Börtön-pszichiátrián sem alkalmazható „kémiai kényszerzubbony”

A nem jogerős döntés szerint az IMEI gyógyítás helyett szedálás céljából gyógyszerezte a beutalt fogvatartottat, akinek általános pszichés állapota az idejétmúlt gyógyszerek hatalmas dózisa miatt tartósan romlott. Az eljárás adatai alapján úgy tűnik, nem egyedi esetről, hanem általános gyakorlatról van szó.

Horváth Zsoltot még 2000 nyarán küldték két egymást követő alkalommal az IMEI-be, mert az előzetes letartóztatását foganatosító intézetben úgy ítélték meg, hogy önveszélyes állapotban van. Az IMEI-ben azonban ahelyett, hogy megfigyelték volna az állapotát, és annak megfelelő terápiát alkalmaztak volna, azonnal rendkívül erős, szakmai szempontból elavult antipszichotikus szerekből álló injekciókúrának vetették alá. Az injekciókúra az ügyben szintén vizsgálatot folytató ombudsman jelentése szerint kémiai „kényszerzubbonyt” jelentett (ilyenkor a beteg az injekciók hatása miatt gyakorlatilag mozdulni is alig bír), ráadásul súlyos, a parkinson-kór tüneteihez hasonló mellékhatásokkal is járt. A polgári perben eljáró szakértő azt is megállapította, hogy a kezelések a beteg általános pszichés állapotában tartós romlást okoztak.

A Horváth Zsoltot képviselő ügyvéd, dr. Győző Gábor elmondta: amint azt az ítélet szóbeli indokolásában a bíróság is hangsúlyozta, az IMEI orvosa tanúvallomásában maga is elismerte, hogy az alapvető cél nem a beteg gyógyítása, hanem „lenyugtatása” volt. Ami még riasztóbb: a vallomásból az a kép rajzolódik ki, hogy ez rutinszerű eljárás ilyen esetekben.

Az orvos, illetve az IMEI maga is arra hivatkozott, hogy az ilyen eljárást a börtönviszonyok indokolják, a bíróság szerint azonban az IMEI ugyanúgy egészségügyi intézmény, mint bármely civil kórház pszichiátriai osztálya, ezért nem teheti meg, hogy nem a kezelt személy tényleges betegségét gyógyítja, hanem végletes mértékig leszedálja azért, hogy „ne legyen vele baj”.