A kínzás elleni ENSZ egyezmény fakultatív jegyzőkönyvének (OPCAT) ratifikációja (2008-2012)
Az ENSZ Közgyűlése 2002 decemberében fogadta el a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódról és büntetésről szóló 1984. évi egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét (Optional Protocol to the Convention Against Torture, OPCAT). A fakultatív jegyzőkönyv 2006. június 22-én lépett hatályba, és az Európai Unió 19 tagállama írta már alá. Magyarország 2012-ben csatlakozott a fakultatív jegyzőkönyvhöz.
Az OPCAT a kínzás és egyéb bántalmazás megelőzése érdekében nemzetközi és nemzeti szinten egyaránt létrejövő, független testületek létrehozását írja elő, amelyek a fogvatartás végrehajtására szolgáló intézetekben tett rendszeres látogatásokon keresztül vizsgálják a fogvatartottakkal való bánásmódot, és konstruktív javaslatokat tesznek a hatóságoknak. Nemzetközi szinten az OPCAT egy új nemzetközi testületet hívott életre: a kínzás megelőzésére létrejött ENSZ-albizottságot. Nemzeti szinten a részes államoknak úgynevezett nemzeti megelőző mechanizmust kell kinevezniük vagy létrehozniuk, amely rendszeres monitorozó látogatások tesz a szabadságmegvonást foganatosító intézményekben.
A kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma teljes körű érvényesülésének biztosítása, illetve a zárt intézetek emberi jogi megfigyelésének hatékonyabbé tétele érdekében fontosnak tartjuk, hogy a Magyar Köztársaság is csatlakozzon a kínzás elleni ENSZ-egyezmény fakultatív jegyzőkönyvéhez. Csatlakozásunk ösztönzése, valamint az OPCAT előírásainak megfelelő, a zárt intézmények megfigyeléséért felelős nemzeti megelőző mechanizmus kiválasztásáról szóló nyilvános szakmai vita megindítása érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és a Magyar Helsinki Bizottság 2008 áprilisában szakmai kerekasztalt szervezett, állami és civil jogvédő szervezetek részvételével, ahol a Helsinki Bizottság a nemzeti megelőző mechanizmusra vonatkozó feltételekről szóló előadást tartott.
A Helsinki Bizottság 2011-ben az OPCAT ratifikációja érdekében folytatott tanácsadó tevékenységét a bukaresti székhelyű Emberi Jogvédő Szervezet – Helsinki Bizottság (APADOR-CH), a Holland és a Magyar Helsinki Bizottság együttműködésében az „Emberi jogi jogsértések megelőzése a fogvatartási intézményekben” projektben. A megfelelő hazai szervezet(ek) nemzeti megelőzési mechanizmusként történő kijelölése, a hatékony működéshez szükséges feltételek beazonosítása, a nemzeti megelőzési mechanizmus felállítására rendelkezésre álló időkeret optimális beosztása, az intézmény kijelölésének és céljai megvalósításának költségvetési vonzata felmérésére 2011. júniusában Elina Steinerte, a Bristoli Egyetemen működő Human Rights Implementation Centre munkatársa érkezett Magyarországra. A szakértő személyes megbeszéléseket folytatott az érintett szervezetek szakértőivel, amelyek alkalmával megvizsgálta az OPCAT ratifikációjával és a megelőzési mechanizmus felállításával kapcsolatos akutális helyzetet és elképzeléseket. A tárgyalások és az előzetes kutatások alapján Elina Steinerte egy tanulmányt állított össze, amelyben javaslatokat tett a nemzeti megelőzési mechanizmus leginkább optimális működtetésére.
A Kormány 2011 októberében benyújtotta az Országgyűlésnek az OPCAT ratifikációjára vonatkozó törvény terveztét, illetve az ombudsmanról szóló törvény módosításait, amelyek ahhoz voltak szükségesek, hogy az alapvető jogok biztosa láthassa el a nemzeti megelőzési mechanizmus feladatait.
A Magyar Helsinki Bizottság részletesen véleményezte a jogszabály-tervezeteket:
Örömteli, hogy a kormány a fakultatív jegyzőkönyv ratifikálásáról, így az emberi jogok megerősítéséről döntött. Sajnálatos azonban, hogy a civileket mind az egyeztetésből, mind a nemzeti megelőzési mechanizmus munkájából kizárja. A – jegyzőkönyv által előírt – széleskörű szaktudás biztosítása, valamint a kisebbségi csoportok képviselete azonban a civilek bevonása nélkül nem valósulhat meg, különös tekintettel arra, hogy a nemzeti megelőzési mechanizmus felállítására rendelkezésre álló források korlátozottak. A monitorozási tapasztalattal rendelkező civil szervezetekkel való együttműködés a társadalmi bizalom erősítéséhez is hozzájárul. Ezért a Helsinki Bizottság azt javasolja, hogy a kormány változtassa meg a szabályozást és vezesse be az ún. ombudsman plusz rendszert, amelyben az ombudsman, mint megelőzési mechanizmus a civil szervezetekkel együtt dolgozik.
A kormány elképzelései szerint a nemzeti megelőzési mechanizmus csupán 2015-ben kezdené el működését. Tekintettel arra, hogy a kormány már öt évvel ezelőtt is jelezte szándékát a jegyzőkönyvhöz való csatlakozásra, érthetetlen, hogy miért van szüksége további három évre az implementációhoz. Ha a kormány mégis a halasztás mellett döntene, akkor elengedhetetlen a szakmai és pénzügyi felkészülési ütemterv összeállítása, a tervezett szakmai program civil szervezetekkel közösen történő kialakítása és megvalósítása.
A kormány által előkészített törvénytervezet nem garantálja a teljes körű ellenőrzést. A fakultatív jegyzőkönyv előírja, hogy lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti megelőzési mechanizmus bármely fogvatartási helyet meglátogatathasson és bárkit meghallgatathasson. Ezt a lehetőséget a törvénytervezet azonban nem biztosítja az ombudsman számára. A hiányosság kiküszöbölése elengedhetetlen ahhoz, hogy a szabadságuktól megfosztott emberek jogvédelme valóban erősebb legyen.
A kormány mindenfajta előzetes egyeztetés nélkül nyújtotta be e törvényjavaslatokat az Országgyűlésnek. Ezt kifogásolandó a Helsinki Bizottság levelet írt a közigazgatási és igazságügyi miniszternek, hogy felhívja figyelmét a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényben meghatározott előírásokra. A miniszter válaszában arról tájékoztatta a Helsinki Bizottságot, hogy törekszenek a jogszabályi előírások betartására, illetve részletesen leírta észrevételeit az OPCAT-hez kapcsolódó jogszabályokra tett észrevételekről.
