Ha ez nem uszítás, akkor semmi sem az
A rendőrség megszüntette a nyomozást a tavaly Devecseren kődobálással végződő cigányellenes demonstráció ügyében. A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság szerint bűncselekmény nem történt. A Magyar Helsinki Bizottság szerint pedig igen, ezért panasszal él a határozat ellen.
2012. augusztus 5-én a Jobbik demonstrációt szervezett Devecseren „Élni és élni hagyni, demonstráció a jogos magyar önvédelemért” címmel. A tüntetésen – amelyen több szélsőséges szervezet részt vett, s amelynek célját különböző internetes források a „magyarokat lincselő devecseri cigányok”, illetve „az együttélési normákat betartani képtelen cigánybűnözők” elleni fellépésben jelölték meg – számos uszító, az indulatok felkorbácsolására alkalmas megnyilvánulás hangzott el a szónokoktól.
Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye vezetője például arról beszélt, hogy ahol a cigányság megtalálható, ott a pusztítás, rombolás jelenik meg. Kifejtette: a cigányok a magyarokat ki akarják irtani, és ha harcolni akarnak, akkor fel kell velük venni a harcot, nincs más lehetőség. László Attila, a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület elnöke azt mondta, ki kell söpörni az összes szemetet az országból, lázadni kell, és el kell zavarni a bűnözőket, akik élősködnek, szerveződni kell minden településen. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője faji háború jeleiről és etnikai alapú konfliktusról beszélt. Egyebek mellett azt mondta: a cigány fajta úgy van kódolva, hogy benne van a bűnözés. Kifejtette: a genetikailag kódolt hulladékokat ki kell irtani a közéletből, majd kijelentette, hogy „eltapossuk azt a jelenséget, amit ki kell irtani az életterünkből”.
A beszédeket követően a demonstrálók a település romák lakta részére vonultak, ahol rasszista, kirekesztő jelszavakat (pl. „mocskos cigányok!”) skandáltak, majd vizes palackokkal, betondarabokkal, kövekkel kezdték dobálni a romák házait. Az egyik ház udvarán valaki a bedobott betondarabtól meg is sérült.
A demonstráció időpontjában hatályos Büntető Törvénykönyv szerint aki nagy nyilvánosság előtt valamely etnikai, faji csoport ellen gyűlöletre uszít, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A magyar bírói gyakorlat e rendelkezést meglehetősen szűkítően értelmezi, és csak akkor találja megállapíthatónak a bűncselekményt, ha a gyűlöletkeltés nyomán felmerül az erőszak egyértelmű és közvetlen veszélye.
Minthogy jelen esetben nem csupán az erőszak egyértelmű és közvetlen veszélye állt fent, hanem ténylegesen sor került az erőszakra, a Magyar Helsinki Bizottság közösség elleni izgatás miatt tett feljelentést az uszító beszédeket tartó személyek ellen, azt gondolva, hogy ha valamikor, hát ebben az esetben kétségtelenül megállapítható a felelősségük.
Ezért okozott meglepetést a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságtól ma kézhez kapott, 2013. szeptember 24-én kelt határozat, amely a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette. A határozat szerint „[a]ki uszít, az nem az értelemhez szól, hanem a primér ösztönöket célozza meg, […] számolva azzal, hogy a felszított ellenséges indulatok kitörhetnek, és fékezhetetlenné válhatnak”. A főkapitányság szerint azonban az elhangzott felszólalások (köztük a fent idézett nyilatkozatok) „ilyen jellegű nem átgondolt, indulatból, ösztönből fakadó, ellenséges, ártó megnyilvánulás kiváltására alkalmas kijelentést nem tartalmaztak. A beszédekben elhangzottak egy része sértő lehet a cigányságra nézve, amely erkölcsileg ugyan kifogásolható, de a büntetőjog eszközeivel nem szankcionálható.”
Nehezen találunk szavakat a rendőrség gondolatmenetére. Azt akarják mondani, hogy a romák házainak megdobálása nem indulatból fakadó, ellenséges, ártó megnyilvánulás? Vagy azt, hogy a romákat élősködőnek, genetikailag kódolt hulladéknak nevező, a velük szembeni harcra buzdító beszédek nem alkalmasak rá, hogy az agresszív fellépéstől a rendőrség szerint sem visszariadó közönséget ilyen ellenséges, ártó megnyilvánulásokra indítsák? Merő véletlen lenne hát (a tér-idő kontinuum bizarr fricskája), hogy éppen e beszédek után indult meg a tömeg a romák házai felé, és tanúsított sérülést is okozó, erőszakos magatartást?
Ha ez nem uszítás, akkor mi az? Minek kell történnie, hogy a rendőrség végre alkalmazni kezdje a Büntető Törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseit, és megvédje a magyarországi kisebbségeket a gyűlöletkeltéstől? Mi kell ahhoz, hogy megértse: az erőszakhoz vezető út a szavakkal kezdődik?
A Magyar Helsinki Bizottság a határozattal szemben a törvényes határidőn belül panasszal fog élni.