Kambodzsa sohasem volt túl szerencsés hely. Az 1970-es években viszont különösen kijutott neki a rosszból. A vörös khmerek öt éven tartó uralma alatt volt a legrosszabb, maga a földi pokol. Pol Pot (1925–1998) rezsimje mintegy kétmillió ember haláláért felelős, az akkori lakosság negyedét pusztította el ez az eszement kommunista és nacionalista elemekből összegyúrt ideológia és pusztító gyakorlata.

(Kalendáriumi bejegyzésünk meghallgatható a Magyar Helsinki Bizottság Soundcloud csatornáján.)

A vörös khmerek 1975 és 1979 között uralták és dúlták fel az országot, de már előtte is ott voltak, és még mindig ott vannak. Történelme során Kambodzsa többnyire a térség gyenge emberének szerepére kényszerült. Thaiföld (Sziám), Vietnam és a még nálánál is gyengébb Laosz közé beszorulva indokínai országként régóta a kínai érdekövezethez tartozik. Az etnikailag, nyelvileg és kulturálisan is változatos Kambodzsa 1953-ban nyerte el függetlenségét. De nem sok köszönet volt benne. Egymást váltogatták a megszállások, a kormányzó elit előtt nemigen állt más lehetőség mint a vazallus szerep elfogadása vagy elutasítása. A nép pedig annak örülhetett, ha maradt módja gürcölni, nem pedig valamelyik hazai vagy külföldi martalóc banda elől kellett menekülnie, bujkálnia.

Ebben a kényszerhelyzetben sok veszélyes ideológia jutott ideig-óráig, sokszor hosszú ideig szerephez. Ilyen volt a nemzeti kommunista eszme és gyakorlata helyi változata is, amit a kambodzsai kommunista pártot 1963-tól vezető az „egyes számú testvér”, Pol Pot ötlött ki. Saloth Sar volt a születési neve a tehetős földbirtokos családból származó politikusnak. Franciaországi tanulmányai során megismerkedett a bolsevizmussal, a maoizmusssal, mélyen hatottak rá a gyarmati felszabadítási mozgalmak és a piacgazdaságot elutasító tradicionalista harmadikutas ideológiák, messianisztikus vágyai ébredtek, és ezért meg gyakorlati okokból is (paranoiásan irtózott a nyilvánosságtól) új, beszélő álnevet választott magának: Politique Potentielle, azaz röviden Pol Pot lett, azaz „rátermett politikus”.

Bár részben kínai származású volt, mégis a khmer, azaz az „őslakos”, helyi kambodzsai népelem kizárólagosságáért küldött minden idegennel vagy idegennek tekintettel szemben. Eszelősen etnocentrikus volt. Ebben is hasonlatos volt Napóleonhoz és különösen Sztálinhoz. Ahogy abban is, hogy saját érdekét azonosította választott népe érdekeivel, és az erőszakot tekintette a legeredményesebb érdekérvényesítő és nevelési eszköznek. Azzal nem mondunk sokat, hogy végletesen erkölcstelen és romlott volt, egyedül önmagában bízott, igaz, magában vakon. Halála előtt fél évvel is a tiszta lelkiismeretéről beszélt.

Eleinte az észak-vietnamiak támogatták a királyból miniszterelnökké vedlett Norodom Szihanuk, majd az Amerika-barát Lol Nol ellen. Idővel Pol Pot saját lábra állt. 1974-ben már az ország nagyobbik részét uralta, 1975-ben pedig a vörös khmerek elfoglalták a fővárost is. Mindent gyűlölt, ami a piacra, árutermelésre, civilizációra vagy modernitásra emlékeztette: megszüntették a pénzt, a magántulajdont, kiürítették a városokat, bezárták az iskolákat. Könyvtárakat, bankokat gyújtottak fel, felszámolták a családokat, falusi átnevelő táborokba kényszerítettek mindenkit, aki nem volt falusi, megszüntették a kereskedelmet és a piacokat, az árutermelést felváltotta az autarchia. Emellett tömegével kínoztak és öltek meg minden szempontból ártatlan embereket: vietnamiakat, városiakat, buddhistákat, értelmiségieket és szemüvegeseket, a „megbízhatatlanokat”. A hírhedett S-21-es börtönük Auschwitz és Kolima mellett a XX. századi állami kegyetlenség szimbólumává vált.

Az egyébként sem dübörgő kambodzsai gazdaság összeomlott, éhség és járványok ütötték fel a fejüket. A rezsim irtózatos kétmilliós áldozatszaldója részben így jöhetett össze. Akár lehetett volna több is, de a vietnamiak bevonultak Kambodzsába. Pol Pot és vörös khmerjei a thaiföldi határ mellé menekültek, ott folytattak gerillaháborút mintegy 20 éven át. Hol a kínaiak, hol az amerikaiak, hol mindketten támogatták őket. 1993-ig egyébként is kommunisták irányították az országot, akik közül többen egykor Pol Pot emberei voltak.

A népirtás felelőseinek megtalálása és megbüntetése igazából csak a 2000-es években indult meg. Az ENSZ égisze alatt folyó nemzetközi bíráskodás igen lassan halad, a főbűnösök lassacskán kihalnak. Pol Potnak, ennek a cégéres gazembernek sem kellett rendes bíróság előtt számot adni tetteiről, élete utolsó éveiben saját pártja ugyan egy látszatperben elítélte, de otthon, párnák között halhatott meg. S hogy Kambodzsában most sincsen minden rendben, az is bizonyítja, hogy erős nosztalgia van Pol Pot vörös khmer rezsimje iránt.

#emberijogikalendarium #emberijogok2020