodról döntő ellenséges érvvé változhat. Hiába maradsz csöndben egy konfliktushelyzetben, hogy „nálunk még mindig jobb, mint máshol”; vagy hiába nyugtatgatod magad azzal, hogy „ugyan mit ugráljak? Mindenhol így mennek a dolgok, nem csak nálunk”. Előbb-utóbb te is sorra kerülhetsz.
Képzelj el egy olyan Magyarországot, ahol egy kritikusabb vélemény vagy eredeti álláspont nem feszültséget, hanem előrelépést hoz. Ahol egy tanár nem a tankerületnek akar megfelelni, és a munkája minősége határozza meg a lehetőségeit. Ahol bizalommal, egyenrangú partnerként fordulhatsz hivatali ügyintézőhöz, orvoshoz, munkahelyi főnökhöz, mert az emberi méltóságod minden körülmények között tiszteletben tartják. Ahol egyetlen munkavállaló sem fél kiállni az igazságtalanul büntetett kollégája mellett vagy saját jogaiért, mert tudja: nem kell választani becsület és megélhetés között.
Ezt a világot nem kampányszerű fellángolások hozzák el, hanem azok a mindennapi tettek, amelyekkel egyénileg járulunk hozzá ahhoz, hogy a kölcsönös tisztelet és szolidaritás legyen a norma. Az ilyen légkör, kultúra megteremtése mindannyiunk felelőssége, egyben lehetősége. Hiszen mi alakítjuk a minket körülvevő közösséget, és a kis közösségekből épül fel a társadalmunk. Itt azt fogjuk megmutatni, hogyan kezdhetsz bele.
Mikor érdemes felszólalni?
- Ha igazságtalanságot látsz – egy hajléktalant zaklatnak az aluljáróban, egy beteggel lekezelően bánnak az orvosi rendelőben. Egy tanár vagy edző a folyosón üvölt egy diákkal. Nem kell forradalmárrá válnod, néha egy egyszerű mondat vagy támogató gesztus is számít.
- Ha félelem tartja vissza az embereket – amikor egy munkahelyen senki nem meri szóvá tenni a pocsék munkakörülményeket, vagy amikor valaki csak magában fortyog, de nem meri kimondani a közös érdeket szolgáló gondolatait. Mit tennél, ha nem félnél?
- Ha az „inkább hagyjuk” a leggyakoribb mondat – kérdezz rá: „Miért hagyjuk?” Ha nem kapsz meggyőző választ, vesd fel a többieknek: „Mi lenne, ha mégis megpróbálnánk?”
Vajon hányan tapasztalnak rendszeres visszaéléseket a munkahelyen?
Szerinted, ha egyikünk sem szólal meg, ha mindenki lehajtja a fejét, akkor milyen munkahelyek, milyen vezetők, milyen társadalom marad nekünk?
Bátonyi Péter műemlékvédelmi szakember éveken át dolgozott köztisztviselőként. A kormány korrupciója és gátlástalansága veszélyeztették műemlék épületeinket, és ezt ő szóvá is tette. Igyekezett mindezt az intézmény falain belül, elkötelezett munkával orvosolni, de nem ért el érdemi javulást. Így végül a nyilvánosság felé fordult, mert kötelességének érezte, hogy a közérdeket szolgálja. Interjút adott a Partizánnak, erre azonnal kirúgták és feljelentették.
Munkatársa, Makai István egyetlen „bűne” az volt, hogy egy szobában dolgozott a törvénysértő működésről kitálaló Bátonyival. Ő maga nem kritizálta a kormányt, nem politizált nyilvánosan. De felettesei tudták, hogy barátok Bátonyival. Makait lefokozták, a fizetését megfelezték, a szabadnapjait csökkentették – bármiféle indoklás és előzetes figyelmeztetés nélkül. Karácsony előtt olyan megalázó helyzetbe hozták, hogy nem tehetett mást: tíz év munkaviszony után fel kellett mondania.
Jékely Berta 26 éve dolgozott a köz szolgálatában, szintén az építészeti örökségünk védelméért. Egy nap úgy döntött, hogy kiáll az igazságtalanul kirúgott kollégája mellett, aki súlyos jogsértéseket tárt fel a műemlékvédelemben. Egy Bátonyi Pétert támogató posztot osztott meg Facebookon szolidaritásképp. Másnap őt is azonnali hatállyal elbocsátották. Olyan országban élünk, ahol egy kritikus vélemény bosszú alapja lehet.
Ám nem kell, hogy ez így maradjon.
A Magyar Helsinki Bizottság Bátonyi Péter, Makai István és Jékely Berta mellé állt, ahogy korábban már sok más bátor ember mellé is, akik nem nyugodtak bele az őket vagy másokat ért jogfosztásba. Mi képviseljük őket a munkaügyi eljárásban. Hosszú távon pedig azért dolgozunk, hogy ezek a történetek ne kirúgásokkal végződjenek, és visszaadjuk az embereknek a jogaikat és méltóságukat. Mert a közérdekű figyelemfelhívás nem bűn, hanem kötelesség.
