2011. 07. 02.

Alkotmánybírósági gyakorlat

9/1990. (IV. 25.) AB határozat
Pozitív diszkrimináció
“A diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. (…) Az Alkotmánybíróság a fenti ügy kapcsán szükségesnek tartja megállapítani: az azonos személyi méltóság jogából esetenként következhet olyan jog is, hogy a javakat és esélyeket mindenki számára (mennyiségileg is) egyenlően osszák el. De ha valamely – az Alkotmányba nem ütköző – társadalmi cél, vagy valamely alkotmányos jog csakis úgy érvényesíthető, hogy e szűkebb értelemben vett egyenlőség nem valósítható meg, akkor az ilyen pozitív diszkriminációt nem lehet alkotmányellenesnek minősíteni. A pozitív diszkrimináció korlátjának a tágabb értelemben leírt, tehát az egyenlő méltóságra vonatkozó megkülönböztetés tilalma, illetve az Alkotmányban pozitívan megfogalmazott alapjogok tekintendők. Bár a társadalmi egyenlőség mint cél, mint társadalmi érdek, megelőzhet egyéni érdekeket, de nem kerülhet az egyén alkotmányos jogai elé.”

10/1990. (IV. 27.) AB határozat
Özvegyi nyugdíj
“Az Alkotmány 66. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság a férfiak és nők egyenjogúságát a polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogok tekintetében egyaránt biztosítja. A konkrét ügyben nem a társadalombiztosítási rendszer egészére vonatkozóan, hanem csak az özvegyi nyugdíjjogosultság szempontjából kellett eldönteni azt, hogy a férfiak és a nők jogai közötti megkülönböztetés indokolható-e. (…)Az Alkotmány fentebb már hivatkozott rendelkezésén kívül ugyanis az Alkotmánybíróság figyelembe vette a 70/A. §-t is, amely az emberi, illetve állampolgári jogokat többek között nemek szerint megkülönböztetés nélkül biztosítja, és a 70/E. §-ának (1) bekezdését is, amely jogot ad a szociális biztonsághoz öregség, betegség, rokkantság, özvegység stb. esetére.”

21/1990. (X. 4.) AB határozat
Az Alkotmány 70/A. §-ának értelmezéséről
“Az a kérdés, hogy a megkülönböztetés az alkotmányos határok között maradt-e, csakis a mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében vizsgálható, hiszen ugyanaz a kritérium – például „földtulajdonos” – a kontextustól függően minősülhet diszkriminatívnak. Az egyenlőségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia. Ha azonban adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, ez a megkülönböztetés tilalmába ütközik, kivéve ha az eltérésnek kellő súlyú alkotmányos indoka van.”

24/1990. (XI. 8.) AB határozat
Munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezetek, adókedvezmény
“Megengedett megkülönböztetés alapja lehet, ha a magánszemély jövedelméből közösségi célokra fordít. Ezen az alapon az Alkotmánynak megfelelően teszi lehetővé az 1989. évi XLV. törvény 34. § (1) bekezdésének a), b) és d) pontja az alapítvány, a közérdekű kötelezettségvállalás, illetve a településfejlesztési hozzájárulás céljára fordított összeg levonását az összjövedelemből. A szakszervezeti tagság is olyan közösségi cél, amely indokolhatja a pozitív diszkriminációt. A szakszervezetek ugyanis az Alkotmány 70/C. §-ában foglalt gazdasági érdekek védelme, valamint a sztrájkjog gyakorlása terén kitüntetett szerepet játszanak. E funkciójuk közvetlenül kapcsolódik az Alkotmány preambulumában szereplő szociális piacgazdaság megvalósításához. Ennyiben a szakszervezetek léte és működése a tagok magánérdekein túlmutató közérdeket is szolgál. Ez a körülmény indokolhatja a szakszervezeti tagdíjak adójogi szempontból megkülönböztetett kezelését.”

