Válasz a CÖF szóvivőjének a Helsinki Bizottsággal kapcsolatos állításaira
Válaszunk a CÖF szóvivőjének állításaira, miszerint a civil jogvédő szervezetek nem foglalkoztak a 2006-os rendőrattakkal, mivel az nem fért volna bele a megrendelőnk portfóliójába. Kezdeményezi, hogy a külföldről érkező támogatásokat minden szervezet tüntesse fel és számoljon velük el. Nyitott kapukat dönget.
Dr. Ifj. Lomnici Zoltán, a Civil Összefogás Fórum szóvivője részére
Tisztelt Dr. Ifj. Lomnici Zoltán!
Azt olvastuk, hogy a múlt héten megrendezett V. Magyar Világtalálkozón azt mondta: jogvédő civilszervezetek képviselőinek többször feltette azt a kérdést kulturált keretek között, hogy miért nem foglalkoztak 2010. előtt olyan kérdésekkel, mint a 2006-os rendőrattak, de tiszta, egyenes választ soha nem kapott. Azt is olvastuk, hogy feltételezi, a téma nem fért volna bele a megrendelőnk portfoliójába, aki alatt Ön szerint elsődlegesen Soros Györgyöt, illetve az ő alapítványait kell érteni. A cikkből kiderül, a rendezvényen a CÖF azon kezdeményezéséről is beszélt, hogy a külföldről érkező támogatásokat minden szervezet tüntesse fel, és számoljon el velük rendesen, ahogy a CÖF is elszámol az adományaival honlapján. Nos, van néhány rossz és jó hírünk az Ön számára.
1. Rossz hír, hogy – bár a cikk alapján úgy fest, hogy Ön a Helsinki Bizottságot is azon szervezetek között tüntette fel, amelyek nem adtak egyenes választ a 2006-ot illető kérdéseire – Ön bizonyosan nem beszélgetett velünk a témáról sem kulturált, sem kulturálatlan keretek között. Ha valóban megtette volna, nyilván beszámoltunk volna azokról a bántalmazott személyekről, akiknek mi nyújtottunk jogi segítséget (http://index.hu/belfold/rebisz7339/), azokról a nemzetközi szervezetekről, amelyeknek felhívtuk a figyelmét a 2006-os túlkapásokra (https://helsinki.hu/wp-content/uploads/HHC_CAT_info_on_police_action_Fall_20061.pdf; https://helsinki.hu/wp-content/uploads/HHC-submission-to-HRC-re-Hungary-List-of-Issues_1.pdf), vagy éppen a Kossuth téri kordonnak kapcsolatos rendőrségi panaszunkról (https://helsinki.hu/a-rendorseg-elismerte-aranytalan-volt-a-kossuth-ter-lezarasa). Rövid ismertetést a 2006-os tevékenységünkről itt talál: http://helsinkifigyelo.blog.hu/2012/03/15/miert_hallgat_mindenki_502.
2. Rossz hír, hogy már jogi eljárásokat is nyertünk olyan személyek és sajtóorgánumok ellen, amelyek az Önéhez hasonló kijelentésekre ragadtatták magukat. A Magyar Nemzet azzal az állítással kapcsolatban, hogy a Magyar Helsinki Bizottság semmit nem tett 2006-ban, hat éve sajtópert vesztett velünk szemben (az annak alapján közzétett helyreigazítást itt olvashatja: http://mno.hu/migr_1834/helyreigazitas-265572), a politikai megrendelés teljesítésére utaló kijelentések miatt pedig a Fideszt és szóvivőjét marasztalta el első fokon a bíróság személyiségi jogi perben (https://helsinki.hu/a-fidesz-es-szovivoje-pert-veszitett-a-helsinki-bizottsaggal-szemben).
3. Jó hír, hogy Önt nem kívánjuk beperelni, hiszen tudomásunk szerint 2006-ban még nem foglalkozott túlságosan aktívan jogvédelemmel és a civil szférával, így tevékenységünk elkerülhette a figyelmét.
4. Rossz hír, hogy bár Ön szerint 2010. után meghaladottá váltak a jogvédő szervezetek korábbi témái, mi úgy látjuk, hogy nem sokat vesztettek az aktualitásukból. Említenénk néhányat a 2010. óta eltelt időből:
a) a magyarországi börtönök túlzsúfoltsága,
b) jogellenesen fogva tartott menedékkérők,
c) nemzetközi szerződésbe ütköző előzetes letartóztatások,
d) kormánytisztviselők ezreinek indokolás nélküli elbocsátása,
e) jogellenesen megtiltott gyülekezések (legyen szó a Pride-ról, a miniszterelnök háza elé vagy a Sándor-palotához bejelentett tüntetésekről),
f) a bírák alkotmányellenes kényszernyugdíjazása,
g) az adatvédelmi ombudsman uniós joggal és a Legfelsőbb Bíróság elnökének az Emberi Jogok Európai Egyezményével ellentétes elmozdítása,
h) jogsértő házkutatás kormánykritikus civil szervezetek irodáiban.
A sort hosszan folytathatnánk, arra azonban szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy a fenti ügyek szinte mindegyikében született jogerős ítéletet, amely a mi kritikánkat támasztotta alá.
Nem kívánjuk persze elvitatni az Ön által megjelölt egyes témák (pl. pénzügyi fogyasztóvédelem, a felvidéki-vajdasági magyarok jogfosztottságának kérdése) fontosságát, de érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy ezek között egy sincs, amelyben az egyén szabadságát a közhatalmat aktuálisan gyakorló magyar szervekkel, hatóságokkal szemben kívánná Ön és/vagy a CÖF megvédeni, pedig – amint azt a fenti, példálózó jellegű lista is mutatja – ezen a téren bőven van tennivaló napjaink Magyarországán.
5. Azt pedig Önre bízzuk, hogy eldöntse, jó vagy rossz hírnek tekinti-e, hogy amit a CÖF nemrégiben újdonságként javasolt, az nálunk, a Helsinki Bizottságnál már évtizedes gyakorlat. Ha veszi a fáradságot, és meglátogatja honlapunkat 2003-ig visszamenőleg megtalálja, hogy melyik adományozónk mely programunkat mennyi pénzzel támogatta az adott évben (az adományozót és az adományozott összeget a pénzügyi beszámoló végén található táblázatban, a finanszírozott tevékenységek rövid leírását a közhasznúsági jelentésben, részletes ismertetését pedig a honlap megfelelő tematikus oldalain találja).
Amennyiben a sajtó tévesen tudósított volna az Ön nyilatkozatáról, kérjük, jelezze ezt nekünk és a félretájékoztatott nyilvánosságnak is. Amennyiben valóban elhangzottak az inkriminált állítások, úgy az Ön lelkiismeretére bízzuk, hogy korrigálja-e őket valamilyen módon. Bízunk benne, hogy megteszi, hiszen nyilván ez lenne méltó egy jogvédőhöz.
Tisztelettel,
dr. Pardavi Márta és dr. Kádár András Kristóf,
a Magyar Helsinki Bizottság társelnökei
* * * * *
2015. június 3.
A CÖF válasza a fenti levelünkre itt olvasható.