A vallási alapú kérelmek általában igen komplex természetűek. A menekült státusz meghatározására specializálódott döntéshozók – a tapasztalatok fényében – nem konzisztensen közelítik meg, értelmezik az 1951. évi Genfi Egyezmény menekült definíciójában foglalt “vallás”, valamint “üldözés” fogalmát. A vallási üldözésre alapított kérelmek átfedésben lehetnek a menekült definícióban szereplő egy vagy több más üldözési okkal, továbbá előfordulhatnak a származási ország elhagyását követően bekövetkező, menekültként elismeréshez vezető események (sur place esetek).

A gondolat, lelkiismereti és vallásszabadság a nemzetközi emberi jog egyik legfontosabb pillére, alapvető szabadságjog. A vallási alapú kérelmek megvizsgálása során alkalmazni kell – egyebek mellett – az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18 cikkét, valamint az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányának (a továbbiakban: Egyezségokmány) 18. és 27. cikkeit. További releváns dokumentumok e téren: az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának általános észrevételei, a vallási intolerancia és diszkrimináció minden formájának felszámolásáról szóló 1981. évi nyilatkozat, a nyelvi, vallási, nemzeti vagy etnikai kisebbségek jogairól szóló 1992. évi nyilatkozat és a vallási türelmetlenség, intolerancia kérdésében kijelölt special rapporteur jelentései. Ezek a nemzetközi emberi jogi standardok útmutatásul szolgálnak a tekintetben, hogy mit takar a „vallás” fogalma a nemzetközi menekültjog összefüggésében, és ennek tükrében vizsgálandók az egyes államok által foganatosított intézkedések bizonyos gyakorlatok tiltására vagy szigorítására.