750/B/1990. AB határozat
Mesterséges megtermékenyítés
“A mesterséges megtermékenyítéshez nem fűződik olyan emberi vagy állampolgári alapjog, amely bárkit, minden megkülönböztetés nélkül megilletne. A megtermékenyítésnek ez a formája intézményes gyógymód, amelynek célja, hogy utódhoz segítse azokat az embereket, akiknek házasságból természetes úton egészséges gyermek nagy valószínűség szerint nem származhat. A mesterséges megtermékenyítés, mint egészségügyi szolgáltatás, feltételekhez köthető, feltéve, hogy ezek a feltételek az alkotmányos alapelvekkel összhangban állanak. (…) A korhatár magállapítását az indokolja az indokolja, hogy az orvostudomány tapasztalatai szerint az idősebb koró anyaáktól születő gyermekek viszonylag nagyobb hányada hordoz valamilyen testi vagy lelki fogyatékosságot, akik tehát hátrányos feltételek mellett, azaz egyenlőtlen esélyekkel indulnak az életbe. A mesterséges megtermékenyítés feltételeinek megállapítása olyan intézkedésnek fogható fel, amellyel a jogalkotó az Alkotmány 70/A. §-ának (3) bekezdésével az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célozza.”

34/1992. (VI. 1.) AB határozat

59/1992. (XI. 6.) AB határozat
Állami tulajdon
“Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. A védelem terjedelmének és intenzitásának a tulajdonjog alanya szerinti eltérő rendezése személyek közötti olyan megkülönböztetést jelent, amely alkotmányosan megengedhetetlen. A pénzbetétek titkosságára vonatkozó főszabálynak a feloldása, a károkozások hatékonyabb reparálása érdekében különböző kivételek felállítása önmagában ugyan nem alkotmányellenes, nincs azonban kellő súlyú alkotmányos indoka annak, hogy a jog a megsértett (kárt szenvedett) állami tulajdont más személy tulajdonával szemben a kártérítési processzusban kedvezményezze, mert az általános szabálytól eltérő kivételekre az adott tényállás lényeges elemét illetően – a diszkrimináció tilalma folytán – egyenlőségnek kell fennállnia. Márpedig az állami tulajdonnak ez a kedvezményezése, előnyben részesítése sérti az egyenlőség követelményét, sérti továbbá a tulajdon védelméről, a tulajdoni formák egyenlőségéről és azonos súlyú védelméről szóló alkotmányos rendelkezéseket, így az államot kedvezményező támadott szabályozás alkotmányellenes.”

61/1992. (XI. 20.) AB határozat
Jogegyenlőség a jogrendszerben
“Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom nem csak az emberi, illetve az alapvető állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom – amennyiben a különbségtétel sérti az emberi méltósághoz való jogot – kiterjed az egész jogrendszerre, ideértve azokat a jogokat is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetőleg az alapvető állampolgári jogok közé. A jogegyenlőség nem jelenti a természetes személyeknek a jogon kívüli szempontok szerinti egyenlőségét is. Az ember, mint a társadalom tagja hivatása, képzettsége, kereseti viszonyai stb. szerint különbözhet és ténylegesen különbözik is más emberektől. Az állam joga – s egyben bizonyos körben kötelezettsége is -, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése ugyanis nem bármifajta különbségtételt tilt – egy ilyen általános tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével -, hanem csupán az emberi méltósághoz való jogot sértő megkülönböztetéseket. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság nyomatékosan rámutat: az Alkotmány hivatkozott rendelkezésének a vagyoni helyzet szerinti különbségtételt tiltó szabályát is csak ekként szabad értelmezni.”

46/1994. (X. 21.) AB határozat

1/1995. (II. 8.) AB határozat
Személyi kárpótlás
“A támadott törvény kifogásolt rendelkezéseit – mert azok nem alapjogok, sőt meghatározóan nem is alanyi jogosultak között különböztetnek – a törvényhozó szélesebb mérlegelési jogkörének figyelembevételével kell mérni. Ahol viszont a törvény az érintettek szempontjait nem azonos körültekintéssel és figyelemmel állapítja meg, a pozitív diszkrimináción belül is alkotmányellenes megkülönböztetést alkalmaz.”

14/1995. (III. 13.) AB határozat
Azonos neműek élettársi kapcsolata, házassága
“Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy mivel a házasság intézménye az Alkotmányban külön, nevesített védelmet élvez, és általánosan elismert jogi fogalma szerint a házasság férfi és nő életközössége, a férfiak és a nők külön-külön képezik a jogalanyoknak azt a homogén csoportját, amelyet az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a hátrányos megkülönböztetés elkerülése érdekében azonos módon kell kezelni. Az Alkotmány csak a különneműek közötti házasságkötés feltételei egyenlő szabályozásának követelményét támasztja a jogalkotóval szemben, ami nem foglalja magában az azonos neműek házasodásának jogi lehetőségét. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy a támadott rendelkezés nem valósít meg nem szerinti, sem pedig egyéb helyzet szerinti különbségtételt, s ezért nem sérti az Alkotmány 70/A. §-át. (…) Két személy tartós életközössége megvalósíthat olyan értékeket, hogy az érintettek személyi méltóságának egyenlő figyelembevétele alapján az együttélő személyek nemétől függetlenül igényt tarthat jogi elismerésre.”