Hogyan alakítsd jó irányba a munkahelyi kultúrát vagy a közösséged légkörét?
- Mutass példát! – A változás nem parancsszóra történik, hanem egyéni döntések adódnak össze. Lépj egyet! Ha pedig látod, hogy valaki már megtette az első lépést, csatlakozz hozzá.
- Tedd elfogadottá a véleménynyilvánítást! – Ha te magad sem mersz nyilvánosan kifejezni a véleményedet, hogyan várhatnád el másoktól? Egy nyitott kérdés vagy egy támogató mondat megerősítheti, bátoríthatja a környezetedet is. Nem háborúzni kell, de a nyílt és konstruktív légkör használ mindenkinek.
- Ne hagyd, hogy az autoritás, a tekintély és erőfölény mindent felülírjon! – A társadalmi működésben a tisztelet és az egyenrangúság sokkal előremutatóbb, mint a félelem. Fogalmazd meg konstruktívan a problémát, és kérdezd meg a felelőst: „Mit tehetünk azért, hogy ez jobb legyen?”
- Ne fogadd el az elnyomást adottságként! – Egyedül nem lehet megváltoztatni a rendszert, de lehet kezdeményezni. Egy munkahelyi belső fórum, egy aláírásgyűjtés vagy egy nyílt levél a közös cselekvés erejét mutatja meg.
Hogyan tudsz hatni?
- Tájékozódj! – Az indulat nem jó tanácsadó, és az is előfordulhat, hogy nem ismerünk minden fontos körülményt, így az is, hogy nincs igazunk. Ezért – ha van rá lehetőség – érdemes tájékozódni, mielőtt kapkodásunkkal rontanánk a helyzeten.
- Beszélj róla! – Ne csak szűk körben, hanem akár nyilvánosan is . Egy poszt, egy beszélgetés is segíthet abban, hogy érveket és bátorságot gyűjts, támogatást kapj. (Elkezdheted anoníman is, ha úgy érzed, az biztonságosabb.)
- Tudd, hogy nem vagy egyedül! – Hidd el, hogy sok ember gondolja ugyanazt, mint te, csak nem tudja, hol kezdje. Legyél te az, aki megmutatja az utat. Szerencsés, ha társakra találsz, akikre számíthatsz. Külső segítséget is kérhetsz. Pl. szakszervezetek, jogvédő szervezetek – ilyen a Magyar Helsinki Bizottság is.)
- Tarts ki! – A változás nem egyik napról a másikra történik, de minden apró lépés közelebb visz hozzá. Legyél kitartó, és idővel látni fogod az eredményt.
Mit tehetsz, ha elutasítják a kezdeményezéseidet és megtorolják a véleményed?
- Ne hagyd, hogy elszigeteljenek! – Keress támogatókat a kollégáid, barátaid vagy civil szervezetek között. Egy közösségben nagyobb a védelem és az erő.
- Dokumentálj mindent! – Írd le a történteket, őrizd meg az üzenetváltásokat, tanúk beszámolóit. Ezek hasznosak lehetnek, ha jogi lépésre kerül sor.
- Fordulj független szervezetekhez! – Magyarországon több civil szervezet segít azoknak, akiknek az állam megsérti az alapvető jogait. Keress minket jogi tanácsért vagy támogatásért.
- Tanulj a helyzetből, és fejleszd a stratégiád! – Ha egy módszer nem működött, próbáld meg másképp elérni a célod. Néha a fokozatosság vagy az alternatív megoldások hatékonyabbak lehetnek.
Hogyan alakítja mindez Magyarország jövőjét?
Szabadságunk kihívó megélése gyengíti az autokráciát. Egyrészt világossá teszi mások előtt a rendszer valódi természetét és züllöttségét, másrészt a tiltakozás példája felbátorítja a többi polgárt. Tudatosítja, hogy bármiféle önkényes hatalommal szemben sem vagyunk egyedül.
A jövő egy olyan Magyarország lehet, ahol nem kell különösebb bátorság a kiálláshoz, ahol az autoritás helyett a bizalom dominál, és ahol a közös kiállás a természetes. Te is aktívan alakítod a jövőt. Tájékozódj, segíts, ahol tudsz, és lépj fel, ha szükséges!
A Magyar Helsinki Bizottság pont a hozzád hasonlóan elszánt embereket képviseli, de csak a te támogatásoddal tudunk még többeket segíteni. Ha nekünk ajánlod az adód 1%-át, te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy mindenki kiállhasson a véleményéért anélkül, hogy félnie kelljen a következményektől.