Gyulai Gábor PhD

Alig pár hónapja dolgoztam a menekültügyben, amikor egy ünnepségen az egyik ügyfelem odajött hozzám, hogy elújságolja, megkapta a menekült státuszt. Sose felejtem, hogy utána azt mondta: „Annyira boldog vagyok, hogy amióta Magyarországon élek, tudom, hogy ha reggel elindulok valahova, akkor valószínűleg épségben meg is érkezem oda. Ahonnan én jövök, ott még ebben sem lehettem biztos.” Számomra sokkoló volt 23 évesen ebbe először úgy igazán belegondolni, és a mai napig úgy érzem, hogy európaiként a XXI. században fel sem lehet fogni, milyen lehet nap mint nap úgy fölkelni, hogy nem tudom, este élek-e még.

Hiszek abban, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy épségben megérkezzen oda, ahova elindul, és ne kelljen félnie attól, hogy út közben megölik, megkínozzák vagy börtönbe zárják pusztán azért, mert más a vallása, politikai meggyőződése, származása, bőrszíne vagy életmódja, mint amit az aktuális hatalom elvár. És ha valakinek ezt a jogát megsértik és ezért arra kényszerül, hogy elhagyja azt a földet, amit az otthonának tart, akkor hiszek abban, hogy kötelességünk őt befogadni, hiszen mi is ezt várnánk el ugyanebben a helyzetben. Ez a meggyőződés hajt emberi jogi és menekültügyi szakemberként, oktatóként immár 2000 óta.

További munkatársak