30/1997. (IV. 29.) AB határozat
Országgyűlési képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok
“Az, hogy a törvény a képviselői megbízatással összeférhetetlenné nyilvánítja meghatározott gazdálkodó szervezetek vezető tisztségeinek betöltését, a gazdálkodó szervezetek tulajdonosi jogállását, jogait, kötelezettségeit nem érinti, ezért a tulajdoni formák egyenlősége, a gazdálkodó szervezetek közötti jogegyenlőség szempontjából relevanciával nem bír. (…) A fentiek szerint nincs jelentősége annak, hogy azon képviselők kivétele az összeférhetetlenségi törvény hatálya alól, akik gazdasági pozíciójukat korábban szerezték meg, mint mandátumukat, pozitív diszkrimináció-e, vagy egyszerűen nem alapjogot érintő különbségtétel a képviselők között. A megkülönböztetés alkotmányossága elbírálásánál mindkét minősítés esetén ugyanazt a mércét kell alkalmazni: van-e ésszerű, azaz nem önkényes indoka a különbségtételnek, különös tekintettel a törvény által elérni kívánt célra.”

7/1998. (III. 18.) AB határozat
Férfiak diszkriminációja
“Az Alkotmány tehát a nők védelme érdekében pozitív diszkriminációt tartalmazó szabályok kialakítására ad felhatalmazást. Ez az alkotmányi felhatalmazás nyilvánvalóan a férfiak és a nők természeti, biológiai és fizikai különbözőségéből adódó eltérések elismerésén alapszik. A nők biológiai adottságai, különösen az anyaság biológiai és pszichikai dimenziója, továbbá a nők kisebb fizikai ereje folytán bizonyos környezeti ártalmakra hamarabb és súlyosabb következményekkel reagálnak. Ugyanaz a tevékenység, amely a férfi számára egészségkárosodáshoz nem vezet, a nő egészségét károsíthatja. Mindezekre a természeti adottságokra figyelemmel alkotmányosan indokolt, hogy a jogalkotó a korkedvezményre való jogosultság meghatározásánál a nők javára bizonyos preferenciákat, pozitív diszkriminációt tartalmazó szabályokat állapít meg.”

20/1999. (VI. 25.) AB határozat
Homoszexuálisok diszkriminációja, vérfertőzés
“A vizsgált tényállás a fentiek szerint a fajtalanság különös esetét rendeli büntetni. Ezt a „természet elleni” fajtalanságot csak az azonos nemű testvérek követhetik el. A vizsgált tényállás nem nyilvánítja bűncselekménnyé a különnemű testvérek közötti fajtalanság elkövetését. A tényállás tehát különbséget tesz ugyanazon magatartás tekintetében az azonos nemű és a különnemű testvérek között. A különbségtétel alapja a vizsgált esetben egyedül a szexuális irányultság: eszerint a homoszexuális testvérpárokat fenyegeti büntetéssel a törvény, a heteroszexuális testvérpárokat nem. Ez, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján, az „egyéb helyzet” szerinti különbségtétel. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „az egyéb helyzet” szerinti különbségtételnél azt kell vizsgálni, hogy van-e annak „tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű oka” [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.]. A vizsgált esetben ilyen ok nincs. Nem indokolható ésszerűen a különnemű testvérek közötti fajtalanság és az azonos nemű testvérek közötti fajtalanság eltérő büntetőjogi megítélése. Nem igazolható az sem, hogy eltérő lenne ezek társadalomra veszélyessége.”

28/2000. (IX. 8.) AB határozat
A férfiak és a nők egyenjogúsága
“Az Alkotmánybíróság az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseinek értelmezése során áttekintette a nemek egyenjogúságát érintő fontosabb nemzetközi egyezmények tartalmát, és kiterjesztette vizsgálatait az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatára is. (…) A fenti ügyek az esélyegyenlőség témakörében mozogtak, hiszen a pozitív megkülönböztetésnek csak ilyen értelemben van létjogosultsága. Csak akkor indokolható a megkülönböztetés, ha célja az egyén hátrányos helyzetének enyhítése. (…) Az Alkotmánybíróságnak elsősorban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a nők és férfiak közötti biológiai okokra hivatkozó különbségtételek ésszerű és objektív indokokon nyugszanak-e, avagy kimerítik a nem alapján történő megkülönböztetés fogalmát. Különösen élesen merül fel ez a kérdés akkor, ha a jogalkotó nem a tényleges (esély-)egyenlőség, hanem a formális egyenlőség körén belül tesz különbséget ilyen indokok alapján.”

45/2000. (XII. 8.) AB határozat
Átfogó antidiszkriminációs kódex
“Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint tehát a diszkrimináció-ellenes szabályozás „ágazati tagoltsága” nem eredményez önmagában alkotmányellenességet. A diszkrimináció-ellenes szabályozás többszintű rendszerben, a generális alkotmányos szabályhoz kapcsolódóan az egyes nagyobb jogterületekre, jogágakra lebontott megvalósítása nem alkalmatlan a hátrányos megkülönböztetés elleni hatékony fellépés biztosítására. A szabályozásban természetesen mutatkozhatnak hiányosságok; előfordulhat, hogy a tagolt szabályozás egyes hátrányos megkülönböztetést megvalósító esetekre nem tartalmaz rendelkezést. Ezt megfelelő indítvány alapján, vagy adott esetbenhivatalból az Alkotmánybíróságnak kell megállapítania. (…) A fentiekből levonható az a következtetés, hogy a hatályos jog általában a diszkrimináció kiküszöbölésére szolgáló többszintű védelmi rendszerként is működik és az Országgyűlés a szabályozásnak e módjával is eleget tett jogalkotói kötelezettségének. (…) Az indítvány elutasításából azonban olyan következtetés nem vonható le, hogy a jelenlegi szabályozással az Alkotmány diszkriminációt tiltó rendelkezéseinek valóra váltásához szükséges törvényhozási lehetőségek kimerültek volna. Annak eldöntése viszont, hogy a társadalmi egyenlőség megteremtésének, valamint a hátrányos megkülönböztetés egyenlő esélyek megteremtése útján való megelőzésének érdekében, illetőleg az ellene történő fellépés lehetőségeinek biztosítására milyen további eszközök igénybevétele és a szabályozás milyen módja kívánatos, a törvényhozó feladata.”

18/2001. (VI. 1.) AB határozat
Meddőségkezelés
“Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nincs alkotmányos indoka annak, hogy a reproduktív korú, meddő nő pusztán azért nem veheti igénybe térítésmentesen a szükséges beavatkozást, mert – az egyébként nemzőképes férje (élettársa) betöltötte a 60. életévét. Ebben az esetben a jogalkotó a meddőség miatt egészségügyi ellátásra szoruló reproduktív korú nők csoportjához tartozó személyeket nem kezelte egyenlő méltóságú személyként.”

37/2002. (IX. 4.) AB határozat
Természet elleni fajtalanság
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Btk. 199. §-a sérti az Alkotmány 70/A. §(1) bekezdését, mert objektív ismérvek alapján nem igazolható, így önkényes megkülönböztetést tesz a szexuális irányultság szerint az olyan 18 éven felüli személyek között, akik 14-18 év közötti személyekkel beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolatot létesítenek. Ugyancsak az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelme miatt alkotmányellenes a Btk. 200. §-a. Nincs a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű oka annak, hogy a szemérem elleni erőszakot és a természet elleni fajtalanságot elkövetők cselekményét – önmagában a szexuális irányultságuk alapján – a törvényhozó különböző bűncselekménynek minősítse, továbbá annak sem, hogy a cselekmény büntetendőségének magánindítványhoz kötését eltérően szabályozza. (…) A Btk. 199. § alkotmányosságának kérdésében az Alkotmánybíróság – az indítványok fő érvelésének megfelelően – nem a valamely magatartás bűncselekménnyé nyilvánítása vizsgálatánál szokásosan alkalmazott általános alapjogi, ún. „szükségesség/arányosság” teszt alapján döntött [ennek lényege összefoglalva: 18/2000. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2000, 117., 123-124.], hanem a testvérek közötti fajtalanság büntetendőségének alkotmányossági megítélésénél alkalmazott ún. „ésszerűségi” teszt szempontjai szerinti elemzést végezte el. (…) Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdéséből következő korlátok nem csupán valamely magatartás bűncselekménnyé nyilvánításánál veendők figyelembe, hanem a büntethetőségi feltételek szabályozásánál is; meghatározásuknál sem tehető különbség kizárólag a szexuális irányultság alapján.”

28/2005. (VII. 14.) AB határozat
Az érettségi és a felsőoktatási intézménybe való felvétel új rendszere

41/2007. (VI. 20.) AB határozat